Mar egy ideje tervezem, hogy koltozzunk. Hogy szebb legyen, hogy ugy erezzem jobban a kezemre allnak a beallitasi funkciok, es hogy vegre ugy lehessen kommentelni, hogy nem kell bejelentkezni indapassal (hatha igy konnyebb lesz az olvasoknak kommentelni... ugy szeretnem!)
Vegre megcsinaltam, vegre mukodik. Mostantol itt folytatodik a naplonk:
Szeretem, ha rend van. Na, nem maniakusan, de gyakran (Alba szerint legalabbis a normalisnal gyakrabban) tor ram a "most azonnal kezdjunk valamit ezzel a kuplerajjal, mert nem birom tovabb" erzes. A Mama biztos hitetlenkedik, ha jol emlekszem gyerekkorunkban mindenek voltunk csak rendszeretok nem. Khm. :) Alba meg azt meseli, hogy a Mamaja szerint o milyen pedans volt kiskoraban. Khm. Rajtam a hitetlenkedes sora :) (Bocsanat...)
Gordi normalis tizenot honapos, a rend fogalma szamara nem letezik, legalabbis nem abban az ertelemben mint nekem, szerinte termeszetesen a szennyesruhaknak egyenletesen kell beboritani a padlot, a megkaparintott papirzsebkendonek pedig belyegmeretu cafatokban szetszorva a helye, a jatekokat meg sem emlitenem... De igy van ez jol. Egyelore. Ugyanakkor teljesen vicces dolgokra erzekeny, es nem ismer pardont bizonyos helyzetekben. Kicsit log az egyik zoknija? Netan felcsuszott a nadrag egyik szara? Kepes az ejszaka kozepen nyoszorogve felulni es tartani a karjat, mert a pizsama racsuszott a kezfejere. Az evesnel eloket nem tur meg a nyakaban (en hibam, mikor eloszor zavarni kezdte, ugy 7-8 honaposan, nem eroltettem), cserebe nem eszik tul tisztan, es a felfedezes vagya altal vezerelve gyakran beletenyerel a tanyerjaba, hogy lassa milyen is a tejbegriz. Ezekutan vicces, hogy fintorogva kepes tartani a kis kezet felem, hogy a mutatoujjan lett egy lekvarpotty, es ragad, azonnal toroljem le. Hogy konyekig joghurtos kozben, az nem zavarja. Imadlak kicsim. :) Tegnap delutan a szokasos szopit (igen, a betegseg miatt visszatert) mivel szerettem volna mar befejezni, elovettem a tesztveszvarost, ami azonnal hatott, elengedett, ravette magat, kinyitotta, majd visszapillantott ram.. azt a rosszallo tekintet latni kellett volna... "Mi ez a leder hanyag oltozet anya?" Es egy hatarozott mozdulattal lehuzta a polomat. Itt kerem rendnek kell lenni.
Egyik este, kihasznalva a percet, hogy epp jol elfoglalja magat, nekialltam a vacsora elokeszitesenek, Gordi a szoba kozepen matatott. Aztan csend lett, es minden szulo tudja, hogy a feltuno csendessegre azonnal ugrani kell... Gordi atment a haloszobaba, es ugydontott kiteljesiti alkoto kedvet.
A kisagyban allt es egy lila ceruzaval pingalta a szekrenyajtot. Gyozott az anyai elolvadas, es eloszor a fenykepezogepert nyultam, csak utana ajanlottam inkabb egy szines papirt firkalasra. Nem mintha amugy nem papirok, fuzetek es kartondarabok hevernenek a lakas minden pontjan, hogy a hirtelen feltoro alkotasi vagy barhol azonnal kiteljesedhessen, de gyakran esik aldozatul a huto, az asztal es persze a jatekok, sot, kiserletezik a ruhajan, a kezen is, sot, neha mutatja, hogy tartsam a tenyerem, mert ra akar rajzolni. (Alba szerencsere szokott szolni reggel, hogy a nagy rohanasban nehogy ugy menjek el, hogy nem nezek tukorbe elotte, mert a homlokomon zold foltok vannak, a nyakamon meg piros csikok...) Aldom a szuper lemoshato filctollunkat, amugy meg az egyetlen amit valojoban komolyan veszunk, az az hogy konyvbe nem. A tobbin mit aggodjunk? Majd megtanulja idovel. Addig meg lemossuk. Annyira orulok, hogy orommel rajzol, minden nap, sot, minden reggel, minden nap a Krisztaeknal is, es utana minden delutan es este, itthon is. A filcek es a ceruzak a leggyakrabban kezebe kerulo targyak. Tegnap egeszen kulonlegeset alkotott, majdnem az egesz lapot beteritette nagyjabol parhuzamosan futo hullamos-reces vonalakkal, pont ugy mint mikor az ember ovis koraban a felnottek folyoirasat probalja utanozni. Hala a lakasban talalhato billentyuzetek szamanak, folyoirast szerintem Gordi meg eleteben nem latott, de ez akkoris teljesen ujfajta firka volt. El is tettem. Milyen jo lesz majd ot-tiz ev mulva elovenni es vegignezni az egesz firkalos-rajzolos folyamat alakulasat!
Minap a furdes alatt szokasa szerint karattyolt, a legvaltozatosabb hangokkal, nagy lelkesedessel belefeledkezett a mondandojaba. Egy ponton meguntam a "szep beszedet" es en is csatlakoztam hozza, valami olyasmit mondhattam, hogy "tyomponti", mire ramnezett nagy komolyan es megismetelte, de olyan precizen, tokeletes hangzokkal, mintha ez lenne a vilag legtermeszetesebb dolga, en meg egy pillanatig csak nagy szemekkel bamultam. Tyomponti. Szivecskem, ha ez ilyen jol megy, mi lenne, ha ertelmes szavakkal probalkoznank, peladul itt van rogton, anya, kad, viz, pancsi, lampa... es rohogott ram csintalanul, csillogo szemekkel es visitotta, hogy "dadadadadada..." Majd maskor.
Mar tul voltunk a szokasos sotetben szopizason, mar volt egy nyugos siros kor, mert az erkely elotti udvaron valami lampat gyujtottak es fenyesebb volt a szoba a szokasosnal (igy tettunk egy pokrocot a karnisra), aztan raadasszopi a kedelyek megnyugtatasara, aztan jott a musor... Gordi ilyenkor felelenkul altalaban es magyaraz egy kicsit a sotetben, hadonaszik, felkacag neha, aztan elcsendesedik es csak forog, idonkent vadul atoleli a nyakam es puszilgat, amitol elerzekenyulok es meg kell zabalni, aztan kerem, hogy aludjunk, aztan forgolodik megint, keresztben fekszik, aztan pakolgatja az alvocicat, aztan megint kerem aludjunk... Egy ponton meghatoan kedves volt ma este, felnyalaboltam es visszafektettem rendesen a kisagyba, mert teljesen atrendeztuk mar a forgolodasban a terepet, es udvaroltam neki, hogy te edes tundernyul, ..., dragasagos kismajom... Mire elkezdte olyan majmosan, ahogy szokta, hogy "uh-uh-uhu", mosolyogva mondtam neki, hogy de a kismajmok is alszanak am! Erre megmerevedett es elkezdett horkolast utanozni, ahogy jatek kozben szoktuk, ha valaki alszik. Erre rohognom kellett, hangosan, mire kacagva ramvetette magat (ekkor volt negyed 11, egy bo oraja volt mar lampaoltas), es ugy nevetgeltunk osszebujva a sotetben. Aztan megfordult, es egy perc mulva aludt. En meg most is vigyorgok.
Mar megint elropult egy honap... Es egyre kevesbe baba, egyre inkabb kisgyerek, egyre kiszamithatobb vele az elet, megis minden nap tartogat valami ujat. Atlepte a tiz kilot, egyszercsak eszrevettem, hogy bal oldalt egy also, es egy felso orlofoga is kikandikal az inyebol, es meg mindig egy sajtkukac. Megallas nelkul jon-megy, sot, rohan, egyre gyorsabban es ugyesebben, mar-mar tenyleg fut, igazibol. Ezzel parhuzamosan egyre kevesbe hajlando megmaradni a babakocsiban, raadasul a Krisztaval gyakran setalnak kocsi nelkul, igy nekunk is nehezebb itthon betenni, de sajnos itt tul nagy a forgalom, hogy csak ugy nekiinduljunk kezenfogva vasarolni. De a kozeli jatszoterig mar el merek indulni, egesz jol lehet vele mar haladni is, nem all meg minden kavicsnal, kezdi erteni a jarda-uttest kulonbseget, es tudja is merre kell menni. Egyszerubb es gyorsabb babakocsival, de az is igaz, minel elobb megtanulunk kozlekedni, annal konnyebb lesz nekem! Gyakorolja a hatrafele jarast, porog a tengelye korul, es nagyon szakerto modon tud elnyulni a kanapen a parnak kozott, mint egy kiskiraly. Veszelyerzete semmi, barhova felmaszik (felmaszna), barhonnan lelep, az agyrol uj taktikaval szall le, nem lehatral, ahogy "illene", hanem elaraszol a szeleig, a szelere ul, lelogatja a labat es szepen lecsusszan. Ugyes. Egyre ugyesebb a maszokan, es meg mindig imad hintazni. Jon, olel, puszit ad, magatol is, neha jatek kozben felall, odajon hozzam, atoleli a nyakam es puszil (megnyalja az arcom), az altatas kozben egyszercsak ugy dont, hogy elaraszt a szeretetevel es vadul szoritja a nyakam, huz magahoz es nyal ahol er... Ez szerelem, mindket oldalrol :) Es par napja vegre kepes finoman simogatni, egyelore az arcomat csak, es neha oromeben, hogy sikerult, vadul csapkodni kezd, de majdcsak finomodik ez meg!
A honapban eloszor epitett is mar, magatol kezdte egymasra rakosgatni a kockakat, egyelore harom a maximum, de persze nem mindig sikerul a masodik sem, de a lenyeg, hogy probalkozik! Sokszor az asztalnal, a husidarabok egymasra tornyozasaval... Az alakszortirozo jatek szinte tokeletesen megy, turelme is van hozza, hogy mind a tiz format betegye a tartoba, erdekes, hogy ugyan kitartoan forgatja az elemeket, de mindegy melyik van a kezeben, abba a lyukba probalja bele eloszor, ami utoljara sikeres volt, mindegy hogy mas formaval. Aztan vegigprobalgatja a tobbi lyukat is. Tovabbra is imad rajzolni, egesz hosszu ideig le is foglalja magat vele, magatol veszi elo a filcet, ceruzakat. Persze probalgatja a jatekokon is, huton, szonyegen, de nem veszes. Neha nagy korkoros mozdulatokkal firkal, neha nagy koncentracioval probal egyenes vonalat huzni, a nagy kartondobozon (ez az uj kedvenc, az autosules orias doboza, amiben majdnem fel is tud allni) pedig vallbol satiroz, lenduletesen, ameddig csak eler a karja. Maskor meg lehasal a foldre, egeszen kozel hajol a papirhoz, es a filcet epphogy a papirhoz erintve apro, egy-ket centis vonalacskakat huz, ilyenkor latszik, hogy az egesz lenye erre koncentral, nagyon dolgozik. Ugyesedeik hat a keze is, mar neha-neha a levest is sikerul egyedul kanalaznia (ugy, hogy ne csurogjon minden az olebe), es egyre tobb haztartasi gep kezeleset szeretne elsajatitani (mikrosuto ajtajanak kinyitasa, a mosogep programgombjanak kipiszkalasa, majd forgatasa). Meg mindig pakol, de nem tudom ravenni, hogy jatekbol pakoljuk ki a mosogepet egyutt, az nem vicces, a masodik zokninal odebball. De megtanulta a pelusat kidobni, sot, mindenfele szemetet is, arra kell csak figyelni, hogy mas ne landoljon a kukaban. Viszont ha valaki foz, plane ha en, azt latnia kell, nyuszog a labamnal amig fel nem veszem, segit a zoldseget a labasba dobni, sot, multkor egyutt kavargattuk a pirulo hagymat. Aztan, mivel a jatekedenyekkel is igy szoktuk, megfujta, megnyalta a fakanalat :) Takaritani is segit, a porszivozas sztar, meg ugy egyaltalan a porszivo az nagyon erdekes, es van egy sajat kis szivacsa, ami tiszta, neha azzal dorgoli kicsit a szonyeget, hutoszekrenyt, jatekokat. Nagyon rendes :)
Allandoan beszel, a legtobbet meg mindig azt ismetli, hogy "da", "ta", "ada", "ata", de azert gyarapodik a repertoar, kulonosen estefele, vagy ha belefeledkezik valamibe, es csak ugy karattyol, akkor olyanokat mond, hogy "jebugyebi" vagy "gloglotyiki". Szamunkra is ertheto szavak elen meg mindig a hinta all, sokszor ezt csak ugy mondogatja, elvezetbol, de sokszor hasznalja is, a hintaztat, billeg, ringat igek helyett is. Tehat mutat peldaul a csilipaprika-fuzerre a konyhaban es mondja, hogy hinta, akkor fel kell emelni, hogy meglokhesse a paprikakat, hogy azok himbalozzanak. Ebbol a szempontbol egyedulallo ez a szo, hogy a szandekat is jelzi vele. Ezenkivul mondja, hogy apa, nem (igaz, ezt most kevesbe, inkabb csak int, hogy ha valamit nem ker), meg a sok-sok hangutanzo szo. Most megint eltunt a cici, es a baba szo sem bukkant fel ujra. De probalkozik azzal, hogy cica, es neha, bizonyos helyzetekben, ugy erzem, hogy a szokasos "da", "ba", "pa" szocskak nem csak ugy veletlenszeruen hangzanak el, hanem keresi a megfelelo hangsort olyan szavakra, mint labda, lampa, banan, alma... stb. Ujdonsag, hogy jatek kozben sokszor probal utanozni egy-egy szot amit mondunk, na nem bonyolult dolgokat, de minap egesz zsenialisan kialtozta Alba utan, hogy juhe!, utanozza ahogy azt mondom hihihi, hamham, nyamnyam, es mintha elhangzott volna mar az is hogy nagyi, alma, es a palinta resz is a hinta-palintabol. De ezek csak egy-egy esetek, semmikepp sem uj szavak meg. A hangutanzokat ellenben mar szamon se tudom tartani, de peladul nem ertem miert, nalunk a tehen is berreg... pedig az hogy muuuu az eleg egyszeru lenne, nem? De nem, a tehen berreg es kesz.
Termeszetesen megtobb dolgot ert mint egy honapja, es egyre gyakrabban kapom azon, hogy olyan dolgot is tud, amit nem tanitottunk a klasszikus ertelemben, csak megragadt benne. Ugy ertem a klasszikust, hogy megtanitani a kisbabanak, hogy a "hol a lampa?" kerdesre a feny fele nezunk, vagy megmutatni, hogy ez az orrod, ez a fuled... De most neha olyanokat is tud, amirol nem ertem, hol hallotta? Peldaul "szoritsd okolbe a kezed". Viszont mi sokszor nem ertjuk ot, es ez rettenetesen frusztralja, hogy a kommunikacio nem zokkenomentesen ketiranyu. Kulonosen ha a helyzet ugy hozza, hogy az o es az en szandekaim nem fednek at maradektalanul. A honap meghozta tehat a hisztit is, klasszikusan, toporzekolassal, foldre vetodessel, sirassal... Megmondom oszinten, az elso par alkalom, a maga nevetsegessege mellett teljesen leblokkolt, osztonosen kaptam el, hogy a fejet ne usse be, es fektettem a foldre finoman, hisz onnan mar nincs lejjebb, de az agyam fagyottan kereste az okot es a megoldast, mit tettem rosszul, mit rontottam el? Ahogy a meglepetes ereje elmult, es feldolgoztam, hogy ez csak nekem szol (a Krisztanak persze sosem csinalja, es Albaval is kimeletesebb), es mikor osszeallt a kep, hogy mik a tipushelyzetek, valtoztatni tudtunk. Egyreszt dolgozik az emberben, hogy hisztinek nem adjuk be a derekunkat, mert annak hosszutavon jo vege nem lehet, ugyanakkor lassuk be, Gordi meg kicsi, ez meg nem egy hisztis haromeves aki a boltban duhrohamot kap a csokispolc elott, az mas teszta. Marad a megelozes, apro trukkok, hogy ne jojjon el a kritikus pont, es ha megis, igyekszem nem tulsagosan a lelkemre venni. Bo egy hete nem is volt toporzekolas, boldog vagyok!
Alvas ugyben is oriasi valtozasok tortentek, egy Gordi altal elszabotalt esti elalvast meglovagolva bevezettem, hogy nem cicin alszunk el. Elso nap ket oran at tartott, vidaman karattyolt, mire raszoltam ugy tizenegy fele, hogy nekem ebbol elegem van, mostmar csend legyen. Egy percen belul aludt, alig akartam elhinni. Ez meg igy ment harom napig, komolyan az a varazsszo, hogy "akutyafajat"? Aztan csokkent az ido, vegul mikor kertem, magatol elengedett, elfordult, feszkelodott, olelt, dumalt, vegul elcsendesedett es hortyogott, sokszor ugy, hogy hozza se kellett erjek. A legszebb az egeszben, hogy harom nap alatt elhagyta az ejfeli kelest, es ket hettel kesobb gyakorlatilag megelegedett ket ebredessel, sot, az elmult heten este kilenctol hajnali negyig-fel otig pisszenes nelkul aludt, akkor szopi, es csend hatig-fel hetig, utana minden azon mulik mire vagyok hajlando meg egy kis felalom kedveert. Mindezt egy perc siras nelkul ertuk el. Koszonom Gordi. Szoval aludtam hat orat egyben, tobbszor is. Hogy ez egy bo egy ev utan milyen elmeny? Erre nincsenek szavak, ezt at kell elni. :) De azert semmi sem tokeletes, ez sem lehet az, par napja a legujabb, hogy mikor az esti rutinunk eleri a pontot, mikor Gordit a kisagyba tesszuk, azaz gyengeden attolom a mi agyunkrol a sajatjara, es keszulnek a lampat leoltani, tiltakozni kezd, ki akar maszni... es utana megint egy orat kuzdok, birkozok, hogy aludjon el. Ezt egyelore nem ertem, miert van, de jo lenne megoldast talalni...
Eves teren semmi panasz, mindent megeszik jo etvaggyal, a sult baranyt, sajtos tesztat, sutotokot, karfiolt, paradicsomlevest, aszaltszilvat, spenotot... ugy altalaban is, minden hust, szinte minden zoldseget, minden formaban, fuszeresen, edesen, savanyun... Amirol tudom, hogy nem eszi, az a sult gesztenye, a kukorica, olajbogyo, mozarella. Tobb nem jut eszembe. Es szensavas asvanyvizet iszik az apjaval :) Fintorog, beleborzong, de rohog, a vegen nagyot sohajt, mint aki egy felest huzott le egyben, de ha meglatja a palackot, mutatja, hogy o abbol ker. Gyumolcsokkel periodusok vannak, most volt a mandarinszezon, leveszi a kosarbol, hozza, hamozzuk, eszi, az epret szereti, a malnat nem annyira, avokadot meg most minden mennyisegben.
Szerintem nem egy ijedos, felos gyerek, de ujabban elutasitja a hajvagas es a hajmosas minden modjat, az orrszivo latvanyara heves hadonaszasba kezd, annyira, hogy a Krisztanak azt se nagyon akarta engedni, hogy a Dorka orrat kiszivja. De a tuzijatek durrogasa nem ijesztette meg, sot, es siman kacaraszva magara csukja a sotet haloszoba ajtajat. De ami az ove, az az ove, kepes ribilliot csapni, ha a vendegsegben levett es felretett puloveret valaki megfogja, es igazi ketsegbeesett konnyekkel zokog, ha elveszik tole a jatekot (vagy o nem tudja elvenni mastol...). De ha egyszer feloldodott, akkor mindenkit megitat a kulacsabol, megkinal a kajajabol. Cserebe o is szeretne megkostolni mindenki tanyerjanak, poharanak a tartalmat. Es imadom, hogy amivel vegzett, mar nem kell neki, legyen az egy darab mandarinhej, egy kavics, vagy jatek ami mar nem kell, nem eldobja, hanem hozza es nekem adja. Az asztalnal, ha maszatos lesz a keze, tartja, hogy nyaljam le, es igazi szinieloadast mutat be, mikor kicsit beuti az ujjat mondjuk, mu-nyoszorgessel jon, tartja a szamhoz a kis kezet, majd a jol megerdemelt puszi utan vigyorogva tavozik.
Nem unatkozunk az biztos :)
Mar majd ket honapja volt, de mindenkepp akarok irni rola, annyira jo volt mindannyiunknak, hogy meglatogattuk Regenben Alba nagymamajat. Egy vasarnap kora hajnalban utrakeltunk, meg vak sotet volt, Gordit almaban oltoztettuk fel, csak arra ebredt meg, hogy betettuk az autosulesbe. Nem orult neki, de amint mondtam neki, hogy a repuloterre megyunk, nagy komolyan az egnek emelte az ujjat, es magyarazni kezdett nagy komolyan. Hiaba, a repulok nagy sztarok nalunk... A buszon is aludt, a repulon is, Marosvasarhelyen meg vart minket a forro nyar es Alba unokatesoja. Ha csinalnanak meg ilyesmit, Gordi ezzel az otodik orszag pecsetjet is begyujtotte volna az utlevelebe. Ez azert nem rossz igy alig egy evesen :) A csalad persze el volt ajulva, hogy milyen okos, milyen szep, es tiszta Albert. Gordi eloszor nagyon meg volt szeppenve, ultunk bent a hazban, az olunkbe bujva Gordi, Alba sem mehetett ki, ellenben mindenki mast ki kellett kuldenunk... Aztan feloldodott, mondanom sem kell, mikor este mindenki elbucsuzott, Gordi sirt a kapuban.
Mindharom nap oriasi szerencsenk volt az idojarassal, igazi meleg nyar, ragyogo napsutes (Gordi le is barnult, furdesnel latszott rajta a rovidujju feher lenyomata). Voltunk a Marosparton (mi szeretunk csak ugy a parton ulni, Gordi viszont nem ertette miert nem lehet a vizbe bemenni, igy ez nem volt hosszu program), fent a varosban jatszotereztunk (van hipermodern EU-kompatibilis maszovar, meg harminceves rozsdas vasmaszoka hintaval), csaladot latogattunk, es leginkabb orakat jatszottunk az udvaron. Ahogy a mondas tartja, a gyereknek meg kell ennie egy kilo koszt x eves koraig, na hat most biztos tulteljesitettuk a tervet :) Volt kutya, macska, tyukok, homok, kavicsok, fadarabok, ezenkivul csak egy ures margarinosdoboz kellett, egyeb jatekra nem volt szukseg harom napig. Igazi kinti gyerek lett. Ahogy ebredt, maszott le az agyrol, allt az ajtoban, az ujjat dugta a resbe, jelezve, hogy szeretne kinyitni, es enni se nagyon lehetett becsabitani a hazba, az esti rutinrol nem is beszelve. Estenkent elovettuk a regi zomancos lavort, abban furdettunk (micsoda kosz bir egy ilyen gyerekre rakodni...), egeszen romantikus volt. Latszott, hogy elemeben van, turta a koszt, a port, es bar az udvar nem igazan gyerekkompatibilis (felig epitesi terulet, rengeteg ezereves kacat, lim-lom, szedegettuk az utbol a rozsdas szogeket...) nagyon jol erezte magat. Baratkozott a kutyussal, es mindenaron szeretett volna a macskaval is, aki viszont latszolag retteget tole, illetve kergette a tyukokat, de ezt nem talaltam eleg biztonsagos mokanak (egyik resztvevo szempontjabol sem). Joizuen ette a dedimama sajat tyukjabol fott levest, vacsorara a lekvaros kenyeret es itta hozza a kakaot - rendes, igazi, aznap fejt tehentejbol. (Hogy en azt hogy szeretem! Na, nem tejnek magaban, de a tejbegriz, kakao, sutemeny azzal a tejjel... egy masik vilag.) Ajandek volt mindharmunknak az a par nap. A fotok magukert beszelnek.
Mint boldog autotulajdonosok, kihasznaltuk a hetvegen, hogy kedvunkre elhagyhatjuk a varos harom kilometeres korzetet es azonnal szoni kezdtuk az utiterveket. Vasarnap delutan tehat nekiindultunk, elso uticelunk a lintoni allatkert volt. Borus, koran sotetedos vasarnap delutan, de langyos ido, es rajtunk kivul szerintem tiznel tobb latogato nem lehetett, igy nagyon kellemes volt. Babakocsit nem vittunk, minek, Gordi ugyse ulne bele, annyira rakapott, hogy a sajat laban kozlekedjen, aztan egy allatkert kulonben is jo terep a maszkalasra. Le a kalappal elotte, ket oran at jott-ment, csak percekre vettuk fel, es akkoris csak azert, mert szerettunk volna hatekonyan a kivant allat iranyaba haladni, o azonnal nyekergett es nyujtozott, hogy tegyuk le. Szoval strammul birta. Az elmult honapokban tobb allatkertben is jartunk (julius - Budapest, szeptember - Barcelona), igy szepen lehetett nyomonkovetni, hogy alakul Gordi es az allatkert viszonya. Csodasan :) Mostmar kepes volt az allatokra figyelni, es nem csak azokra amik a mesekonyvbol ismerosek, nagyok es latvanyosan mozognak, hanem kisebbekre is, peldaul a teknosbekak mellett is nyugton allt vagy fel percig es nezte a lusta mozgasukat. Pedig, lassuk be, akarmilyen kedves allatok is a teknocok, nem szamitanak a leglatvanyosabb allatkerti attrakciok koze. De volt sok-sok szines es hangos papagaj, sok pici ugrandozo majom, mind-mind nagy sikert aratva, a tigris pedig akkora oromsikolyt valtott ki a fiunkbol, hogy a tigris eloldalgott es vissza se jott. De voltak oroszlanok, hoparducok es zebrak, es a baglyok is nem vart izgalomba hoztak Gordit. Levezeteskent pedig volt egy kis jatszoterezes az allatkert piknikezos reszlegen. Szuper kis delutan volt, nagyon buszkek voltunk Gordi kitartasara es orom volt nezni ahogy lelkesedik. Mint mindig.
Gordi extazisba tud jonni mindenfele allattol, de a macskak extra nagy sztarok. Krisztaeknak van egy cicajuk, megfeleloen elokezelt peldany, Dorkan edzodve okosan menekul a gyerekek elol. Neha azert gyanutlanul elokerul... Kriszta mondta, hogy titkon kell etetnie, nehogy a gyerekek lassak, mert a cicus ugy megremul a lelkesedesuktol, hogy aznap mar haza se jon. A bizonyos lelkesedesnek mult heten szemtanuja lehettem en is. Mar ott voltam delutan, meg beszelgettunk, a gyerekek mar megfeleloen faradtan, de azert jatszottak, mikor a cicus varatlanul beszokott a hazba, ket ugrassal a fotel karfajan volt, majd hopp, a lepcsot lezaro gyerekracs tetejen, majd eltunt az emeleten. A ket gyerek mindent eldobott es hanyatt homlok rohant visitva a racshoz, felkapaszkodtak, raztak, mutogattak vigyorogva, visitva magyaraztak... a macskanak mar reg nyoma sem volt, de ok percekig extazisban varakoztak, en meg nem birtam abbahagyni a rohogest. Tunderiek voltak. Biztos mindenki latja magaelott a regi fekete-feher felveteleket, mikor a limuzinbol vegre kiszallnak a Beatles tagjai es a varakozo csajok magankivul visitva vonaglanak, probaljak attorni a kordont... na, pont ilyen volt Gordi es Dorka. :)
Mult heten adta Gordi elete elso puszajat. Na es kinek? Hat a Krisztanak... :) A Kriszta mar korabban megtanitotta, hogy kell bucsuzaskor puszit dobni (a dobas meg nem megy, de cuppant a tenyerere es vigyorog), de termeszetesen ezt is csak a Krisztanak csinalja. Illetve egyszer kerdeztem tole hogy kell puszit dobni, mire a szamra tapasztotta a kis tenyeret. Szoval a nagy nap utan egesz este kerleltuk, adjon egy puszit, de vigyorogva csovalta a fejet es mondta, hogy nem. Vegul este Alba kapott egy arcnyallintast, nekem masnap reggelig kellett varnom. De aztan beindult a dolog, ha kerjuk, jon lelkesen es megnyalja az arcunkat. Nem, nem cuppanos puszit ad, de vegulis ez a kisebbik resze, a szot es a funkciot ismeri, es ez a lenyeg. Maga a nyalogatas, arcunk osszeerintese korabban is megvolt, de valahogy nem allt ossze az egesz. Ma vacsoravendegek voltak nalunk, akiket praktikusan eleteben nem latott (egyszer, ot honapja... az nem szamit), es husz perc utan annyira feloldodott, hogy majdnem ok is kaptak mar puszit :) Vegul egy araszra az arcuktol meggondolta magat es szegyenlosen vihogva hozzamrohant, szuper moka volt.
Kicsikent kifejezetten utalta az oltoztetest, kesz tortura volt az egesz ugy... Aztan javult a helyzet, a nagy attorest meg par honapja meghozta az, mikor elkezdett segiteni o is, tartja a kezet, a jatekot atveszi a szabad kezebe, hogy a masikat a pulcsiba lehessen dugni, a vallamba kapaszkodva tartja a labat a nadrag le es felvetelenel, tartja a zoknit, es a labat, jelezven, hogy huzzam fel... Nincs itt semmi gond. Mondjuk a vetkozest nem szereti, hazaerve a puloveret altalaban maga leveszi, vagy legalabbis kezdemenyezi a dolgot, de a tobbi neha nehezebb dio... (Furdettem mar ugy, hogy a bodiban ult be a kadba, mert zokogva hatralt es kiabalta, hogy "Nem,nem!" mikor kertem, hogy vegyuk le. Aztan negyed oraval kesobb nagy vonakodva engedte, hogy levegyem, de akkoris a kadban kellett hagyni.) Aztan beleszeretett egy nadragba...
Az egyik karitativ boltban turtam meg nyaron Gordinak egy teli nadragot, barna, narancssarga cernaval varrva, puha, belul finom beles, szuper kis gatya, menon nez ki, ugyan rettento bo volt, igy egy gumit kellett a derekaba varrnom, de aztan keszenallt a bevetesre. Gordi pedig valami oknal fogva beleszeretett ebbe a nadragba. Ha megtalalja, hozza, hogy vegyuk fel, ha meg nem az van rajta, eleg meglengetnem, es mar rohan is, pedig azert ennyire nem szofogado. Ha ez van soron, nem lehet levenni rola, egyik nap mondta Kriszta, hogy a delutani peluscsere meghiusult, mert Gordi nem engedte lehuzni... Minap meg mikor este levettuk rola, addig zokogott, mig nem olelhette magahoz, ugy mosott fogat, hogy fel kezzel fogta, a pizsamaba oltozesnel is szorongatta konnyes szemmel, vegul ugy nyugodott meg, hogy a pizsamajara rahuztam azt is. Nesze, hat most mit lehet tenni? Aztan reggel hogy csodalkozott! :) Ult a kisagyban, mutatott a nadragjara es csodalkozva, kerdon mondogatta, hogy "dadada-dadda". Neha muszaj azert kimosni is :)
A hirtelen bekoszontott hidegnek koszonhetoen par napja mi is bekapcsoltuk a futest. Gordi ma reggel vette eszre, hogy a furdoszobaban a futotest meleg, sot, forro. Nagyon meglepte a dolog, csak nezett ram kerdo szemekkel. Meg ennel is jobban elcsodalkozott, mikor a lakas tobbi pontjan is megmutattam neki a futotesteket. Allt, ovatosan odaerintette az ujjai hegyet, mint ahogy a suto ajtajat probalgatja (az nincs ennyire meleg mint a futotest...), es csodalkozott. Aztan gondolt egyet es korbejarta a lakast, ovatosan megerintette az asztalt, szekrenyt, szek labat, hogy lassa varatlanul azok is forrova valtak-e, vagy azok a fura feher cuccok a sarokban, amiket eddig figyelemre se meltatott, kulonlegesek ebbol a szempotbol. Megmosolyogtam. Imadom latni ahogy gondolkodik.
Vegre megmertuk, 9,8 kilo, egy hajszallal az atlag alatt, es 80-81 centi hosszu lehet, ami visoznt atlag folotti, de nem birtuk pontosan megmerni a sajtkukac hosszat. Ruhabol mar inkabb a 86-st hordja, a kisebbeket nem tudom joerzessel begombolni rajta. A legjobban azon latni a novest, hogy neha varatlan dolgokat eler mar, amirol eddig azt hittuk, biztonsagos magassagban van :) Es a honap elejen a nyolcadik fog is megerkezett.
Hogy errol a honaprol mi a legintenzivebb erzesem? Az, hogy egy pillanatra sem all meg, hogy egyfolytaban jon, megy, pakol, felmaszik, es egy pillanatra sem all be a szaja. Hihetetlen, de egyfolytaban dumal, hangosan meghozza, es mutogat is, es ha az ember nem valaszol, reagal azonnal, akkor ha lehet meg egy fokkal hangosabb megismetli es topog is hozza :) Na, igen, a topogas... neha viccbol csinalja, elvezi, de neha a “most azonnal akarom” kiseroje, amolyan elo-toporzekolas. Ilyenkor szoktunk Albaval egymasra sanditani, hogy te jo eg, mi var meg rank!
A jarasa termeszetesen meg magabiztosabb mint volt, probal neha szaladni, de termeszetesen a szabalyos futas, mikor mindket laba elemelkedik a foldtol, meg odebb van. De azert gyorsan bir lepkedni :) Probal mindenre felmaszni, szekre felkapaszkodni (aztan ott vigyorogva ulni, mint a nagyok), es probalja felhuzni magat karbol, a melyhuto tetejebe kapaszkodva, asztal szelebe...stb. Hamar az elorefele lepdeles jol ment, elkezdett oldalra es hatra is lepkedni, kiserleti jelleggel, kulonosen azt elvezi, hogy elottem all, ahogy en ulok a foldon, elkezd hatralni, majd mikor hozzam er, az olembe csuccsen. Par napja pedig azzal kiserletezik, hogy forog a tengelye korul, ezt rettentoen elvezi, probalja mindket iranyba, latszolag azert el is szedul egy ido utan, akkor ossze-vissza imbolyog es nagyon rohog hozza. Es vegre “tancolni” is elkezdett, ez egyertelmuen a Dorka hatasa, nyomogatja a rettenetes zenelos jatekot, es vigyorgva vezenyel a mutatoujjaval hozza, neha meg a feneket is riszalja picit, ez egeszen zabalnivalo mutatvany.
Kozben erdekes figyelni a tererzekelesenek alakulasat. Ha par centis szintkulonbseg van elotte, peldaul egy nagyon alacsony jardasziget, akkor arra figyel, ugyesen lelep rola (felfele ugye ezek sokkal konnyebbek, mert csak maszni kell), de ha annal nagyobb, akkor vagy megall a szelen es nyujtja a kezet, hogy fogjam meg es segitsek (ez a jobbik, de ritkabbik eset), vagy egyszeruen legyalogolna rola kamikaze modon. Tehat ha ketlabra all az agyon, lepcso tetejen all...stb, azonnal eletveszelyes helyzetek adodnak. Erdekes nezni, hogy kikerul-e dolgokat. A lakas nagyon ismeros reszein mar tudja, hogy ha nem eri el amit akar, meg lehet kerulni az agyat, aszalt...stb, es akkor odajut ahova szeretne, de uj helyen ez nem megy, maximum megprobal atmaszni az akadalyon, de a kerulout nem jut eszebe, nem latja. De ha jol emlekszem ebben a korban ez meg tokeletesen termeszetes. Csak vicces nezni, ahogy peldaul benyul a zoldsegeskosar racsan, megragad egy almat, es nem erti, almastol mar miert nem fer ki a keze, es kozben nem all ossze neki a kep, hogy ha a kosar tetejen nyul be, akkor nem lenne semmi gond.
Ugy erzem szocialisan is kinyilt. Nem tudom, hogy ebben mekkora resze van eletkori sajatossagnak, es mennyire szamit az, hogy meg kellett szoknia masokkal is van elet (azaz rajtam kivul, elsosorban Krisztaval), de sokkal nyitottabbnak erzem. Mosolyog idegenekre, integet a buszvezetonek, kukucskalosat jatszik idegen nenikkel a buszon, a jatszoteren megy mas gyerekek utan es meg akarja oket fogni... ezek ket honappal ezelott elkepzelhetetlenek lettek volna. Kozben meg viccesen szegyenlos lett, vendegsegben odamegy a hazigazdahoz, ravigyorog, valamit bohockodik, aztan szalad vissza hozzam, a hatam moge bujik, onnan les ki vigyorogva.
Az alvasigenye nagyon hullamzo. Van het, hogy a napkozbeni masfel oras delutani alvasa melle, este nyolckor mar kidol, es a szokasos ejszakai menetrend mellett reggel majdnem nyolcig alszik, a kovetkezo heten meg ugyanennyi napkozbeni pihenes utan tizkor alig lehet letenni, es het elott mar kukorekol. Aztan megint valtozik, pont mikor raallnek az uj rendre. Az ejszakak a szokasosak, vannak jo napok, es ketszer ebred csak, mar epp elbiznam magam, hogy haladunk valahova, aztan visszaall a negy-ot ebredesre. De ezek is valtozoak, neha par perc szopi eleg neki, es fordul el, alszik tovabb, neha fel oran at is tart a musor, szopizik, elenged, sir, visszajon, simogatom, forgolodik, elszunnyad fel percre, felsir, szopi... ezek farasztoak, mert a vegere en mar annyira eber vagyok, hogy alig tudok visszaaludni a faradsag ellenere. Neha kifejezetten az az erzesem, hogy duhos lesz, hogy miert nem jon eleg gyorsan es eleg intenziven a tej. Sziv, sziv, aztan duhosen felnyog, az oldalamracsap, meltatlankodik. Szegeny nem ehhez van szokva, regen elso szora spriccelt a nedu, de hat az regen volt. Masfel honapja elek melltartobetet nelkul, ezt a reszet kifejezetten elvezem, hogy nem csorog allandoan. Gordinak nyilvan mas a velemenye. Napkozben altalaban egyszer, maximum ketszer szopizik, neki lenne kedve kicsit tobbet is, de oszinten, nekem meg nem nagyon. Neha latom rajta, hogy csak azert jut eszebe, mert nincs jobb otlete, es hat azert unalomuzo cumi nem szeretnek lenni. Masreszt meg, hogy novelje a tejleado reflexemet, a kezevel is szorgosan dolgozik rajtam, ami nagyon fajdalmas tud lenni, nem kimel, a mellkasom tele apro karmolasokkal, egy anyajegyem mar banyja a dolgot, ha meg nem hagyom neki, nagyon felhaborodik, igy probalom kompromisszumra ravenni, hogy piszkalja a nyakam, de a szerencsetlen mellbimbomat hagyja beken. Valtozo sikerrel.
A honap uj szavakat is hozott, Gordi szotara bovult a nagyon fontos “nem” szoval, amit egy hanyag kezlegyintes es fejrazas is kiser altalaban, de ha belejon, neha akkor is mondja amikor nem kene, igy parszor elofordult mar, hogy a “kersz banant?” kerdesre a nemleges valasz erkezese utan azert harapott egy nagyot a bananbol. Megtanulta a “de” szocskat is, de ezt nem hasznalja meg mindig jol, illetve mondja azt, hogy “oppa” vagy “appa”, es ez a “hoppa” megfeleloje, teljesen jo hangsullyal, de ezt is sokszor inkabb csak ismetli utanam, es nem aktivan hasznalja. Neha probalkozik valami “anya” szeruseggel, vigyorogva a mellkasomra bok es mond valamit, ami mindig kicsit maskent hangzik. A hangutanzo szavak is sokasodtak, a bagoly mondja, hogy uhu (inkabb ugy, hogy uhuhu, kicsit mint a majomhang), neha mondja a kacsa, hogy “pap”, egyszer mar karogott a varju (de csak egyszer), a kisfarkas viszont nagyon lelkesen vonyit, kicsit a fogat is belekocogtatja. :)
A honap sztarja a repulogep volt egyertelmuen, tekintve hogy hanyszor jartunk repuloteren es mekkora Cambridge kisgepes forgalma, nem is csoda. Csak ha hallja a zugast, akkor is nez ram kerdon, mutat az ablakra, ha meg kint vagyunk, addig tekereg, mig meg nem latja - altalaban elobb mint en. Minden repulos kepet reszletesen at kell beszelni, jo helyre mutat, ha kerdem, hol az orra, farka, hol ul a pilota, hol a szarnya, futomu, hajtomu, utobbinal mutatja is, hogy forog a turbina. Nem tudja megunni. Felfedezte maganak az izeltlabuakat is, a katicabogarat finoman (khm...khm...) felcsippenti, es figyeli mozdulatlanul ahogy az utana vegigmaszik a kezen, ruhajan. Es meglehetos borzongasomra, de erdeklik a pokok, meg a pokhalok is. Illetve minden legy, muslica, mehecske, szitakoto... barmi ami repul is. A konyvnezegetes a masik nagy kedvenc, hosszan es sok idot el tud vele tolteni, termeszetesen ugy, hogy beszelgetunk kozben. Az elsoszau konyv a teszveszvaros meg mindig, a sok aprolekos keppel, csuoa olyan dologrol ami korulottunk van. Nincs nap, hogy ne venne elo (kicsit le van rongyolodva mar, sajnos tobb lap el is szakadt), es mitagadas, en is nagyon szeretem, gyerekkoromban is nagy kedvencem volt. Teljesen meglepett, hogy itt meg csak nem is ismerik, a konyvtarosno nem is hallott rola.
Eves. Az etvagyara tovabbra sincs panasz, volt ket het banan korszak, minden nap megevett ket banant, es addig nem nyugodott, mig ez meg nem volt. Par napja azonban ra se hajlando nezni, leveszi maganak a gyumolcsoskosarbol, odahozza, kozben minden tiltakozasom ellenere nyalogatja a hejat, de ha kibontom razza a fejet, hogy nem ker - volt, hogy negy-ot bontott banan varakozott a lakas kulonbozo pontjain. Es ujdonsag, hogy ket hete nem eszi meg a Krisztanal amit ebedre kuldok, az kell neki amit a Dorka eszik. Dorka viszont valamiert nem szereti a foztunket, igy a csere nem jatszik, igy Kriszta azota dupla adagot tesz el este,. De Gordinak akkoris az kell ami Dorka tanyerjan van, ha az tortenetesen ugyanaz mint ami elotte van.
Biztos megint ezer dolog kimaradt... de hat annyi minden tortenik, akar minden nap irhatnek ilyen hosszut!
Hat irni, na azt nem nagyon van idom, pedig olyan sokmindent szeretnek. Most gyorsan megorokitek azert par mozzanatot, nem akarom elfelejteni oket!
A fogkefe nagy baratunk lett, Gordinak van sajatja, de persze a mi elektromos fogkefenk szazszor izgalmasabb, igy azzal is szoktunk fogat mosni neki, igy par napja, ha a sajatjat is veszi kezebe, teszi a szajaba, akkoris kozben berreg hozza, mint az elektromos fogkefe hangja :D Ma is megtalalta a kezmosas kozben, meg is kapta (fogkefere nem mondunk nem, nem?), mellekes, hogy tiz perccel kesobb el kellett indulnunk otthonrol. Mindketten teljes menetfelszerelesben, en mar alltam a lepcso tetejen, Gordi meg mindig a szobaban, szajaban a berrego fogkefemmel, ingatja a fejet, hogy o nem jon... A kefet nem adja oda, nem teszi le, es cserere sem hajlando. Jo, akkor jon a kefe is. A jatszoterig ugy mentunk el, hogy Gordi ult a babakocsiban es kozben fogatmosott, kikapcsolni sem engedte. Hogy mit gondolhattak rolunk az utcan?
Megtanulta a nagyon fontos 'nem' szot, es a 'de' szocskat is nagyon jol tudja hasznalni (neha jol hasznalja, neha meg azthiszem az igen helyett mondja, de ez nem biztos, csak par napja sejtem). A legujjabb orulet a vecebe dobalas, ezt teljesen jol kezeltuk kb egy hettel ezelottig, azota mintha nem akarna erteni. Ma is megallt a kezmosas utan es egy muanyag epitokockat tartott a klotyo fole, nezett ram vigyorogva, en repultem, hogy “Neeeeeeeeem!”, o meg hatarozottan kozolte, hogy “De!” es a kocka pottyant. A disznofulu meg is tapsolta magat. Remes, de ezen elrohogtem magam. A csatat ezzel elvesztettem, de a haborut meg nem!
Most a majom hangjanak az utanzasa a sztar, nagyot rohogtem, minap akkor is csinalta, mikor vacsora alatt kerdeztem tole, hogy kersz egy kis majonezt? :D
Asztali malackodas: ez a kep magaert beszel. A krumplipure es a tejfol korul elszabadult a pokol.
A rajzolas naprol napra nagyobb sztar, maga veszi elo a filcet, nehanynak, aminek nem olyan szoros, a kupakjat is le tudja venni, aztan firkal. Szakszeruen forgatja a lapot, rajzol a masik felere is, felredobja, ha ugy erzi, mar tul sok firka van rajta, probal pottyoket rajzolni, szepen harom ujjal fogja a filcet es a ceruzat is (el vagyok ajulva). Neha firkalja a sajat tenyeret, combjat, de nem veszes, es egyelore megelegszik a papirral, csak nehany probalkozas volt, hogy a szonyeget vagy a mesekonyveket is kipingalja. Azert illuzioim nincsenek, inkabb resen vagyok. Rajzolas kozben sokszor nekem adja a tollat es akkor rajzolnom kell valamit, o meg nagyon feszulten figyel, odahajol, ugy nezi a mozdulataimat, hogy lesz a vonalakbol egyszercsak valami amit boldogan visongva felismer, aztan fogja o is a tollat, rafirkal a rajzomra, majd adja ujra a kezembe...
Itt szeretnek akkor egy kiterot tenni... Felicitasz blogjan olvastam egy erdekes cikket az ovi-iskola atmenetrol, oktatasi rendszerekrol, es utana a kommentekben merult fel az ovodaskoru gyerek fejlesztese vagy epp nem fejlesztese, mit tanitsunk es hogyan, es mit ne, hogyan ne, es ezen belul is felmerult a rajzolni tanitas, a rajzolas.
Es elokerult egy modszer (vagy inkabb hitvallas?) amirol sose hallottam meg (ez onmagaban nem csoda), a Striker modszer, hogyan neveljunk kreativan alkoto gyereket... Es en csak elhulten neztem, egy resze jogos, egy reszenek alapjaval akar egyet is tudok erteni, egy resze elott meg csak ertetlenul allok. "Soha ne rajzolj, fess vagy írj a gyermek rajzára." "...ne szórakoztasd a gyermeket azzal, hogy valósághű képeket rajzolsz neki...” “Ne bátorítsd, hogy részt vegyen olyan rajzversenyen, ahol szubjektív művészeti alkotásokat mérnek össze” (Van olyan rajzverseny ahol nem szubjektiv alkotasokat hasonlitanak ossze? Az milyen? Ki huz hosszabb vonalat harminc masodperc alatt?) “Ne szidd meg, ha olyan felületre rajzol (pl. fal), ahová nem kellene." Maradjunk csak az ovodas koru gyerekeknel, a nagyobbak mar annyira mas cellal rajzolnak. Egyetertek azzal, hogy nem javitgatjuk a rajzat, nem illetjuk negativ jelzovel (soha), mi nem firkalunk bele, nem eroltetjuk, hogy mondanivaloja legyen a kepnek, ha o maga nem rendel hozza jelentest...stb. Ezek, gondolnam, hogy minden jozan felnott alapveto hozzaallasanak jellemzoi. De nem ertem miert kene kovetkezetesen nemet mondanom, ha azt keri, rajzoljak peldaul egy kutyat? Ezzel komolyan rombolom a kreativitasat? Na ne... Nagyon sokat rajzoltam gyerekkent (is), es nagyon elenken emlekszem, ahogy tanultam abbol, mikor masokat kertem hogy rajzoljanak (csaladunk hal'istennek bovelkedik olyanokban akiket erdemes is figyelni), hogy fejlodott ettol a latasom, a tererzekelesem, a valosag-abrazolas kapcsolatanak megertese. (Masreszt mi az hogy ne rajzoljunk neki? Es a mesekonyvek rajzai? Az miben mas? Vagy csak fenykepeket szabad neki mutatni vagy netan csak muveszeti alkotasokat?) A gyerek nem hulye, en is sokszor lattam oviskent is, hogy a rajz nem ugy nez ki ahogy szeretnem, es ez bosszantott. Ilyenkor szerencsere, ha kertem, kaptam segitseget, es reszemrol en utana boldogan eltem meg, hogy tudok olyat rajzolni, amit szeretnek, mert segitettek megmutatni, hogy amit csinalok miben kulonbozik attol, amit csinalni szeretnek. Emlekszem peldaul, ahogy kiscsoportoskent emberalakot rajzoltunk, ereztem, hogy valami nem jo, de hiaba csinaltam ujra es ujra nem volt az igazi tovabbra sem. Aztan mikor delutan jottek ertunk a szulok, az egyik lany batyja mondta a csoporttarsamnak, hogy miert csak ugy a testehez kanyaritja azt a kifliszeru kart az emberkenek, nem latja, hogy az o karja is a vallabol no ki? Azt a felismerest! Emlekszem a percre ahogy megvilagosodtam, hogy tenyleg, hat ez hianyzott...
Sot, nagyon szerettem egyutt, egy lapra, egyszerre rajzolni felmenoimmel. Soha nem mondtak azt, hogy ezt vagy azt igy kell rajzolni, de oromom leltem abban, hogy nezzem ok hogyan teszik, es sokat tanultam belole. “Ne adj a gyereknek szinezot”. Reszemrol nem szerettem a szinezoket, altalaban nem tetszett az eredeti rajz es nem volt eleg aprolekos ahhoz, hogy ne unjam el a szinezest ket perc utan, de nem ertem miert ne lehetne neha szinezni, plane ha a gyereknek ehhez van kedve? Masreszt megtanulni vonalon belul maradni a szinezesnel, sablonokat lemasolni, pontokat osszekotos feladatokat vegezni nem mind az iras elokeszitese, kez-szem koordinacio fejleszetes? Nyilvan nem ezeket kell csinalni kizarolagosan es nyilvan meg ezer dolog is jo erre, de ezekre azt mondani, hogy karos, szerintem kicsit eros. Es egyetertek, hogy szerencses ha minel valtozatosabb rajzeszkozoket es feluleteket biztositunk a gyereknek az alkotasra, de nem hinnem, hogy feltetlen orulnom kene ha a falra vagy butorokra firkal. Ez nekem kicsit a lo tuloldala mar.
Egesz este ezen kattogott az agyam. A celunk az, hogy Gordi elvezze az alkotast, legyen az rajz, gyurma, barkacsolas vagy akarmi (fiuk ritkan himeznek meg horgolnak de akar ez is lehetne a felsorolas resze), ha ezen felul meg barmiben tehetsegesnek is bizonyul, az szuper, de egy joideig meg akkoris az a legfontosabb, hogy elvezze amit csinal. Es ha ehhez neki resze lesz, hogy rajzoljunk, alkossunk egyutt is, akkor hulye leszek erre nemet mondani. Had bizzak a sajat kreativitasomban, es nem divatos majdenjolmegmondom listakban, hogy alkotni hogy orom.
Na, jol kibosszankodtam magam...
Ez kicsit csalas, mert nem is volt harom igazi teljes het, mert kozben egyszer el is utaztunk, de elvileg harom hete visszatertem a munka mezejere. Jelentem faraszto. Ugyanakkor a harmadik het vegere ugy ereztem, hogy juhhe, van egy hely ahol kipihenhetem magam! :) Pillanatnyilag a legintenzivebb erzes ami bennem van, hogy ebedidore mar annyira kikeszulok, hogy a szemem alig tudom nyitvatartani. Nagyon hianyzik a delutani kozos nagy alvas Gordival. Masreszt nem artana, ha vegre tudnek ejjel kicsit tobbet aludni, de ez egy masik es hosszu tortenet. Harmadreszt meg nyilvan elszoktam attol, hogy orakon at szellemi munkat kelljen vegeznem, progarmozni nem lehet ugy, hogy az ember nincs minden billentyunyomasnal esznel. Szoval faradt vagyok, almos, de kezdek belejonni, mar vannak konkret feladatok amiket tudok csinalni, a felvazolt tavlati tervek meg harom embernek adnanak ket teljes evre melot, szoval unatkozni biztos nem fogok majd. A hatekonysagom meg bizom benne hogy idovel meg javulni fog. Erdekes volt megelni magat a visszaterest abbol a szempontbol, hogy mire emlekszem. Egy teljes evig tenyleg semmit de semmit nem csinaltam ezzel kapcsolatban. Es ahogy ujra leultem a gep ele, egy tucat dolgot ugy folytattam mintha egy percet sem hagytam volna ki, nagyon sokminden benne van az ujjamban, billentyukombinaciok, programozasi fordulatok, pikk-pakk mentek gondolkodas nelkul. Masok meg teljesen elvesztek, nehany parancs, techinka, mintha sose lattam volna, botorkaltam a sotetben. Nagyon furcsa, hogy szelektalt az agyam?
Harom het alatt megszoktam, hogy napkozben ott vagyok, magam szamara is meglepo gyorsasaggal szoktam hozza, hogy ez az ido nekem jar, kell, ez feltoltodes., csend van. Igy delutan sokkal kipihentebb anyuka vagyok. Mareszt meg mit keseregjek, hogy nem a gyerekemmel vagyok egesz nap? Dontest meghoztuk, minden jol sult el a vegen, most az a legjobb, ha ennek minden elonyet kihasznalom (meg mindig mentegetem magam?)
Es Gordi? Minden jel arra mutat, hogy o meg nem szimplan elfogadta, hanem rettentoen elvezi a Krisztaeknal toltott idot. Reggel Alba viszi, fel tizre mennek, ez az o kettes idejuk, Alba nagyon ragaszkodik is hozza. Gordi altalaban integet is nekem reggel (en utanuk tiz perccel indulok, addig segitek nekik, hogy idoben elkeszuljenek), siras nincs. Krisztaekhoz erve, altalaban azonnal elfoglalja magat, megy a Krisztahoz, integet Albanak, aztan viszlat. Delelott oriasit jatszotereznek altalaban (eddig nem esett az eso se), jonnek-mennek valamelyik parkban, madarakat etetnek, kutyusokkal baratkoznak. Aztan ebed, Gordi altalaban maganak kanalazza, Kriszta csak a tanyert tartja neki (nagyon halas vagyok neki, hogy igy segiti az onallosagban), aztan alvas jon. Ez a kritikus pont, pillanatnyilag ugy mukodik, hogy Gordit beteszi a babakocsiba, Dorkat meg a hordozoban viszi. Az ikerkocsiba ilyenkor nem lehet tenni oket, mert nem hagyjak egymast aludni. Gordi ot-tiz perc alatt alszik el, Kriszta ot hatul a kertben hagyja, es felviszi Dorkat a kisagyba. Mult heti fejlemeny, hogy odaadtuk a mi ergobaby hordozonkat, es lass csodat, Dorka abban ket perc alatt elalszik! Ennel jobb reklam nem is lehetne egy hordozonak :) Hiaba, na ezekszerint tenyleg kenyelmes a babaknak. Szoval a ket gyerek most egyszerre alszik el, hazaerve Dorkat igyis a kisagyba teszi le, szerencsere erre nem ebred fel, nem zavarja. Az alvasidejuk korulbelul masfel ora, de a Krisztanak mar tobbszor sikerult visszaaltatnia Gordit, tehat mikor a babakocsiban felebredt, bevitte es a kezeben visszaaludt. Szerintem ennel megbizhatobb jele az elfogadasnak nem nagyon lehetne, nem? Delutan uzsonna, es benti jatek jon, en fel negykor erkezem, Gordi rohan vigyorogva, de nem, nem az arcomba nez, szinte ramveti magat es tepi le a felsom, a szemembe akkor pillant eloszor nagy elegedetten, mikor mar a szajaban a cucc. :) A ket gyerek is megszokta egymast, persze egy-egy jatekon civakodas van, de joval kevesebb mint kezdetben, nevetnek egymasra, olelgetik egymast, es mindenben utanozzak a masikat! Sok dolgot meg is tanultak igy egymastol, hangokat, mozdulatokat...
Tobb mint ket hete irtam meg ezt, csak atolvasni mar nem volt idom... Ahogy ekkora gyerekeknel lenni szokott, ez mar kicsit idejet mult, de a rend kedveert meg kelle lennie :)
Nagyot nott megint, hirtelen feszulnek megint a patentok, nem kell mar felhajtani minden nadragot, es a feje folott ossze tudja illeszteni az ujjait. Valtoznak az aranyai, az arca is kisfius, vegignezve a regi kepeket, a mosoly, mimika ugyanaz, de mar egy masik arc... Ket honap szunet utan vegre ujabb foga bujt ki, ez a hetedik, de tobb helyen dudorodik az inye.
Nagyon sokat es faradhatatlanul maszkal, negykezlabazni inkabb csak viccbol kezd el, rajott, hogy ha az utcan csinalja, akkor felkapom, es ezt nagyon elvezi, utana mar csakazert is leteszi a kezet, es oldalra pillantva var, hogy mikor jon a moka. Probal mindenre felmaszni, es neha egeszen gyorsan szedi a labat, mintha szaladni probalna, ilyenkor vicces kis szokelleseket tesz, aminek meg neha eses a vege. A legujjabb, hogy bukfencezni probal, ami tekintve hogy meg mindig nagy a feje, es rovidek a vegtagjai, nem egy elonyos probalkozas, leteszi a fejet, tol a labaval, de persze nem eleg hosszu es oldalra borul, majd rohog. Jo kis moka, nem tudom hogy jutott eszebe. A keze is nagyon finom, ugyesen csavar fel kupakokat, mindenre ra akarja tenni a tetejet, gyakorlatilag az osszes vilannykapcsolot tudja kezelni a lakasban, es ha igyekszik, nagyon finoman lapoz. Az alakszortirozo (shape-sorting) jatek eleg jol megy mar, mar nem veletlenszeruen probalgatja a lyukba a formakat, egy-kettot ismer, azt rogton jo helyre teszi, elvezi is, magatol is sokat jatszik ezzel. A villat, kanalat ugyesen fogja, es amig koncentracioval birja, ugyesen is hasznalja (ha nem megy a villara felszurni a falatot, es altalaban azert ez a helyzet, akkor a falatot a kezebe veszi es ugy probalja feltenni, illetve ha ez se megy akkor megvonja a vallat es egyszeruen bekapja, imadom nezni :)) Kezdi erdekelni a rajzolas, a tollat egeszen a vegen fogja meg mint egy festomuvesz az ecsetet, es ugy huzogatja a papiron... aztan az asztalon, a terden, a karomon.
Mindent utanoz, elkepeszto dolgokat is. A telefonalas mar regi dolog, probalja o is felvenni a cipojet, meg zoknit huzni (ez is inkabb ugy zajlik, hogy megall, ovatosan a labfejere fekteti a zoknit, majd ugy probal lepni, hogy ne essen le :D). Minap kifujtam az orrom, azota ha megkaparint egy zsebkendot vagy szalvetat, osszegyuri es akkuratusan belefuj, persze a szajaval, aztan elegedetten nez ram, hogy ugye milyen ugyes. A legujabb, hogy o is tep egy darab vecepapirt, mikor elkiser a furdoszobaba, megdorgoli vele a hasat (!), vagy a combomat, majd o is bedobja a vecebe. Na, ezt allja meg valaki rohoges nelkul! Egyetlen apro bibi, hogy o utana akar meg egy, meg meg egy darabot tepni, igy orult tempoban fogy nalunk a papir. (Egy ponton azert megalljt parancsolok a pazarlasnak, de ezt nem szokta dijazni.) Amugyis nagyon szeret torolgetni, kiveszi a kezembol a szivacsot, es o is dorgoli a padlot, a szalvetaval torolgeti eves utan az asztalt, sopri le a kanaperol a morzsakat... eljovendo menyem nem panaszkodhat majd :)
Mindennel megkinal minket, tartja a poharat, kekszet, almat, hogy harapjunk bele, es a simogatas is sikerul neha, fokent Albat tiszteli meg a gyengedsegevel, de a rekordot eddig a barcelonai fiakkeres lo tartja... soha semmit olyan gyengedseggel nem simogatott meg mint a lo oldalat! Egeszen meghato volt. Olel, magatol odabujik, es ami a legjobb, hogy masodpercekig kepes is nyugton maradni :) Puszi adassal nem probalkozik, neha viccbol probal harapni, de erre nem vagyunk vevok, cserebe ha a kostolot valamibol az ujjunkon kinalunk neki, aztan nagyon finoman nyalja le, olyankor sosem harap.
Egyre jobban ismeri a testreszeit, de a birtokviszonyok meg nem mennek tokeletesen, ugy tunik fule altalaban csak neki van, orrom csak nekem, de szeme barkinek lehet (azaz hol van apa orra kerdesre az en orromra mutat, a hol a zsiraf fule kerdesre meg a sajat fulere, de van hogy utana rogton mutatja a jo helyen is). Elkepeszto utasitasokat vegre tud hajtani (ha kedve van), guritsd ide, tedd a melyhutore, nezz ki az ablakon, vedd ki a dobozbol, nezz ram, es nagyon nagyon sokmindent ert, most peladul azt csinalja, ha szolok neki valahol hogy vigyazzon, mert beutheti a fejet, peldaul egy asztal szelebe, akkor odamegy, es ovatosan odabiccenti a fejet, mintegy letesztelve, hogy tenyleg.
Igazi uj szo nem lett az elmult honapban, apa, hinta (megszerette a hintazast, nagyon elvezi), vau (vu-vu vagy neha hu-hu, de akkor kifejezetten kutyaugatast utanozva), miau, visszatert a palettara a cici, azonkivul sokmindent jelez egyeb hangokkal, berreg az auto es a repulo, hu-hu-t mond a vonat, uhh-uhh-t a majom, csetteg a nyelvevel ha lovat lat, sziszeg a kigyo, morog az oroszlan, hosszan fujja o is ha fuj a szel (es mozgatja a kezfejet ahogy a falevelek mozognak)... Nyitogatja a tenyeret es ujjait, ha valami villog, ha madarat lat es ha valamit hiv, es kort rajzol a levegobe ha valami forog, legyen az kerek, vagy a mosogep, es termeszetesen ingatja a mutatoujjat es csetteg ha orat lat. Es kozben meg csak mondja, mondja, foleg azt hogy auto (ami neha nagyon tisztan hangzik, neha inkabb otta, atyo, ada, agyo, otyo, es szerintem inkabb az “ott a...” mondat kezdete mint az auto szo maga, de ez egyelore meg nem vilagos, most epp ezt mondogatja allandoan), illetve mondja, hogy mama, de az a hamham-ot jelenti, ez biztos. Anya neha van, de kozel sem olyan tisztan mint az apa. Viszont a baba amit nagyon tisztan es jol hasznalt egy honapja, az eltunt, es a baba is apa lett most.
A jarmuvek tovabbra is az erdeklodes kozeppontjaban allnak, autok, buszok, repulok, villamosok, es mindenfele munkagep, domperek, markolok, de a honap nagy felfedezese a torony es a daruk voltak. Cambridgeben szerencsere jut minden sarokra templomtorony, igy azokat mutatja iszonyu izgalommal, a konyvekben is, ha a hatterben felbukkan egy torony korvonala, akkor ott leragadunk. Szeret konyvet nezegetni, fokent a teszveszvarost, mert ott nagyon sok aprolekos kep van, sok reszlet, sokat lehet beszelni rola. De begyujtottem mar tobb katalogust, hirdetesi magazint, remek olvasmanyok azok is.
Jo etvagya van, tovabbra is barmi megy ami paprikas, de nem nagyon valogat amugyse, husok mindig, zoldsegek csak puhara fozve, joghurt barmilyen mennyisegben, sajtok apro morzsanyi darabokban. Gyumolcsokbol meg egyik nap az egyiket fogadja el, masik nap a masikat, itt sotetben tapogatozom, hogy holnap epp mit hajlando megenni. Valtozo mennyiseget szopizik, van hogy egy nap csak egyet, a delutani alvashoz, van hogy delutan tobbszor is keri, de altalaban delelott mar egyaltalan nem. Aztan persze ejjel potol mindent. Egyszer alszik naponta, jobb napokon ez 2-3 ora, aztan este kilenc utan kezdunk fektetni, korulbelul ekkorra farad el. Volt egy rovid periodus, mikor ugy tunt, a javulas utjara lepunk es az elso ebredesig aludt 4-5 orat es utana indul csak be a masfel-ket orankenti keltes, de most par napja nagyon gazos, hosszan szenvedos, fel-fel siros hanykolodos ejjeleink vannak... ezer oka lehet, remelem hamar visszaterunk a javulas osvenyere.
Pakol, barmit barhova, kulonosen barmit beletuszkolni egy resbe. A pizsamajat az agy es a fal koze, a faleveleket a csatornafedel resebe, a hutomagneseket a konyhapult es a huto koze, a zoldsegeket a mosogepbe...stb. Ezek tunderiek, de a nagyobbik gond, hogy neha olyasmit is elpakol amit nem kene... Tegnap a kulcsomat veletlenul talaltam meg Alba cipojeben, es multkor epp indultunk valahova, de a telefonomnak nyoma veszett. Uccu, hivjuk fel! Valahol csorog, tompan, halkan, jarkalunk, de nem latjuk... vegul Alba zoknisfiokjanak melyerol bukkant elo. Tanulsag? Ne nemitsd le a mobilod otthon :) Mar az asztalon sincs semmi biztonsagban, mert feleri, multkor levette a nagy doboz papirzsepit, es egyszer csak azt latom, hogy ott ul az asztal alatt szaz darab kitepett papirzsebkendo kozepen, es teljesen belefeletkeve a munkaba apritja oket.
Az akarata is nagyon alakul, es nagyon hangosan adja tudtunkra, ha valami nem ugy alakul, ahogy szeretne, pedig sajnos nem lehet minden helyzetben kompromisszumot kotni... Ha nem akarja, hogy az utcan felvegyem (es o akkoris le akar lepni a jardarol, es a kezet is elrantja), leguggol es a testehez szoritja a karjait, hogy ne talaljak rajta fogast, aztan meg rugkapal, hogy ne tudjam a csipomre ultetni. Erre egyelore az a megoldas, ha leguggolok melle, es megkerem inkabb oleljen meg. Utana mar ritkan tiltakozik.
Igazi kis felfedezo lett, nagyon trefas dolgai vannak, csoda nezni ahogy megismeri a vilagot, es sokszor kapjunk magunkat azon, hogy csak vigyorogva nezzuk hogy mit talalt ki mar megint, es probalunk nem hangosan felnevetni, nehogy megzavarjuk. Imadnivalo, ha valami sikerul neki, buszken felpillant, sokszor meg is tapsolja magat, es minden nap meglep minket valami kis ujdonsaggal.
Nehany vonalnyi firkalasok voltak eddig is, meg szeret a porban kotorni egy darab bottal, de ma megtalalta a szines filctollakat, igy adtam neki egy darab papirt, lassuk mi lesz... Kivalasztotta a rozsaszint, levettem a kupakot, es firkalni kezdett. Aztan valtottunk szint, majd visszatertunk a rozsaszinhez, kiprobalta hogy mutat a nadragjan, megkostolta (termeszetesen a feketet, melyik masikat?), megtanulta levenni a kupakot, markolaszta oket csoportosan es egyenkent, ugy tunt, most valami nagyon uj elmenyben van resze, vidaman kacaraszott maganak. A filcet kovetkezetesen jobb kezeben fogta, termeszetesen marokra, de kiserletezett azzal, hogy a vegen fogja, kozepen, vagy egeszen a tovenel, huzta a vonalakat egeszen lassan, megfontoltan, meg gyorsan satirozva is, egy ponton meg teljesen szabalyosan harom ujjal fogta, ahogy irni kell, leesett az allam, hogy ez hogy jutott eszebe. Keszitett tobb firkat is, de ezzel foglalkozott legtovabb, ehhez magatol tobbszor visszatert, ezt el is tettem emlekbe. Tudom, tudom, en az anyja vagyok, egy cseppet sem objektiv, de nagyon buszke vagyok ra, szerintem egy ekkora gyerektol ez nagyon jo kis firkanak szamit! :) Hajra muveszet!
Itt ulok az irodaban... Nagyon fura elmeny. Tavaly, julius vegen, mikor egy napon ugy dontottem, hogy ebbol nekem eleg, es kivonszoltam magam meg a pocakom az epuletbol, ugy ereztem, mintha sose kene ide visszaternem. Egy ev? Ugyan, ennyi ido sosem telik el! Es most megis megint itt ulok. Hihetetlen. Ahogy jottem reggel, olyan volt mintha egy napot se hagytam volna ki, aztan megcsapott az ismeros illat az epuletben, a fenyek, a folyosok, az iroda... es hirtelen teljesen meghasonlott tudatallapotba kerultem. Ket even at minden nap nagy reszet itt toltottem, itthon vagyok, kozben meg megse, ismeros a szek, az asztalom, megse tudom mit keresek itt, hirtelen szippant be a munka, uj emberek, regi beszelgetesek, a “regi elet”, pont mint egy evvel ezelott, es kozben megis van egy tunderi gyerekem, csak nem velem. Nem tudom jobban elmondani. Furcsa, hogy minden ugyanaz, kozben megis minden megvaltozott. Voltunk ebedelni, egy egesz etkezest le tudtam bonyolitani ugy, hogy nem ficankolt senki az olemben, nem kellett senkit etetni, vagy csak fel fullel hallgatni, hogy ebredezik-e... Na, ez is regen at nem elt erzes volt.
Egyreszt buzog bennem a tettvagy, a beszoktatas ot hete nem csak Gordirol szolt, hanem rolam is, en is megszoktam, hogy ki lehet birni nelkule nehany orat, sot elvezni is lehet (azaz szabad elvezni es kell is), megis motoszkal bennem meg egy kis lelkiismeretfurdalas, hogy az igazi helyem meg vele lenne, meg ugy is, hogy tudom, hogy jobb helyen nem is lehetne mint ahol van. Hat uj szakasz kezdodott, majd belerazodunk egeszen.
Ja, hogy csunya dolog munkahelyen blogolni? Az. De egy szamitogephez se ferek hozza, mert lejart az azonositom, es ezt meg nem sikerult megoldani az illetekeseknek, az asztalom fiokjabol pedig eltuntek a kinyomtatott cikkek, papirok, vazlatok, emiatt felettebb bosszus vagyok, mert nem minden potolhato, es igy a visszarazodast is ot lepessel hatrebbrol kell majd kezdenem, csak elobb gepem legyen...
Fel ketto. Nagyon hianyzik az a kis disznofulu...
Pentek, utolso nap, Alba vegig velunk volt, igy csaladi napot tartottunk. Delelott, hogy kulturalis program is legyen, elmentunk a Sagrada Familiahoz, persze nem mentunk be, nem vallaltuk Gordival az egy orasra saccolt sorbanallast, inkabb csak kivulrol korbejartuk, mindket oldalon van egy-egy park, igy Gordi szabadon maszkalhatott, porozhatott, mig mi felvaltva szemleltuk a templomot. Alba aztan egy ido utan megjegyezte, hogy ilyen ocsmany epitmenyt meg eleteben nem latott :) Hat mi tagadas, erdekes epitmeny, de en szeretem, hogy nagyon mas. Megalltunk inni egy kavet, Gordi meg felfedezte egy kirakat racsanak a foldre rogzitett zarszerkezetet, ott idoztunk husz percet, mert nem lehetett elvonszolni onnan. Idonkent elindult, aztan par meter utan megis visszafordult es tovabb piszkalta, vegul a kavezo teraszan mindenki rajtunk szorakozott. Delre hazajutottunk azert, gyors ebed a szobankban, majd alvas... Delutan az utunk az allatkertbe vezetett, napok ota csak buszoztunk, igy Gordi sokkal jobban birta az utazasokat. Az allatkert nagyon szep, nekem az volt az erzesem, hogy kisebb mint a budapesti, es sokkal szellosebb is, ott minden negyzetmeter ki van hasznalva, itt meg valahogy olyan ritkasan voltak a latnivalok. Sok allat elott nem racs volt, hanem nagy uvegfal, elvileg igy jobban be lehetett volna latni, csak a napsutesben a maszatos uveg sokszor annyira csillogott, hogy Gordi inkabb a sajat tukorkepevel jatszott, mint hogy eszrevette volna az allatokat a tuloldalon. De azert akadtak nagy elmenyek, neki fokent az, hogy szabadon maszkaltak pavak, akiket remekul lehetett “kergetni”, es epp lattuk a vizilovak eteteset, igy en azthiszem eletemben eloszor lattam vizilovat a szarazfoldon allni teljes valojaban, es nem csak egy orrhegyet meg ket fulecsket kilogni a vizbol. Hatalmas allatok meg kell hagyni. Masik nagy erdekesseg, hogy nem indiai elefantok vannak hanem afrikaiak, es sokkal nagyobbak! Gyonyorusegesek... A nagy attrakcio azonban megis a delfinshow volt. Sajnos ezen kivul nem lehetett megnezni oket, peldaul egy uvegfalu medenceben, de a show fantasztikus volt. Sosem lattam meg delfineket eloben, es csodalatosak. A musor bo husz perces volt, es katalanul folyt a kommentalas, igy abbol sokat nem ertettunk, de ez nem volt gond. Porogtek a vizben, szaltoztak, ugraltak, usztak a gondozoval, kiemeltek a vizbol, vegul pedig labdaztak, a gondozo dobta nekik, ok meg a hasukkal kiutottek a partra a kozonseg koze. Fantasztikus volt, en is csak azon kaptam magam, hogy tatott szajjal ulok, es huuuu meg haaaa. Gordinak kicsit hosszu volt ez, egy ido utan inkabb a lepcsok megmaszasat gyakorolta, de ha nagy csobbanas volt azert visszanezett a medencere es sikkantott egyet oromeben. Nagyon orulok, hogy elmentunk. Este aztan visszatertunk a szallasunk kozeleben arra a pici kis terre amit korabban fedeztunk fel, megvacsoraztunk, es kozben Gordi is nyugodtan szaladgalhatott, rengeteg gyerek volt kint, labdaztak, buborekot fujtak, rollereztek, es nagyon baratsagosan jottek Gordihoz, es lelkesen magyaraztak neki spanyolul. Keso volt mire hazaertunk, szinte azonnal elaludt ahogy agyba tettuk, mi meg csendben pakolni kezdtunk... Nagyon jo volt itt lenni.
Az otodik nap esteje - azthiszem most kezdek belejonni. Ha nem ilyen helyre jovunk mint Barcelona, valoszinuleg az elso perctol konnyebben ellazulok, de mar jartam itt, elvarazsolt, egy het alatt se lathato minden szepseg, igy hiaba tudta az eszem elore, megsem volt annyira konnyu atelnem, hogy ez most nem egy varosnezos, mindent kipipalos utazas lesz. Tavasszal Triesztben annyira mas volt meg, egyreszt egy nagysagrenddel kisebb hely, masreszt Gordi akkor meg boldogan elnezelodott a kendobol, mas dolgok kotottek le, es meg nem jart. Most meg o maga akar jonni, hatarozott akarata van, es nem tudom miert gondoltam, hogy peldaul a kulonleges epuletek lekotik majd... o meg pont nem erti, hogy egy atlagos haz miert olyan amilyen, es mi a plane egy hullamos tetoben? Pedig keszultem, bongesztem sok honlapot, hogy milyen babas progarmokat ajanlanak Barcelonaban, talaltam is szuper pancsolos jatszoteret, kar hogy az erkezesunk napjan a nyar vegere tekintettel bezartak, de nagyon sok hasznos info azert nem volt... meghogy vigyem be a Picasso muzeumba... ennyire azert en sem voltam naiv :)
Szoval a mai program mar igazan Gordi-kompatibilisre sikerult, ugy hogy magamnak is csempesszek bele valamit. A reggelt lustan kezdtuk, elmentunk a nagy arenat megnezni kivulrol (szep, szep, de a madridi szebb), aztan a Miro parkba tertunk be, ez kisse csalodas volt, a park elott allo szobortol eltekintve ez egy nagy poros kutyafuttato. Gordinal persze ez novelte a hely vonzerejet, de amig batran engedem baratkozni akkora kutyakkal amik neki is csak terdig ernek (igen, ekkora meretben is gyartanak olebet :)), itt most voltak rendesen oriasi vadak, lathatolag megfeszult izmokkal figyeltek a kis zsengehusu gyerekem, aki persze ugyanolyan imadattal sikongatott es nyujtogatta felejuk a kezet, de szo sem lehetett rola, hogy en kozelukbe engedjem, vagy akar a foldre tegyem a latokorukben (legtobb kutya poraz nelkul). De itt azert elmeselem, hogy a pici kutyak viszont edesek, altalaban egy idos neni tartozik hozzajuk, akik Gordi lattan mar amugyis kellokeppen el vannak olvadva, de ahogy latjak a vigyorgo gyereket izgalomban sikongatni... nem tudnak ellenallni. Igy osszeeresztjuk a ket aprosagot, Gordi sikit izgalmaban es topog, probalja megfogni a kutyust, aki ugrandozik, szaladgal korulotte, idonkent megnyalja, mindket fel reszerol teljes a boldogsag. Olyan tunderi ilyenkor :). Is. Szoval azert egy jatszoter akadt a parkban, hintaval, kolcson homokozlapattal, boldogsag volt. Delutan mar Alba is jott velunk, csaladi uticel a tengerpart (kis setaval egybekotve a hangulatos Barceloneta negyedben), de busszal mentunk, nem metroval, igy egy kicsit tovabb tart, de Gordi nem nyugoskodott cserebe, vegre latnivalo is akadt utkozben. A parton hihetetlen tomeg, egymast ertek a torolkozok szinte, napernyot igy eselyunk sem volt talalni, vegul mi arnyekoltuk Gordit, aki majdnem ket oran at hang nelkul jatszott a homokban ulve. Orom volt nezni, szorta, kavarta, beasta a labat, kavicsokat keresett, elvezte nagyon, es latszott, hogy kozben nagyon koncetral is az uj elmenyre. Aztan persze felfedezte, hogy par meterre a tenger, es megindult, kis hullamzas volt, igy nagyon resen kellett lenni, mert mikor elhuzodott a viz, nekiindult, majd negykezlabra vetette (volna) magat, mit sem sejtve, hogy a kovetkezo hullam atcsapna a feje felett. Jo moka volt. Vegul persze alaposan le kellett zuhanyozni, mert a homok minden pici rancba beette magat rajta, de a hideg zuhanyt is hosiesen birta. Ma vegre abszolut onmaga volt! A hordozot meg disznek kotom a derekamra, reggel a huvosben kibirta benne egy fel orat, de kesobb mar meg sem probaltam...
Ot nap alatt azert kicsit megismertuk a varost. Tenyleg nincs sehol nyilvanos wc, de szerencsere a kavezokban es ettermekben nem banjak, ha az ember beter, akar ugyis, hogy nem fogyaszt semmit (gyerekkel megjelenni nyilvan elony azert :)). Sok park van, es sok jatszoter, megha nincs is mindegyik korulkeritve, es nemelyik tenyleg nagyon pici, illetve talaltunk olyat, amin minden jatek olyan magas (peldaul a csuszdak, vagy azok a varszeru epitmenyek), hogy nem engedhetem fel ra Gordit, mert en nem erem fel... Viszont minden parkban, minden jatszoteren van ivokut, ami zsenialis. Es minden kuthoz ki van teve egy vodor, vagy kiselejtezett labos, hogy a madarak es a kutyak tudjanak ott inni. Olyan kedves, nem? Apropo madarak, sok a galamb, es a rengeteg szepseges zold papagaj, erre nem is emlekeztem! Es tenyleg nincs pampers pelenka, es tenyleg nincs friss tej, kizarolag UHT. Es tenyleg tenyleg nagyon gyerekszeretoek, legalabb olyan jo elmeny mint Olaszorszag.
Valtozatlanul meleg van, de nincs hoseg szerencsere, tegnap delelott meg az eso is esett, most meg fuj a megvalto szel. Gordi azert a hordozoval csak egy fagyieves erejeig birt megbaratkozni. Ha en ezt ertenem...
Hetfon egy setaval inditottunk, egy "kozeli" park volt a cel, Gaudi altal tervezett kis epuletekkel es sarkanyos kovacsoltvas kapuval. Gordi egesz jol birta, a park bejott neki, maszkalt a vizes fuben, dagonyaszott a pocsolyakban, es dobalta a sarat a hasznalaton kivuli megzoldult szokokutba. Hazafele vettunk szendvicset es bebikajat ebedre, mindketto elfogyott :) A fiatalur azthiszem tobb napi alvashianyat igyekezett potolni, harom es fel orat aludt delutan. Talalkoztunk a konferencian megfaradt Albaval, es irany a belvaros. Sajnos majdnem egy ora az ut villamossal es metrovel, utobbit nem szereti Gordi, sotet van es semmi latnivalo. A regi varosreszben kavarogtunk, Gordi jott a laban, egy golyostollal a kezeben, es nehany meterenkent megallt "firkalni" kicsit a jardat :) Lattunk orias-szappanbuborek fujo mutatvanyosokat, sok kutyat (ez Gordinak fontos), majd betertunk a Katedralis belso kis udvaraba, gyonyoruseges gotikus udvar, pici tavacskaval, palmafakkal, es egy elo libaval. Gordit odaallitottam a racshoz, sikongva hivogatta a libat, aki oda is jott, ettol pedig Gordi teljesen megkergult es egy mozdulattal atpreselte volna magat a racson... Persze fogtam, nana, gyorsan lehamoztuk a tiltakozo gyerekunk a keritesrol. Atsetaltunk a katedralis elotti nagy terre, itt aztan Gordi feltakaritott minden letezo port es piszkot, rettentoen elvezte, majd lecsendesito fagyi segitsegevel atsetaltunk a Santa Maria del Mar templomhoz ami nekem nagy kedvencem. Gyonyoruseges, Gordi is ertekelte, majd rajott, hogy kivetelesen jol visszhangzik az oriasi belso ter, igy kimenekultunk a tobbi nezelodo erdekeben. A vacsorazasok mar nehezek, Gordinak sok az egy ora egy etteremben, meg ugyis, hogy egyikunk mindig kint setal vele.
Kedden delelott a tengereszeti muzeumba mentunk, bar sajnos a nagy resze le van zarva, Gordinak igy is eleg volt, elvezettel rohangalt. Alvas, majd delutanra direkt nem terveztem semmit. Jatszotereztunk, setaltunk, felfedeztunk egy nagyon kedves regi kis teret eldugva a toronyhazas sugarutak mogott, visszamentunk az elozo napi parkba, Gordi labat belogattam a szokokutba (annyira szeretett volna belemaszni, de vegul ezzel a kompromisszummal megelegedett), aztan majdnem het volt mire Alba vegzett a konferenciaval. Bevasaroltunk es hazamentunk, a szobank kis konyhajaban foztunk tesztat es virslit, hogy kihagyjuk az ettermes nyuglodest. Gordi megis keson birt csak elaludni, es reggel koran ebredt. Ennek megfeleloen nyugos volt es alig evett, igy tettem egy kiserletet a visszafektetesere reggeli utan, de ahogy ez lenni szokott, negyed ora bekes egymas mellett fekves utan vigyorogva felpattant. Oke, akkor irany egy ujabb park, ahol szuper ksi jatszoteret talaltunk. Szerintem Gordinak nagyon hianyoznak a gyerekek (azert ot het bolcsizes alatt szerintem megszokta, hogy minden nap orakat van Dorkaval eleg intenziven, arrol nem is beszelve hogy a delutanokon meg mindig talalkozunk, Alizzal, Emmaval vagy Benedicttel), ugyhogy a jatszoteren kivirult, szaladgalt a nagyobb gyerekek utan, akik ugyan ezt nem nagyon ertekeltek, de szerencsere Gordi ezt meg nem nagyon veszi eszre. Hintazott, homokozott, jol erezte vegre magat. Hazafele elnyaltunk egy fagyit (eletem szerintem legdragabb de messze a legeslegjobb fagyija volt, a csoki fekete volt! es nyammmm....) Rovid alvas, sajnos a takaritas mindig delutan van, es bar a neni iszonyu kedves, olyan halkan kopog, ahogy az csak lehetseges, es epp csak kiadom neki a szemetet, ma a zacskocsorgesre Gordi felebredt es ezzel vege is lett a delutani sziesztanak alig egy ora utan. Napi egy alvasnak ez azert keveske... Igazi hoseg lett delutanra, a villamosmegalloban mar folyt rolam a viz, uticel az akvarium, igy irany a varos. Gyonyoruseges oriasi vizi allatkert van Barcelonaban, capakkal, rajakkal, meduzakkal... Gordi figyelme a negyedik akvariumnal fogyott el, onnantol inkabb rohangalni szeretett, en meg loholtam a homalyban utana. Persze a kiallitasnak csak az elejen van a tomeg egyebkent is, az elso akvariumoknal meg egymast nyomja a tomeg, a tizedik uatan mar a felnottek se kepesek figyelni annyira. A legtobb nagy akvarium fala a padlonal kezdodott, igazan gyerekbarat, viszont mindegyik elott fel meterrel van egy fem rud, hogy ne lehessen egeszen az uveghez menni. Ez nagyon szimpatikus, engem is idegesit, amikor felnottek kopognak az uvegen, hogy nezd halacska, gyere ide! De egy egy evest hogy gyozzek meg errol? Feladtam, hulye gyerekes, azt hiszi neki mindent lehet, ugyhogy Gordi maszott az uveghez, sikongatva orult a halaknak. Szerencsere senkit nem zavart. A nagy capas akvariumnal meg korben mozgo jarda vezetett. Na, ki talalja ki, hogy Gordit akkor mi eredkelte a legjobban egesz delutan? :) Minden variacioban kiserletezett, hogy terdelt rajta es az egyik kezet kitette, azt is, hogy kint guggolt es csak a mozgo reszre tenyerelt, lelepett, fellepett... imadta. Hazafele megalltunk a tegnap felfedezett kicsi teren, leultunk enni, beolvadtunk a helyiek koze, rengeteg gyerek rohangalt, labdaztak, rollereztek, oriasi elet volt, Gori is megtett szerintem par kilometert. Most alszik vegre, remelem jobban es hosszabban mint tegnap.
Szombat (tegnap) keso este erkeztunk. Nagyon kellemes volt igy utazni, mert egesz kora delutanig volt idonk pakolni, csomagolni, igy mindenre jutott ido... vagyis elvileg. Gyakorlatilag persze az utazas elott mindig pattanasig feszulnek az idegek, es bar a borond lezarva, az utolso percben meg eszebe jut az embernek (vagy nem), meglocsolni a viragokat, levinni a szemetet, bekukkantani a hutobe, hogy egy het mulva ne koszonjon vissza a tegnapi maradek spagetti, elmosni az utolso ket tanyert a mosogatoban, es vegul meg ot utolso nagyon fontos dolgot a hatizsak zsebebe gyomoszolni. Es akkor mindig van valami raadas. Csatt! Hogy mi a...! Gordi lerantotta a tojasokat. Persze minek tartom en ott? Keso banat, mind osszetort, igen, ot nyers tojas terul szet a konyhaban, igen, Gordi azonnal negykezlab probalja belevetni magat a dagonyazasba, igen, tiz perc mulva ki kene lepnunk az ajton. Azthiszem eletemben eloszor kiabaltam ra, es a legrosszabb, hogy persze en tettem rossz helyre a tojasokat, es ezert most en vagyok ideges... Szegenykem nagyon megszeppent, de azert egy utolsot meg csapott a szetfolyt tojasfeherjebe.
Ritka meleg nyari napok egyike Cambridgeben, halas vagyok erte, folyik rolunk a viz, de a vonaton kellemes, a repteren Gordi meg vegre elemeben van, masfel oran at szaladgal, megismerkedik a szemelyzettel, es persze nem tud betelni a repulokkel. Kelloen faradt volt, igy a gepen azonnal elaludt. Este tiz mire leszallunk, taxival megyunk a szallasra, ami meglehetosen tavol van a belvarostol. Az epulet egy kollegium, nagyon szep kis szobat kapunk, a legkondi volt az elso amit bekapcsoltam, pici konyha resz is van benne, ami szuper jo, de a fraciaagy eleg kicsi, Albaval ketten elunkre allitva egyensulyoztuk vegig az ejszakat az agy ket szelen, mig Gordi keresztben, szetvetett vegtagokkal uralta az agy nagy reszet :) De legalabb egesz jol aludt. Reggel aztan szemugyre vesszuk napvilagnal hogy hol is vagyunk. Ennel borzasztobb, lehangolobb epuletet meg eletemben nem lattam. Majd teszek fel kepet. Mind kivul, mind a folyosok, szurke, sotet, ormotlan, es bar latszolag nagyon uj es nagyon modern, egyszeruen remes. Na, de nem ezert jottunk. Delelotti programnak a Park Guel-t talaltam ki, hatha Gordinak is tetszik majd a sok izgalmas forma es szines keramiakkal burkolt feluleletek. Nehezen kavartuk el magunkat odaig, meleg volt ma, Gordi a hordozoban ket percnel nem birta tovabb (gondolom melege volt, de eddig ezzel sehol nem volt gondja, nyaron Pesten sem...), igy felvaltva vittuk kezben egesz nap. Onnan meg hol lemaszott volna, es indult volna az ellenkezo iranyba, hol csak tekergett, nem volt egyszeru. A park nagyon szep, a kilatas meses, vegul a nagy teraszon leraktuk Gordit, de mondanom sem kell, hogy az epiteszeti ertekek eleg csekely mertekben kotottek le a figyelmet, a galambokat kergette, es a porban negykezlabazott nagy elvezettel. Vasarnap leven a legtobb hely zarva, vegul egy aranylag draga helyen, aranylag gyenge ebedett fogyasztottunk, majd visszatertunk szallasunkra egy delutani sziesztara. Kipihenten vagtunk neki a belvarosnak, tengerpart, kikoto, mediterran hangulat... Gordi a hordozobol koszonte szepen nem kert, ket labon egyelore nem haladunk hatekonyan, es a turista aradatban ez nem is tunt olyan jo otletnek, igy nem haladtunk gyorsan. De a hajok, siralyok, sok motoros elbuvolte azert. Nagyon finoman bevacsoraztunk, felvaltva persze :) es ezzel be is sotetedett. Itthon a zuhanytalcat megtoltottuk vizzel, ott pancsolhatott egyet a fiatalember, mielott kidolt. Jo ejszakat!
Azert nem fogok az elkovetkezo nehany ev minden heterol kulon bolcsis beszamolt irni :) De most azert meg az elejen vagyunk...
Hetfo szunnap volt, kedden kezdtuk a hetet, Gordi szerencsere a harom kimaradt nap alatt nem szokott el nagyon a rutintol, nyugoskodes, siras nem volt, en a szokasos helyemen a tescoban vartam a fejlemenyeket, minden jol ment egeszen az altatasig... nem megy. Erte mentem, egeszen faradt volt, de a buszmegalloban meg ra tudtam venni egy kis nevetgelesre, a buszon aztan elaludt. Kedden hasonloan indult a nap, hamar feloldodott, otthonosan mozog Krisztaeknal mar, ugyhogy jon-megy. Megint harom orara hagytam ott, az altatas megint nem ment... Nagyjabol egyszerre farad el a ket gyerek, de mig Dorka az elsotetitett csendes szobaban tud csak elaludni, Gordi meg a babakocsiban (na, mondjuk ezt se gondoltam volna, gyakorlatilag sose hasznaltunk kocsit, ehhez kepest elsore siman vette a dolgot es boldogan elalszik benne. Juheee!). Szerintem Gordi kepes lenne a Kriszta karjaban/oleben/vallan is elaludni, ehhez a buszon elalvasok jo gyakorlat voltak, de a ket gyerek nem hagyja lecsendesedni egymast. Kriszta probalt mar mindent, egy szobaban, szomszed szobaban, de nyitott ajtonal, kulonbozo emeleteken, egyiket altatja, hatha a masik kibir 5 percet (tenyleg nem kene tobb 5 percnel), de persze egyik sem bir ki ennyi idot csendben. Tehat kedden is mentem Gordiert, nagyon faradt volt, ezek remes fel orak, sirt, tekergett, vegul el sem aludt hazaig, itthon aztan kidolt. Szerencsere alvas utan teljesen jokedvu, kiegyensulyozott mindig.
Es akkor jott a csutortok, a melyviz! Ugyanis en mentem az elsosegely tanfolyamra (errol akar kulon is irhatnek, de erre ugysem lesz idom... nagyon nagyon jo volt, es nagyon nagyon hasznos, egy percet sem bantam meg!), reggel korabban kellett indulnom mint szoktunk es keso delutan ertem csak haza. Na, ennyi idot aztan tenyleg sosem voltunk tavol egymastol! Izgultam elegge, hogy fogjuk birni, mi lesz, hogy most hirtelen Alba viszi (ebbe mondjuk nehez atmenetet vinni, mondjuk csinalhattuk volna, hogy elobb en viszem Alba ruhaiban es borostat festek az arcomra? :) ), es Alba is megy erte, es o nem is fog ott dekkolni orakat a tescoban, hanem szepen megy be dolgozni... Tudtam, hogy nem lesz semmi gond, de megis. Nekem is kellett egy kis ido amig a nap folyaman felengedtem kicsit, de sikerult :) Delutan azert toporogtam a buszmegalloban, jaj, nagyon hianyzott ez a kis dragasag! Orom, vigyor, nyakamba ugras, es azonnal polorangatas... Minden rendben ment a nap folyaman, apai segitseggel elaludt Dorka a szobaban, Gordit meg kivitte a babakocsiban Kriszta egy korre, aztan nyugiban aludt egyet a kertben. Es olyan jo erzes, mikor Kriszta este lelkesen szamol be, hogy milyen elegedett, Gordi milyen ugyes, kooperativ, probal egyedul kanalazni (es egesz jol is megy neki, ha figyel), mennyi mindent megert... hizik a majam :) Pentek reggel Gordi mar kicsit integetett is nekem az ablakbol, en mentem a tanfolyamra, a fiuk meg ugyesen vegigcsinaltak a napot. Gordi mindket nap ott volt majdnem hat orat! Egyelore ez volt a cel idotartam, ennel tobbet most egy darabig nem akarunk, szerintem eleg lesz ennyi. Albatol nyilvan kicsit konnyebben valik el reggel, valoszinuleg ezt a leosztast kene kesobb alkalmazni, hogy o viszi, es en megyek erte. Nem volt a heten semmi siras elvalaskor reggel, es Albanak is ugyanugy orult mikor megjott, mint nekem szokott (es biztos ami biztos alapon az o polojaba is benyult konyekig...hatha :))
Azthiszem keszen allunk. Jovo het kimarad, utana lehet hogy meg egy-ket nap kell, mig visszarazodunk, de mehetek dolgozni... Akkor kezdodik egy uj beszoktatas, nekem az irodaba :)
