Egyik este, kihasznalva a percet, hogy epp jol elfoglalja magat, nekialltam a vacsora elokeszitesenek, Gordi a szoba kozepen matatott. Aztan csend lett, es minden szulo tudja, hogy a feltuno csendessegre azonnal ugrani kell... Gordi atment a haloszobaba, es ugydontott kiteljesiti alkoto kedvet.
A kisagyban allt es egy lila ceruzaval pingalta a szekrenyajtot. Gyozott az anyai elolvadas, es eloszor a fenykepezogepert nyultam, csak utana ajanlottam inkabb egy szines papirt firkalasra. Nem mintha amugy nem papirok, fuzetek es kartondarabok hevernenek a lakas minden pontjan, hogy a hirtelen feltoro alkotasi vagy barhol azonnal kiteljesedhessen, de gyakran esik aldozatul a huto, az asztal es persze a jatekok, sot, kiserletezik a ruhajan, a kezen is, sot, neha mutatja, hogy tartsam a tenyerem, mert ra akar rajzolni. (Alba szerencsere szokott szolni reggel, hogy a nagy rohanasban nehogy ugy menjek el, hogy nem nezek tukorbe elotte, mert a homlokomon zold foltok vannak, a nyakamon meg piros csikok...) Aldom a szuper lemoshato filctollunkat, amugy meg az egyetlen amit valojoban komolyan veszunk, az az hogy konyvbe nem. A tobbin mit aggodjunk? Majd megtanulja idovel. Addig meg lemossuk. Annyira orulok, hogy orommel rajzol, minden nap, sot, minden reggel, minden nap a Krisztaeknal is, es utana minden delutan es este, itthon is. A filcek es a ceruzak a leggyakrabban kezebe kerulo targyak. Tegnap egeszen kulonlegeset alkotott, majdnem az egesz lapot beteritette nagyjabol parhuzamosan futo hullamos-reces vonalakkal, pont ugy mint mikor az ember ovis koraban a felnottek folyoirasat probalja utanozni. Hala a lakasban talalhato billentyuzetek szamanak, folyoirast szerintem Gordi meg eleteben nem latott, de ez akkoris teljesen ujfajta firka volt. El is tettem. Milyen jo lesz majd ot-tiz ev mulva elovenni es vegignezni az egesz firkalos-rajzolos folyamat alakulasat!
