Mar majd ket honapja volt, de mindenkepp akarok irni rola, annyira jo volt mindannyiunknak, hogy meglatogattuk Regenben Alba nagymamajat. Egy vasarnap kora hajnalban utrakeltunk, meg vak sotet volt, Gordit almaban oltoztettuk fel, csak arra ebredt meg, hogy betettuk az autosulesbe. Nem orult neki, de amint mondtam neki, hogy a repuloterre megyunk, nagy komolyan az egnek emelte az ujjat, es magyarazni kezdett nagy komolyan. Hiaba, a repulok nagy sztarok nalunk... A buszon is aludt, a repulon is, Marosvasarhelyen meg vart minket a forro nyar es Alba unokatesoja. Ha csinalnanak meg ilyesmit, Gordi ezzel az otodik orszag pecsetjet is begyujtotte volna az utlevelebe. Ez azert nem rossz igy alig egy evesen :) A csalad persze el volt ajulva, hogy milyen okos, milyen szep, es tiszta Albert. Gordi eloszor nagyon meg volt szeppenve, ultunk bent a hazban, az olunkbe bujva Gordi, Alba sem mehetett ki, ellenben mindenki mast ki kellett kuldenunk... Aztan feloldodott, mondanom sem kell, mikor este mindenki elbucsuzott, Gordi sirt a kapuban.
Mindharom nap oriasi szerencsenk volt az idojarassal, igazi meleg nyar, ragyogo napsutes (Gordi le is barnult, furdesnel latszott rajta a rovidujju feher lenyomata). Voltunk a Marosparton (mi szeretunk csak ugy a parton ulni, Gordi viszont nem ertette miert nem lehet a vizbe bemenni, igy ez nem volt hosszu program), fent a varosban jatszotereztunk (van hipermodern EU-kompatibilis maszovar, meg harminceves rozsdas vasmaszoka hintaval), csaladot latogattunk, es leginkabb orakat jatszottunk az udvaron. Ahogy a mondas tartja, a gyereknek meg kell ennie egy kilo koszt x eves koraig, na hat most biztos tulteljesitettuk a tervet :) Volt kutya, macska, tyukok, homok, kavicsok, fadarabok, ezenkivul csak egy ures margarinosdoboz kellett, egyeb jatekra nem volt szukseg harom napig. Igazi kinti gyerek lett. Ahogy ebredt, maszott le az agyrol, allt az ajtoban, az ujjat dugta a resbe, jelezve, hogy szeretne kinyitni, es enni se nagyon lehetett becsabitani a hazba, az esti rutinrol nem is beszelve. Estenkent elovettuk a regi zomancos lavort, abban furdettunk (micsoda kosz bir egy ilyen gyerekre rakodni...), egeszen romantikus volt. Latszott, hogy elemeben van, turta a koszt, a port, es bar az udvar nem igazan gyerekkompatibilis (felig epitesi terulet, rengeteg ezereves kacat, lim-lom, szedegettuk az utbol a rozsdas szogeket...) nagyon jol erezte magat. Baratkozott a kutyussal, es mindenaron szeretett volna a macskaval is, aki viszont latszolag retteget tole, illetve kergette a tyukokat, de ezt nem talaltam eleg biztonsagos mokanak (egyik resztvevo szempontjabol sem). Joizuen ette a dedimama sajat tyukjabol fott levest, vacsorara a lekvaros kenyeret es itta hozza a kakaot - rendes, igazi, aznap fejt tehentejbol. (Hogy en azt hogy szeretem! Na, nem tejnek magaban, de a tejbegriz, kakao, sutemeny azzal a tejjel... egy masik vilag.) Ajandek volt mindharmunknak az a par nap. A fotok magukert beszelnek.
