Mult heten adta Gordi elete elso puszajat. Na es kinek? Hat a Krisztanak... :) A Kriszta mar korabban megtanitotta, hogy kell bucsuzaskor puszit dobni (a dobas meg nem megy, de cuppant a tenyerere es vigyorog), de termeszetesen ezt is csak a Krisztanak csinalja. Illetve egyszer kerdeztem tole hogy kell puszit dobni, mire a szamra tapasztotta a kis tenyeret. Szoval a nagy nap utan egesz este kerleltuk, adjon egy puszit, de vigyorogva csovalta a fejet es mondta, hogy nem. Vegul este Alba kapott egy arcnyallintast, nekem masnap reggelig kellett varnom. De aztan beindult a dolog, ha kerjuk, jon lelkesen es megnyalja az arcunkat. Nem, nem cuppanos puszit ad, de vegulis ez a kisebbik resze, a szot es a funkciot ismeri, es ez a lenyeg. Maga a nyalogatas, arcunk osszeerintese korabban is megvolt, de valahogy nem allt ossze az egesz. Ma vacsoravendegek voltak nalunk, akiket praktikusan eleteben nem latott (egyszer, ot honapja... az nem szamit), es husz perc utan annyira feloldodott, hogy majdnem ok is kaptak mar puszit :) Vegul egy araszra az arcuktol meggondolta magat es szegyenlosen vihogva hozzamrohant, szuper moka volt.
Az elso puszi
2011.10.22. 14:53 | gesztenyecico | Szólj hozzá!
Címkék: mosoly gordon
A bejegyzés trackback címe:
https://bartok-partay.blog.hu/api/trackback/id/tr203316396
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.