A rajzolas naprol napra nagyobb sztar, maga veszi elo a filcet, nehanynak, aminek nem olyan szoros, a kupakjat is le tudja venni, aztan firkal. Szakszeruen forgatja a lapot, rajzol a masik felere is, felredobja, ha ugy erzi, mar tul sok firka van rajta, probal pottyoket rajzolni, szepen harom ujjal fogja a filcet es a ceruzat is (el vagyok ajulva). Neha firkalja a sajat tenyeret, combjat, de nem veszes, es egyelore megelegszik a papirral, csak nehany probalkozas volt, hogy a szonyeget vagy a mesekonyveket is kipingalja. Azert illuzioim nincsenek, inkabb resen vagyok. Rajzolas kozben sokszor nekem adja a tollat es akkor rajzolnom kell valamit, o meg nagyon feszulten figyel, odahajol, ugy nezi a mozdulataimat, hogy lesz a vonalakbol egyszercsak valami amit boldogan visongva felismer, aztan fogja o is a tollat, rafirkal a rajzomra, majd adja ujra a kezembe...
Itt szeretnek akkor egy kiterot tenni... Felicitasz blogjan olvastam egy erdekes cikket az ovi-iskola atmenetrol, oktatasi rendszerekrol, es utana a kommentekben merult fel az ovodaskoru gyerek fejlesztese vagy epp nem fejlesztese, mit tanitsunk es hogyan, es mit ne, hogyan ne, es ezen belul is felmerult a rajzolni tanitas, a rajzolas.
Es elokerult egy modszer (vagy inkabb hitvallas?) amirol sose hallottam meg (ez onmagaban nem csoda), a Striker modszer, hogyan neveljunk kreativan alkoto gyereket... Es en csak elhulten neztem, egy resze jogos, egy reszenek alapjaval akar egyet is tudok erteni, egy resze elott meg csak ertetlenul allok. "Soha ne rajzolj, fess vagy írj a gyermek rajzára." "...ne szórakoztasd a gyermeket azzal, hogy valósághű képeket rajzolsz neki...” “Ne bátorítsd, hogy részt vegyen olyan rajzversenyen, ahol szubjektív művészeti alkotásokat mérnek össze” (Van olyan rajzverseny ahol nem szubjektiv alkotasokat hasonlitanak ossze? Az milyen? Ki huz hosszabb vonalat harminc masodperc alatt?) “Ne szidd meg, ha olyan felületre rajzol (pl. fal), ahová nem kellene." Maradjunk csak az ovodas koru gyerekeknel, a nagyobbak mar annyira mas cellal rajzolnak. Egyetertek azzal, hogy nem javitgatjuk a rajzat, nem illetjuk negativ jelzovel (soha), mi nem firkalunk bele, nem eroltetjuk, hogy mondanivaloja legyen a kepnek, ha o maga nem rendel hozza jelentest...stb. Ezek, gondolnam, hogy minden jozan felnott alapveto hozzaallasanak jellemzoi. De nem ertem miert kene kovetkezetesen nemet mondanom, ha azt keri, rajzoljak peldaul egy kutyat? Ezzel komolyan rombolom a kreativitasat? Na ne... Nagyon sokat rajzoltam gyerekkent (is), es nagyon elenken emlekszem, ahogy tanultam abbol, mikor masokat kertem hogy rajzoljanak (csaladunk hal'istennek bovelkedik olyanokban akiket erdemes is figyelni), hogy fejlodott ettol a latasom, a tererzekelesem, a valosag-abrazolas kapcsolatanak megertese. (Masreszt mi az hogy ne rajzoljunk neki? Es a mesekonyvek rajzai? Az miben mas? Vagy csak fenykepeket szabad neki mutatni vagy netan csak muveszeti alkotasokat?) A gyerek nem hulye, en is sokszor lattam oviskent is, hogy a rajz nem ugy nez ki ahogy szeretnem, es ez bosszantott. Ilyenkor szerencsere, ha kertem, kaptam segitseget, es reszemrol en utana boldogan eltem meg, hogy tudok olyat rajzolni, amit szeretnek, mert segitettek megmutatni, hogy amit csinalok miben kulonbozik attol, amit csinalni szeretnek. Emlekszem peldaul, ahogy kiscsoportoskent emberalakot rajzoltunk, ereztem, hogy valami nem jo, de hiaba csinaltam ujra es ujra nem volt az igazi tovabbra sem. Aztan mikor delutan jottek ertunk a szulok, az egyik lany batyja mondta a csoporttarsamnak, hogy miert csak ugy a testehez kanyaritja azt a kifliszeru kart az emberkenek, nem latja, hogy az o karja is a vallabol no ki? Azt a felismerest! Emlekszem a percre ahogy megvilagosodtam, hogy tenyleg, hat ez hianyzott...
Sot, nagyon szerettem egyutt, egy lapra, egyszerre rajzolni felmenoimmel. Soha nem mondtak azt, hogy ezt vagy azt igy kell rajzolni, de oromom leltem abban, hogy nezzem ok hogyan teszik, es sokat tanultam belole. “Ne adj a gyereknek szinezot”. Reszemrol nem szerettem a szinezoket, altalaban nem tetszett az eredeti rajz es nem volt eleg aprolekos ahhoz, hogy ne unjam el a szinezest ket perc utan, de nem ertem miert ne lehetne neha szinezni, plane ha a gyereknek ehhez van kedve? Masreszt megtanulni vonalon belul maradni a szinezesnel, sablonokat lemasolni, pontokat osszekotos feladatokat vegezni nem mind az iras elokeszitese, kez-szem koordinacio fejleszetes? Nyilvan nem ezeket kell csinalni kizarolagosan es nyilvan meg ezer dolog is jo erre, de ezekre azt mondani, hogy karos, szerintem kicsit eros. Es egyetertek, hogy szerencses ha minel valtozatosabb rajzeszkozoket es feluleteket biztositunk a gyereknek az alkotasra, de nem hinnem, hogy feltetlen orulnom kene ha a falra vagy butorokra firkal. Ez nekem kicsit a lo tuloldala mar.
Egesz este ezen kattogott az agyam. A celunk az, hogy Gordi elvezze az alkotast, legyen az rajz, gyurma, barkacsolas vagy akarmi (fiuk ritkan himeznek meg horgolnak de akar ez is lehetne a felsorolas resze), ha ezen felul meg barmiben tehetsegesnek is bizonyul, az szuper, de egy joideig meg akkoris az a legfontosabb, hogy elvezze amit csinal. Es ha ehhez neki resze lesz, hogy rajzoljunk, alkossunk egyutt is, akkor hulye leszek erre nemet mondani. Had bizzak a sajat kreativitasomban, es nem divatos majdenjolmegmondom listakban, hogy alkotni hogy orom.
Na, jol kibosszankodtam magam...
