Bartók-Pártay Clan

Mivel mar egy ideje nem vesz mindent azonnal a szajaba, lassan visszakerultek a hutomagnesek a melyhuto ajtajara. Van egy cicas, persze az a nagy kedvenc, egy macis, egy budapesti... Gordi pakolgatja, rakosgatja, tologatja oket, aztan a legujabb jatek, hogy a huto ajtaja es teteje kozotti resbe tuszkolja oket, pont mint egy levelet a postaladaba. Nagyon kitarto tud lenni! Krisztaeknal is teljesen befuto a magnesek pakolgatasa, ma rajottek a gyerekek hogy a suto ajtajara is tapadnak, igy tovabb nott a mozgasteruk. A hetvegen pedig vegre en is kreativkodtam kicsit, regi magnesekbol, szines papirbol es vastag kartonbol csinaltam kepeket es atlaszo ontapados tapetaval be is boritottam (biztos ami biztos), igy uj hazi hutomagesek szulettek. Csinaltam aztan harom allatfigurat is, amit ugy vagtam felbe, hogy ossze is lehessen kombinalni oket, vicces lenyeket alkotva, illetve konzervativabbak siman kirakonak is hasznalhatjak. Kivancsi voltam Gordi mit szol ilyesmihez... Jelentem minden allatnak a feje erdekli, de azokat vidamab felismeri. Aztan ket nap utan vege egymas melle ilesztett ket darabot (huha, ez mar nem rossz!), a hal es az elefant popsijat... Khm. Aztan ugy dontott inkabb marad a resbe tuszkolasnal. :)

A hetfo rogton nehezitve indult, Gordi ket es fel orat volt ebren ejjel, nem sirt, csak eberen forgolodott, hiaba vetettem be minden trukkot, nem tudott elaludni. Igy a napot kicsit faradtan kezdtuk, mikor megerkeztunk Krisztaekhoz mosolygott, de utana nyugosen bujt az olembe, neha percekre lehetett vele valamit kezdeni, de nem volt igazan feloldodott. Most mit csinaljak, hogy rugalmas is legyek, de tartsam a beszoktatas utemet? Ha szimplan hazamegyunk, akkor elalszik velem, de akkor a mai nap ugrott, pedig nem lehet csak ugy akarmikor meguszni az otthagyast, mindig lesznek faradt, nyugos napok. Tanakodtunk, vegul ugy dontottem, tartsunk egy rovid napot. Szoval otthagytam, az elvalasnal kicsit sirt, de magatol ment at a Krisztahoz. Kivetelesen a haz mellet ultem le, hogy keznel legyek, onnan hallgattam a musort. Par perc nyugoskodes, hallottam, hogy a Kriszta felviszi Gordit, hatha faradt annyira, hogy elaludjon, de akkor Dorka sirt, akkor megint csond, akkor Gordi kezdett ra... ez ment negyed oraig. Tudtam, hogy nehez, egy napot en is vegigcsinaltam a kettovel, es ha ketto nyugos, az nem szimpla ugy. Rossz volt kint varakozni, de nem is rohanhatok vissza az elso nehezsegre. Aztan csend lett, en meg vartam kicsit aztan visszamentem. Negyven percet voltam "tavol". Az emeleten jatszottak, pakoltak a szennyeskosarat, mindket gyerek nyugodtan, Gordi megorult nekem, a nyakamba maszott, es azonal faradtan nyuglodni kezdet, azonnal haza is indultunk. Nem a legjobb napunk volt, a busz elment az orrunk elott, a kovetkezo kesett negyed orat, igy tobb mint 35 percet toketlenkedtunk a melegben, Gordi vegul minden hataron tul volt, a szivem szakadt meg, a buszon elaludt, de tobb megalloban is sirva felriadt, aztan hazafele a sarkon flexszel vagtak az aszfaltot... A vegen en is a siras hataran voltam, azok a legrosszabb percek, amikor ugy erzem kudarcot vallottam, es ez most egy olyan delelott volt, csak szivattam a gyerekem.

Akkor fussunk neki a keddnek, egy kicsit jobb ejszaka utan, de lathatolag azert faradtabban az atlagnal. Erkezes, kis jatek, kis nyugoskodes, jobb mint elozo nap, de nem is olyan mint elozo heten. Legalabb nem sirta el magat mikor elmentem, es mar ez is valami. Egy orara hagytam ott, nem tudom ez mennyi visszalepes, ahhoz kepest, hogy elozo penteken mar masfel oranal tartottunk, de nem akartam merev lenni, ugy ereztem ennyi eleg most (lehet, hogy neki nincs is annyi kulonbseg 60 es 90 perc kozott?). Ahogy visszaertem, hallom a boldog vihancolast, jon-megy, magyaraz, Kriszta azt mondta nagyon jo kis ora volt. Megint mosolyogva zuhant a karomba, hogy aztan egy fel perc mulva nyugosen dobalja magat, sirjon. Ilyet nelkulem nem csinalt, ertem is meg nem is, de mindenesetre nem jo erzes, elbizonytalanit, mintha kessel dofkodnek a szivem, hogy most duhos ram? Oriasit aludt aztan delutan, vigyorogva ebredt. Azthiszem delutan, 5-6 korul is van egy menetrendszerinti nyugosebb idoszak, egy lepest se tehetek nelkule, de ezen aztan tullendul es egesz este nagyon jo fej. Turelem. Megint egy kevesbe sikeres ejjel jott, az altatas katasztrofa volt, igaz utana azthiszem csak fel ot korul ebredt eloszor? Ha ez igaz, akkor oriasi dolog, de sokszor nem tudom biztosan mi tortenik ejjel, mert felalomban intezzuk a tejes ugyeket. Vegul hetkor ebredt, en rogton ideges lettem, hogy cirka nyolc ora alvassal, megint elviselhetetlen faradt lesz, ha ma nem megyunk, kudarc, ha megyunk akkor szinten... Ez sem az en reggelem. Szerencse, hogy egy nagyon nyugodt es racionalis Albert jutott nekem :-). Koran indultunk, hogy meg lehessunk kint mielott bekoszont a faradsag. Gordi elkepeszto jokedvu volt az uton, Krisztaeknal hamar feloldodott, tobbszor odajott hozzam a sarokba megolelni, de utana ment is vissza jatszani, az elozo napok utan alig ismertem ra. Vegul atment a konyhaba matatni, ugy ereztem, akkor most kepes volt kiengedni a latokorebol, elmehetek. Atmentem elbucsuzni tole, megoleltuk egymast, aztan o elengedett siras nelkul, vegul kicsit azert elpityeredett mikor integettem neki az ajtobol, de mire kileptem a hazbol mar nem sirt. Ez nagysagrenddel jobb menet volt, mint a heten eddig barmi. Kriszta pedig fel ora utan irt egy sms-t, hogy vidaman jatszanak, nincs semmi gond. Jaj de jol esett! Masfel ora utan visszamentem, de hallottam az ablakon at, hogy a Kriszta epp karalabelevest melegit nekik, ha bemegyek, Gordi biztos azonnal ram veti magat es akkor az evesnek lottek, igy inkabb vartam meg majd negyed orat. Mikor bementem, szepen ult mindket gyerek az etetoszekben, es az utolso falatokat ettek. Gordi vigyorba valtott, nyujtotta azonnal a karjat, kivettem, nem volt semmi nyugoskodes, el is indultunk hamar.

Csutortokre virradora oriasit aludt, majdnem 11 orat, persze sok reszletben es tobbszor kellett osszebujva aludni vele, valahogy nem akart elengedni, de akkoris kipihentebben ebredt mint barmikor a heten eddig. Erkezeskor minden rendben, ugy keszultunk ez lesz az elso alkalom, hogy megprobalom a delutani alvasra is otthagyni. Minden igyekezetem ellenere idegesebb voltam ezert persze, s bar a hangom bucsuzaskor nyugodt es derus volt szerintem, Gordit nem lehet megteveszteni, a vilagert sem akarta elengedni a nyakam. Ezek nehez percek nekem is, vegul mar az egesz procedura csak nyult, mint a retesteszta, igy vegul atadtam a gyereket Krisztanak, nem udvaroltunk tovabb. Anya integet, gyerek zokog, ajto becsuk, azonnal nema csend. Fel ora mulva Kriszta megint irt, hogy minden rendben, jatszanak. Ha tovabb novelnenk csak fel orakkal az otthagyast, nem lenne gond, de ez az ottalvas minosegi ugras, hirtelen en sem tudom mit csinaljak, a kulon toltott orat megszoktam, de most urra lett rajtam a mi lesz velem ezentul erzese. Tudom eloszor nekem kell hatarozotta es nyugodta valnom, hogy Gordi is elfogadja a helyzetet. Igyekszem.... A tesco kavezojaban ultem, mellettem a mobilom, megis percenkent neztem, nincs-e uzenet, latolgattam futva mennyi ido alatt erek oda. Hulyeseg, nyugi, stramm gyerek, negyedik hete van ott minden delelott, ha nem megy az alvas, Kriszta szol, es akkor majd ujra probaljuk holnap. Pim-pim! Hopp, egy sms, a szivem majd ki ugrik, vernyomas azonnal egekben... semmi baj, csak kapom a jelentest, hogy jokedvuek, volt kaki es most ulnek le ebedelni. Aztan megint jon a hir, szepen ettek, majd hogy az emeleten fogocskaznak, egyik sem almos. Vegul Kriszta felhivott, hogy jokedvuek, sirasnak, nyugossegnek nyoma sincs, de kivinne oket setalni, maradjak a tescoban, nehogy osszefussunk. Majdnem harom oraja hagytam ott Gordit, ez rekord onmagaban is, varjuk az alvast, vagy ennyi eleg volt? Anyuka kisse tanacstalan es idegesebb mint az allamvizsga elott... Vegul kapom a hirt, hogy mindket gyerkoc alszik, megegyezunk, hogy ha felebredt Gordi akkor indulok vissza, jobb ha ebredesnel meg nem vagyok ott, nehogy azt higyje, hogy az alvas vege egyenlo a misztikus megjelenesemmel. Nem egeszen egy orat aludt, ami magahoz kepest kevesnek szamit, de kezdetnek nagyon jo, en meg szinte repultem hozza, negy es fel oraja nem lattam, orulten hianyzott. Kaptam tole egy mosolyt, aztan hozzamtapadt, szopizott, aztan elindult volna a kertbe, de inkabb bujt vissza hozzam, latszolag almos volt meg azert, elindultunk inkabb haza. A buszon nyugoskodott, tekergozott, egeszen addig, mig haza nem ertunk, ahol a bejarati ajtoban szelesen elvigyorodott es azt mondta, apa!. Az Albert ugyan meg nem volt otthon, de azert lelkesen apazott, es egesz este nagyon jokedvu, nagyon sokat dumalo kedvesseg volt. Szamitottam ra, hogy esetleg nagyon bujos lesz, de nem. Ejjel megint jo nagyot aludt, reggel hihetetlen kisimult volt, es a Krisztaekhoz erve is felszabadult, jokedvu, azonnal a hintalora pattant, magatol bujt a Krisztahoz is (ilyenkor mindig mazsas kovek gordulnek le a szivemrol), es egyaltalan nem sirt mikor elbucsuztam. En is nagysagrendekkel nyugdtabb voltam mint tegnap, biztos ezt is erezte. Vegul egyeb okok miatt a delutani alvas elott erte mentem, de igy is ott volt tobb mint harom orat nelkulem, ebeddel, setalassal, mindennel, siras es rosszkedv nelkul. Mar a buszmegalloban elaludt...

Nagyon orulok, hogy a het vegere ennyire belejott a bolcsizesbe, a nyugos ket napon tullendultunk, es az is jo erzes, hogy itthon sem tunik ugy aztan, hogy foggal korommel kapaszkodna belem, nem latom jelet, hogy kulonosen megviselne a kulon toltott par ora. Viszont az elmult ejjeleken nagyon ragaszkodo, akkor viszont nem enged, laba, karja korem fonva, es csak sziv, es sziv, es nem ereszt... Lehet hogy ekkor jon elo valami elszakadasi felelem? Figyelek, meglatjuk...

Vegul egy kis raadas, hogy mit szeretek ezekben a reggeli setakban a Kriszraek fele, azon tul, hogy mindig latunk egy ket kutyat, galambot aminek Gordi visongva tud orulni... hogy  mar ismerunk egy csomo idos nenit, akik ilyenkor mennek vasarolni, es mindig integetnek nekunk, es egyaltalan is, mindenki aki szembe jon koszon nekunk :)

Imadja a vizet, ott topog Albert mogott, mig engedi a kiskadba a vizet. Probalom visszatartani, kozben lerangatni rola a ruhat, ficankol, vegul o nyer, pelenkastul csobban a kadban es rohog :-)

Mikor indulunk setalni, nem mindig hajlando letenni a jatekot a kezebol, amit eppen fogott, igy multkor egy komplett bevasarlast csinaltam ugy vegig, hogy a nyakszirtemen tologatta vegig a kisautot, ahogy a hatamon ult a hordozoban. Meg berregett is hozza. Szerencsere azert neha benne van egy csereben, s meg lehet gyozni, hogy a pici plusskutya jojjon velunk es ne a nagy betonkevero...

Gordi lelkesen nyomogatja a Krisztaek mosogepet, van rajta vagy 20 gomb, ott zongorazik, kerdem, tudod hol kell bekapcsolni? Nagy szemekkel ramnez es bekapcsolja... Pfffff, remelem veletlenul talalta el.

A mosogep amugyis nagy kedvenc, mostmar rendszeresen pakol ki es be, legujabban nem csak nekem segitve a ruhakat, hanem a jatekait is. Egyik nap a felfujt lufit is betuszkolta, ezzel szorakozott tiz percet. Masnap meglatogattuk Hannaht es Benedictet, Gordi elso utja a mosogepukhoz vezetett, gyakorlott mozdulattal kinyitotta, es na vajon mit vett ki? Egy lufit! Nem akartam hinni a szememnek, mostmar eselyem se lesz meggyozni, hogy a mosogep nem lufik tarolasara valo egyebkent... :-)

Vannak kulonbozo lepcsofokok a gyerek-szulo szerelem kialakulasaban, amikor eloszor az emberre ramosolyog a kis hathetes, mikor eloszor kacag igazan, mikor atoleli az ember nyakat, mikor odabujik, jon, olel... Aztan amikor eloszor mond valami szepet... Tegnap Gordi rajott, hogyan is kell szepen es hatasosan mondani..."apa!". Mondanom se kell, Albert olvadozott a gyonyorusegtol. Gordi jott-ment egesz nap, es tiz percenkent odatotyogott az apjahoz, a mellkasara bokott es ahitatos elnyujtott hangon mondta, appppaaaa, aztan ment tovabb. Annyira belejott, hogy estere mar en is apa voltam, nem mintha valaha mondta volna ugy igazan hogy anya (neha volt mar "nya", de csak elvetve, igaz, akkor mutatott is ram), de hat ez mar csak igy szokott lenni :-). Reggel is ezzel a szoval ebredt. Hetfo leven csak en voltam vele, igy nekem mondogatta, hogy apa, hiaba mondtam neki, hogy nem, en az anya vagyok, apa dolgozik, estere is csak odaig jutottunk, hogy a mellkasomra bokve azt mondta, "nya", majd az orromra mutatot es vigyorogva mondta, "appppaaaaa" :-)

Gordi ugy dontott, hogy ma ebedre a bablevest csak a merokanallal lesz hajlando megenni. Kesobb valtoztatott a velemenyen, o csak a levet keri... de leves kanallal egyelore nem nagyon mukodik komplett atoltozes es lakasfestes nelkul, ugyhogy elovettem egy szivoszalat. Ha nekem ezt mas meseli mondjuk egy evvel ezelott, biztos kirohogom, hogy milyen kreten. Bablevest szivoszallal... De most veregetem a vallam, hogy milyen furfangosan csempesztem kajat a gyerekbe.

Neha egeszen racsodalkozom, hogy repul az ido... mar harom hete, hogy minden reggel jovunk a Krisztaekhoz! Gordi mar vigyorog, ahogy Joli neni az ajtot nyitja, es egyre hamarabb feloldodik mikor megerkezunk, sot... de ne szaladjunk elore. Hetfo reggel szokas szerint erkeztunk, kicsit kozosen jatszottunk, en igyekeztem hatterben maradni. Gordi neha bujt hozzam, ilyenkor persze vallig elmerul a polomban egy kis ciciben remenykedve, de gyengeden igyekeztem elterelni a figyelmet, tudom, hogy a szopi a fo biztonsagforras, de ha nincs veszhelyzet, akkor probaljon meg enelkul is megbirkozni helyzetekkel. Ha nagyon ragaszkodott volna hozza, termeszetesen nem mondtam volna nemet, de mivel egy oleles utan gond nelkul el lehetett terelni rola a figyelmet, elhagytuk az erkezes utani szopizast, azota nem is nagyon jelezte, hogy szuksege lenne ra. Orulok neki, mivel amugy elvan boldogan delelotti szopi nelkul, nem ragaszkodtam hozza, hogy pont most szokjunk ra. Szoval, mikor hetfon indulni keszultem, szepen elbucsuztam, mondtam neki masszon at a Krisztahoz a karombol, o meg elengedett, nyujtotta is fele a karjat, mikor hirtelen eszebe jutott, hogy mit is jelent ez, es gyorsan megis visszabujt hozzam. Vegul azert meggyoztuk, kis siras volt, de ahogy becsuktam az ajtot, abbamaradt. Jo, hogy a Kriszta partner ebben a turelmes tempoban es aterzi, hogy fontos, hogy amennyi iranyitast csak lehet, annyit hagyjunk meg Gordinak. Igy mindig megvarjuk mig vegul elengedi a nyakam es a Krisztahoz fordul, illetve miutan en elmentem, addig tartja a kezeben, mig Gordi le nem akar maszni magatol. Egy orat voltam tavol, nem volt gond. Kedden reggel ripsz-ropsz feloldodott, es a ket gyerek a lepcso fele vette az iranyt, igy aznap az emeleten bucsuztam tole. Ugy bele volt merulve a felfedezesebe, alig tudtam magamra vonni a figyelmet, haromszor is elbucsuzkodtam, epp csak rampillantott, es pakolt tovabb. Nemhogy siras nem volt, meg csak le se gorbult a szaja! Mekkora boldogsag ez! Csak azert izgultam egy kicsit, hogy nehogy az legyen, hogy fel se fogta, hogy elmegyek, igy kesobb keres es akkor ketsegbeesik, hogy varatlanul tuntem el. De vidaman jatszott egy oran at, mikor jottem, hallottam ahogy visonganak, vigyorogva a nyakamba ugrott, aztan ment is tovabb. Szerda hasonloan alakult, nagyon elmerultek, akkor epp a konyhaszekrenyben, vegul sikerult addig mondogatnom, hogy kicsit elmegyek, mire legorbult a szaja, de elsore ment a Krisztahoz es siras aznap sem volt. Mikor mentem erte, beneztem az ablakon, hogy lassam, hol vannak, kopogjak-e... Na ez hiba volt. Azt szivet melengeto volt nezni, ahogy a ket gyerek a Kriszta oleben ul egymas mellett es mesekonyvet nezegetnek, de Gordi is meglatott engem, s mivel az ablakon nem tudok bemaszni, hat kenytelen voltam megint eltunni a szeme elol, mig megkerultem a hazat es bementem. Ezt elegge zokonvette, igy szegeny vegigsirta azt a negy masodpercet. Azonnal az olembe bujt, szopi, es el is aludt. Faradt volt, nem csoda, nem volt egy hosszu ejszakank elotte. Mondta is a Kriszta, hogy bujos volt, onkent feszkelte be magat az olebe. Sajnaltam a kicsim, de hat lesznek maskor is faradtabb, nyugosebb napok! A csutortok kimaradt a heten, ma (pentek) viszont olyan szep ido volt, hogy odafele a seta veget Gordi a sajat laban tette meg, segitett az ajton kopogni, a sajat laban lepett be a hazba, azonnal vigyorogva ment a jatekokhoz, mar nincs, hogy az elso percekben kapaszkodik belem, otthon van! Parszor odajott azert hozzam, de aztan magatol odament a Krisztahoz is, atolelte a nyakat, a vallara hajtotta a fejet, odabujt! Ennel most semmi sem tehetett volna boldogabba! Elfogadta, bizik benne, es ez a legfontosabb. Bucsuzaskor kicsit nyoszorgott, de elso keresre atment a Krisztahoz, a karjabol nezte vegig, ahogy integetek es kimegyek az ajton. Harmadik nap, hogy nem sirta el magat! Nekem is nagysagrendekkel konnyebb igy eljonnom. Ma noveltuk az idot, masfel orat voltam tavol, elinteztem a vasarlast, aztan a sok park egyikeben ucsorogtem (es peldaul ennek a blogposztnak az elejet irtam :)) kezdem megszokni ezeket az egyedul toltott orakat, es tulajdonkeppen piszkosul elvezem is, nagyon fel tudok toltodni, es a nap maradek 23 orajaban ez Gordinak is sokkal jobb. Mikor megerkeztem, leterdeltem, Gordi odajott, vehemensem kitepte a kezembol a szatyrokat es a kardiganomat, nem is ertettem mit csinal, de ahogy a karomba vetette magat, rajottem, hogy csak helyet csinalt maganak, es kiszabaditotta a kezeimet :) Megint az alvas hataran volt ahogy elindultunk. Ha minden jol megy, jovo het vegen teszunk egy probat, hogy Kriszta probalja meg elaltatni.

Julius elejen kezdtek a szomszed hazat felujitani, nagy dirrel-durral, nagy kalapalassal, sikitott a flex, kocogtak a poharak a szekrenyen ahogy az utvefuroval dolgoztak a tuloldalon. Oke, oke, hat ilyet is csinalni kell neha, pech, hogy en egy kisbabat probalok elaltatni a szomszed hazban, igaz? Turelem, mindjart utazunk haza, ket hetig itt sem leszunk, addigra befejezik... Csak egy naiv anyuka remenykedik igy, hahaha! Augusztus kozepe is elmult, es meg mindig tart... Es valahanyszor elmegyek a haz elott es belesek a nyitott ajton, illetve benezek lent a nagy ablakon, meg mindig nem latok semmi, de semmi valtozast! Mit muvelnek ezek? Ja, a hazunk masik oldalara hozzatak a kontenert, multkor ott lattam egy sracot, egy regi szakadt ajtobol huzogatta nagy nyugodtan a szogeket, majd mindent beleszort a kontenerbe. Ez aztan a hatekonysag. Minden delutan utvefuroznak kicsit, de csak ot percet, tenyleg csak annyit, es tenyleg mindig fel kettokor mikor Gordinak aludni kene. Nem allitom, hogy jozanul gondolkodom a temarol, de utalom mikor remulten sikitva ul fel az agyban a gyerek, mert pont az agynal a tuloldalon kivertek egy teglat a falbol. Csak egyetlen teglat, utana abbahagyjak, de az alvasnak persze a fel innenso oldalan mar lottek, fel ora ugyan semmire se jo, csak pont arra, hogy visszafektetni mar ne tudjam. Sebaj, fel otkor elhuznak a melosok es csond lesz. Hogy lehet-e ezt tetezni? Persze! Csondben dolgozni nem lehet, igy uvolt egesz nap a tuc-tuc, es hogy biztosan jol ertsem a refren szoveget, ket munkas orditja korusban. En okolbe szorult kezzel szitkozodom, es csodalom, hogy Gordi megis alszik valamennyit. Ha ket oran at fekszem mellette, atkarolva ot, akkor kepes ezekbol a riadasokbol ujra alomba zuhanni, es bar imadok hozzabujva aludni delutan, de igy csak a plafont nezem idegesen.

Ma biztos valami csendesebb munkafazishoz ertek, meg a zene sem uvoltot (lehet, hogy nem is voltak ma itt?), de az utca vegen, azaz tolunk ket haznyira meg egy hazat epitenek, es most csinaljak a csatornazast hozza. Igy a mai delutan programja a legkapalapcs es az aszfalt talalkozasa volt. Nem baj, alvas helyett lementuk megnezni a kis lanctalpas markolot es a mini dompert, Gordi elvezte, es ez a lenyeg. Majd alszunk telen...

Egyik este a kis kaves sarkunk takaritasakor lekerult a telefon, es ott felejtettuk a szekreny mellett allo dobozon. Mondanom sem kell, hogy ez volt az elso dolog amit Gordi masnap reggel megtalalt. Sajnos a profi kagylo fulhoz illesztesrol lemaradtam a videozassal, de szerintem ez a vallon nyugtatott telefonkagylo is nagyon profi, barmelyik titkarno megirigyelhetne ezt a technikat :) Szoval imadja a telefont, a mobilomat is szerettel nyomkodja (multkor Alba felhivott, hogy miert kuldom neki mar a harmadik ures sms-t?), es mindent a fulehez tesz amin gombok vannak, legyen az taviranyito vagy szamologep.

Eltelt a masodik bolcsis het is, es lassan, de alakul a dolog. Hetfon, mikor elbucsuztam Gorditol es kileptem az ajton, nem is volt igazi siras, inkabb csak keservesen felkialtott, de aztan nem volt vele semmi gond, fel ora utan orult nekem, ahogy kell. A kedd nem volt ennyire zokkenomentes, Gordi es Dorka felvaltva sirtak tiz percen at, a vegen mar egymast belehergelve. Erdekes, hogy egyebkent is mennyire erzekenyen reagalnak egymasra, ha az egyik megijed valamitol, akkor a masik is bujik. De mire megjottem, mar nem volt gond, azthiszem Gordi ehes is volt, azert nem volt a jokedve csucsan. A szerda kimaradt a heten, csutortokon mentunk ujra, es Gordi mar pontosan tudta mi fog kovetkezni, amint megmoccantam, jott oda hozzam, kapaszkodott, nyekergett, szopizni akart, mikor vegul ideje volt, hogy elmenjek kicsit, alig lehetett meggyozni, hogy menjen at Kriszta olebe (vegul az gyozte meg, hogy a Kriszta megigerte, hogy megkeresik a cicat egyutt :)). Majd negyven percet voltam tavol, mikor visszaertem a konyhaban jatszottak, nem is mentem be rogton, elveztem inkabb ahogy hallom a kacagast. Ugy megnyugodtam, ez nem volt egy konnyu elmenetel ezzel a siros elvalassal. Vegul Gordi bejott a szobaba, nagyon megorult nekem, majd az olembe maszott es ott elkezdett nyugoskodni megint, rangatta a polomat, igy szopizot egy kicsit, de azthiszem ez csak az ujraegyesules nyomatekositasa miatt kellett neki, mert egy perc mulva otthagyott csopogo tejjel es ment vissza a konyhaba a Krisztaval jatszani. Negy-ot percenkent odajott az ajtoba megnezni, hogy ott vagyok-e, vigyorgott, aztan ment vissza. Ez jo jel, nem? Vegul Kriszta meg is tizoraiztatta, szepen evett, en meg csendben ultem a masik szobaban es nagyon boldog voltam. Ma korabban indultunk, reggel megint mondtam, hova megyunk, mit fogunk csinalni, erre azonnal odatotyogott hozzam, belemkapaszkodott es banatosan nyekeregni kezdett. Pontosan erti ezekszerint, hogy mi a helyzet! Ez egyreszt jo, latom az ertelmet nyiladozni, tudom, hogy erdemes errol beszelgetnunk, eri, felfogja a helyzetet, masreszt meg a szivem szakad meg. Megerkezeskor mar mindig vigyorog nagyon, viszont amint leteszem, kapaszkodik a terdembe. Ilyenkor kicsit megingok... de ma kis olelgetes utan gyorsan feloldodott, es ma eloszor sikerult megvalositanunk, hogy csak ultem a sarokban es en nem jatszottam, csak ott voltam, neha ramnezett, de vidaman elvolt. Aztan atvonult magatol a konyhaba, ott jatszottak tovabb (vannak kis edenyek, meg pakolgatjak a hutomagneseket), tehat otthonosan mozog, szerintem ez azt is jelenti, hogy relative biztonsagban erzi magat. Jo, jo, de nekem el kene menni... megfordult a fejemben, hogy elosonjak, de nem komolyan. Az szornyu becsapas lenne, mi lenne, ha atjonne a szobaba lecsekkolni engem, es en varatlanul nem lennek ott? Akkor vegkepp nem tudna mi a helyzet, jogosan felhetne, hogy nem tudja mikor es hova tunok el. Igy viszont  kimentem a konyhaba, vallalvan a zokogo peceket, mondtam Gordinak, elmegyek kicsit, erre azonnal sirni kezdett, belemcsimpaszkodott, erosen, egy cicas oraval lehetett csak meggyozni, hogy menjen a Krisztahoz. Nem segit, hogy ilyenkor Dorka is azonnal razendit, de az o helyzete se konnyu, allitolag miutan en elmegyek Gordi egy tunder, Dorka meg nyugoskodik. Szegeny, neki meg szoknia kell, hogy a mamaja nem csak az ove, es hogy a jatekait is egy masik baba is nyuzza. Mire kileptem az ajton mar nem sirt egyik sem. Ugy tunik jol erzi magat, csak az elvalas elegge sokkolja, es ez az egy perc nem javult, sot, egyre jobban erti a helyzetet, egyre jobban kapaszkodik. Ezt ertem teljesen, de amig a maradek idoben, ilyen biztatoan onallo, addig remelem nem teszek benne nagy kart. Amikor visszaertem (egy orara noveltem a tavolletet), azonnal dorgolni kezdte a szemet, megvolt a szokasos ujraegyesulos szopi is, aztan jatszott meg kicsit mielott elindultunk. Itthon minden a regi, egyedul annyi valtozast erzek, hogy erzekenyebben reagal, ha eltunok a szeme elol, peldaul a furdoszobaba. Amugy is rovid porazon tartott mindig :) de most nagyon resen van.

A heten meg egy elmenyem volt, ahogy a szabad fel oraimat toltom, mar latasbol ismerek egy-ket childmindert (gyerekvigyazot), es volt amelyik lattan oszeszorult a szivem. Szegeny gyerekek masfel oran at a babakocsiba kotve, jatek, konyv es figyelem nelkul bambulhattak maguk ele a jatszoter szelen, mig a no a padon egy masikkal csevegett. Gondolom a szulo mit sem tud errol, a gyerekek meg... hat Gordi biztos uvoltott volna vegig, ezek lehet hogy mar beletorodtek? Vagy csak epp nem olyan fajtak, ezert meg lehetett tenni veluk ezt? Szomoru voltam ahogy neztem oket, halat adtam a sorsnak, hogy nekunk a Krisztaval van dolgunk, es kicsit filozofalgattam magamban azon, hogy mekkora bizalom tulajdonkeppen egy idegenre hagyni a gyereket, abba bizva, hogy ott ellatjak, torodest kap, stimulalo kornyezetben (a szeretetet mar meg sem merem emliteni), ugy, hogy egy egyevestol sose fogja az ember megtudni, hogy mit is csinalt egesz nap...

Gordi egy eves, de ehhez nem csak az erzelgos anyai csopoges tartozik, hogy jaj, mar hogy elrepult az ido, es jaj mar milyen nagy, hanem eletelt egy ujabb honap, megint illene osszeszednem, hogy hol tart Gordi.

Szoval tizenket honap, ja hogy elrepult az ido! :) Gordi rendesen jar, az otthoni latogatas, a nagyobb terek jo motivacio volt neki, es a honap soran szepen eljutott oda, hogy mar alig alig maszik, ha jaras kozben elbotlik, vagy lehuppan, mar nem maszik tovabb, hanem ujra felall es megy tovabb. A batorsaga is egyre nagyobb, ha kint setalunk elrantja a kezet, hogy ne fogjam, igy persze a hetvegen megvolt az elso nagy hasraeses, a feje koppant az aszfalton (na nem nagyon, mert eloszor letette a kezet, csak hat meg mindig fejnehez, ugyhogy tovabbdolt es kopp), volt siras, nagy horzsolas meg pup. Negy nap telt el azota es szinte nyoma sincs mar... Szoval setalgatunk az utcan is, egyre tobbet, nagyon elvezem, minden haz ajtajan be akar kopogni, minden kis szemetnel leguggol es fel akarja venni persze, es valahanyszor elmegy egy auto mellettunk, megfordul es menne o is arra, ugyhogy nem haladunk hatekonyan, de meg nem is ez a cel. Csak uj tavlatok nyiltak felfedezes teren. Tehat jar, ugyesen maszik le az agyrol, kanaperol, uj pozt fedezett fel, lehajol, leteszi a kezet es atkukucskal a laba kozott, ezt nagyon elvezi :) Probalkozik a labda eldobasaval, ha nem ejti a hata moge, akkor sikerul harminc centire dobnia. 

Evessel nincs gond, minden ami paprikas az tovabbra is johet, az allando vesz kaja, amit mindig megeszik az tovabbra is a joghurt, de csak egy bizonyos marka, otthon, Pesten, naturjoghurtot nem nagyon akart elfogadni... Nagyon erdekli az evoeszkoz hasznalat, probalkozik a kanalazassal, de az alap, hogy kisvilla van a kezeben es mi arra tesszuk a falatokat (aztan vegul kanalazzuk a szajaba, mert egy ponton megunja termeszetesen). Ujdonsag, hogy az uj kedvenc a banan, megeszi az epret, paradicsomot, oszibarackot, sargabarackot es a gorogdinnet is, sot, a Mama kovaszosuborkajat nem lehetett kivenni a kezebol! Tegnap megette elete elso palacsintajat is. Ja, es iszonyu edes, megfujja a falatot mielott a szajaba veszi :) 

Alvas ugyben meg ados vagyok, azt majd kulon megirom, tenyleg. Napirendunk mint olyan nem letezik mar hetek ota, bizonyos ejszakai alvas frontokon eloreleptunk, hogy aztan masokon meg vissza, aztan az egeszet visszakavartuk, es most kicsit olyan mitha sok kuzdelem aran ugyanott tartanank mint ahonnan indultunk. Megvan hogy mit kerek karacsonyra! :D

Beszed teren a nyavogos "auuuu" tartja magat, es ujra szukul a kor, most megint macskakat, oroszlanokat jelent, meg kicsit joker is, ha valami ismeretlent lat. Kutyusoknak liheges jar, meg vakkantas szeru "uh, uh", a majom meg azt mondja, hogy "uhuhuh" (olyan majmos kialtassal, tenyleg jol csinalja!). Ha van kedve, akkor tatog a halacska, es a vonatnal suttogja, hogy "hu, hu" a sihuhu-bol. Ket hetig volt egy igazi szava is, a felsomet lehuzva suttogta bele a dekoltazsomba, hogy "cicciciiiii", ez hosszas kiserletezes erdemenye, elotte volt titi, meg cöcö is. De ezt most abbahagyta teljesen. A hinta megmaradt, sot, ertelemmel tarsult, akkor is mondja, ha kepen lat hintat, meg akkor is, ha jatszoter mellett megyunk el (akkoris, ha nincs hinta ott :)), es leginkabb azt mondja, "hntao" (i nelkul). Tegnap este belekapaszkodott a szennyestartoba, azt razta, billegtette nagy beleelessel es kiabalta kozben, hogy "Hintyao!" es vigyorgott. Amugy utal hintazni. Alakul a baba szo is, neha magatol mondja, hallottam tole ezt a sajat tukorkepe kapcsan is, es parszor mar utanozta ahogy elnyujtva mondom, hogy "abbbaaaa" (apa). Mondogatja, hogy mamama, de az a gyanum, hogy ez nem en vagyok, hanem a hamham, mert a gyumolcsoknek eloszeretettel kedveskedik igy a kosarban. Egyszer szep tisztan utanam mondta, hogy "nyam, nyam", aztan soha tobbet. Es mivel most mindent tesz a fulehez es telefonosat jatszik, mindig mondom neki, hogy hallo, hallo, amit neha ugy utanoz, hogy ado, ado :) Tegnap Alba takaritott, igy a vezetekes telefonunk lent maradt foldon, reggel Gordinak persze elso dolga volt, hogy odament, felvette a kagylot, szabalyosan a fulehez tette, nyomkodta a gombokat es gagyogott. Persze vegul meg is kostolta, de ez termeszetes. En meg csak amulok es vigyorgok, hihetetlen hogy miket les el es utanoz!

Pakol, pakol es pakol, a mosasban nagy segitseg mar, csak hamar leragad egy zokninal, es akkor ugyanazt a darabot rendezgeti, hol kiveszi, hol beteszi a mosogepbe, ma pedig vegul a mosogep es a konyhapul rese koze tuszkolta be, majd dolgavegezetten tovabballt. Szereti a konyveket, neha leul mar ugy, hogy maganak mutogatja a kepeket, es kozben magyaraz is hozza ("dadadadddaaa"), minden aminek kereke van, az tovabbra is abszolut meno, es ma eloszor percekig lekototte, hogy gurigattuk egymasnak a labdat a szonyegen. Ez olyan jo dolog mar!

Olel, odajon kitart karokkal totyogva, ha a hordozoban van is sokszor erzem, ahogy szoritanak a kis karjai. Puszi helyett harap, rohogve elvezi, az orrom a fo celpont, igy boszen tanitgatom a pusziadast, egyelore odaig jutottunk, hogy mult heten egyszer egy fel orat cuppogott a levegobe. Neha pedig sikerul megsimogatnia engem, ezt szeretnem ha tobbet es ovatosabban csinalna, foleg mas gyerekekkel.

Mindjart ejfel, nekem gozerovel aludnom kene, de ezt meg kell irnom, es ha nem most akkor soha... Egy eve ilyenkor (nyolcadikan, ejfel elott kicsivel) mar nagyon a veget jartuk, egy oraja a korhazban, ugy emlekszem nagyon fajt es nagyon kiabaltam. Harom oraval kesobb megszuletett, hihetetlen, kis rancos, szurke, megis elso latasra szerelem, azt se tudtam hogy fogjam meg, es napokig ocsudtam az erzesbol, hogy itt van, tenyleg gyerekunk lett. Ma is neha, ha ranezek es csak gyonyorkodom benne, megdobbenek, hogy ez itt belolunk lett, szinte a semmibol, mekkora csoda is ez. Annyira intenziv egy ev volt, annyiszor igyekeztem megallni egy pillanatra es jol megjegyezni az arcat, a mozdulatait, az elmenyt. Megis maris annyira homalyosak az elso honapok emlekei, csodalkozva nezem a fotokat, ilyen volt kisbabanak? Egy hetesen szorongattam, a meghatodottsagtol konnyes szemmel, hogy ez a vilag legszebb ujszulottje, es persze minden szulo szerint az ove a legnagyobb csoda, de hat persze en tudom mi az igazsag, ugye... Nezem most a fotokat, a rancos kismajmot, persze a vilagon a legszebb, de azert megmosolygom magamat :) Mennyire sokat valtozott! Meg se ismernem... Egeszen kisfiu lett mar, pasis nagyon. Probalom felidezni, mikor eloszor mosolygott igazan, mikor eloszor kacagott, fintorgott az almapeptol, felterdelt, felallt, eloszor lepett egyedul. De jo hogy itt van, de jo hogy van nekunk. 

Elmult egy ev, a gyomrom gorcsben, lassan vege az edeni allapotnak, hogy csak ugy uszhatok szabadon az anyasagban. Egy darabig olyan tavolinak tunt ez az ido, hogy csak hessegettem a rossz erzest, ugyse jon el a pillanat, hogy el kell valnunk, ugyse... Aztan megis ujra augusztus lett, minden idegszalam tiltakozik, en szeretem ezt a 24 oras szimbiozist, nem hianyzik a masik eletem, nem hianyzik a munkam, nem akarom, nem, nem, nem! Persze vannak nehezebb napok, nyugos orak, es nem allitom, hogy soha nem kell melyet sohajtva haromig szamolnom, de megsem vagyom Gordi nelkul toltott orakra. Az alternativa, hogy lemondok az allasomrol, viszont eleg sulyos dontes, es talan valamennyire vegleges is, az eszem tudja, hogy ezt most, meg, itt, nem kene meglepni. Kozeput nincs, nem lehet csak meg egy fel evet, csak meg egy kicsit tologatni. Az eszem tudja, minden mas porcikam meg nem akar rola tudomast venni. Hogy szegenykem meg mit szeretne, gondolom az nem kerdes, kuzdok is a lelkiismeret furdalassal, hanykolodom, hogy milyen anya az ilyen, hogy gyava vagyok es onzo, vagy nem vagyok eleg onzo, vagy mi... Hogy mi lenne jo most, de mi a hosszu tavu kovetkezmeny, akar igy, akar ugy, hogy mi a jo neki, mi a jo nekem, es mi a jo nekunk, mint csaladnak...

A klasszikus bolcsodei rendszerrol lecsusztunk, akkor kellett volna feliratkozni, mikor Gordi meg csak mosoly volt bennunk, de valoszinuleg a tudatalatti haritasom eredmenye, hogy mar fel eves volt mire eloszor felhivtam egy bolcsit. Nana, hogy kirohogtek. Hely? Majd ket ev mulva! Vegul sok kanyar es egy zsakutca utan megtalaltuk Krisztaekat, es kicsit megnyugodtam. Talaltunk egy helyet, ahol ugy erzem, Gordi masodik gyereke lesz egy anyukanak mig en dolgozom. (Pfff, most mit irjak erre? Mig en "fontosabb dolgokat" csinalok? Ajaj...)

Az elmult ket honapban tobbszor talalkoztunk, vagy nalunk vagy naluk, ismerkedtunk, baratkoztunk, most pedig eltelt az elso igazi, beszoktatos het. Hetfon idegesen ebredtem, vegigmorogtam a reggelt pici csaladunk mindket ferfitagjaval, az uton vegig az jart a fejemben, hogy mostantol honapokon at minden reggel es delutan erre jovunk majd. Megismerjuk majd minden evszakban, avarban, esoben, sotet teli delutanokon, vajon mennyi nevetes es konny fuzodik majd ezekhez a hazakhoz, fakhoz, hogy mostantol mas lesz a napirendunk, hogy nem leszunk egyutt napkozben. A szivem olyan nehez volt mint egy hegy, mire megerkeztunk... Gordi latszolag nem volt megilletodve a helyszint es az embereket illetoleg, elfoglalta magat es kevesebbszer bujt hozzam, mint vartam, en meg vegtelenul megkonnyebbultem miutan beszelgettunk par szot a Krisztaval. Vegulis nem valami rettenet helyre taszitom szivem egyetlen gyermeket, hanem egy rendes potmamahoz, egy rendes pottestverrel, meg cica is van, sok-sok jatek, kert, odafigyeles, kedvesseg... Ebed elott hazajottunk (Gordi elaludt a buszon), en meg kezdtem kicsit jobb fenyben latni a jovot. Masnap mentunk ujra, a setalos resz egy darabjat Gordi is setalta velem, aztan kesobb egyutt kiprobaltuk az ikerbabakocsit is a ket pottommel, tunderien szorakoztatjak egymast! Szerdan delutan mentunk az alvasunk teljes felborulasa miatt, csutortokon meg relative rovid ideig voltunk, mert Gordi hamar almos lett, inkabb jottunk haza (minden nap elaludt a buszon a hordozoban, aminek orulok). Pentekre terveztuk az elso alkalmat mikor ugy megyunk, hogy en ott is hagyom egy fel orara. Ujra idegesen ebredtem, ujra morogtam mindenkivel reggel, kozben mondogattam magamnak, hogy higgadtnak kell maradnom, ha azt akarom hogy mukodjon a dolog. (Akarom en? De ezen mar tulvagyunk, belevagtunk, haladnunk kell az uton, es kulonben is, fel ora nelkulem nem a vilag vege, meg Gordinak sem!) Persze alighogy megerkeztunk, Gordi ledolt az olemben, mint valami kenyelmes kerti nyugagyban, nyugosen dorgolte a szemet, es senkirol sem akart hallani sem. Igy nem lehet eloszor otthagyni! Hat befeszkeltuk magunkat a kanapera, es aludt az olemben majdnem masfel orat. Megebedeltunk, picit leultem vele a foldre jatszani, lattam minden oke... elerkezett a pillanat, elmondam neki, hogy most elmegyek, de csak a boltig, utana jovok, kapott puszit, Gordi meg pontosan tudta, hogy mi tortenik, mert veszettul kapaszkodott a nyakamba. Puszi, puszi, menj szepen a Krisztahoz! Masodik nekifutasra nyujtotta a karjat es atkapaszkodott a Kriszta vallara. Elindultam az ajto fele, azonnal maximalis hangeron visitott szegenykem, zokogott, en integettem mosolyogva (ugye pozitivnak kell mutatkoznunk) es kileptem az ajton. Megalltam a haz sarkanal es elovettem az oram, tudni akartam, hogy pontosan mennyi ideig sir. Sok minden nezni valom nem volt, a siras nyolc masodpercig tartott, majd par lelegzetvetelnyi szunet es utana meg korulbelul negy masodpercig, majd csend. Aztamindenit... ennyi? A gyors vasarlas vegyes erzelmekkel telt, meglepo elmeny egy ev utan egyedul jarni egy boltot! Mamoros volt, kis lelkiismeret furdalassal. Fel oraval kesobb visszaertem, a kertben jatszottak, egy percig hallgattam oket kivulrol, megnyugtato erzes volt. Mikor meglatott, Gordi vigyorogva "szaladt" (negykezlab) felem, szoritotta a nyakam ugy fel percig, majd jelezte, hogy eleg, o menne tovabb a dolgara, meg van kerteszkednivaloja. Hat lehetne ennel biztatobb kezdes? 

Gordit par hete nagyon erdekelni kezdte, hogy atvegye az iranyitast az evoeszkoz felett eves kozben. Mar regota mindig van neki is kanal a kezeben, bar azt eleinte inkabb kalapacsnak hasznalta (ugy is nez ki az asztalunk), majd idonkent megnyalta, ha etel kerult ra, azt nagy tudomanyosan szetmaszatolta a kezevel. De egyszercsak fordult a kocka, egy ebednel addig nem volt hajlando egy falatot sem a szajaba venni, mig a kanalat nem o foghatta. Sikerult neki. Fellelkesult, napokig az asztalra ele rakott falatkakat is szepen eloszor ratette a kanalara, aztan azzal egyensulyozta be a szajaba. Levest nem lehet vele igy etetni termeszetesen, mert a kanal gyakran keresztben erkezik a szajahoz, de hat mindent csak szep sorjaban, illetve a lelkesedese egy ponton alabbhagy es inkabb jatszik a kanallal, vagy ami a kezebe kerul, es onnantol nekunk kell lapatolni a falatokat. Par napja viszont nem elegszik meg azzal, hogy nala az evoeszkoz, szeretne a tanyerban is kotorni vele, es ripsz ropsz eleg nagy ugyessegre tett szert. A video a mai ebed kozben keszult, india lencsefozelek (red lentil curry) volt a menu, es bar nem minden kanalon van kaja, en amulva figyeltem a mutatvanyt. Jo etvagyat!

Valamiert egyetlen angol jatszoteren sem lattam eddig homokozot, marpedig - mint multkor irtam - Gordi vonzodasa a foldben turkalasra toretlen. Szoval, hogy itt miert nincs sehol homokozo, azt nem ertem, de cserebe egesz iparag letesult a hazi homokozok gyartasara, es nincs olyan kertesz/barkacs/lakberendezos/hiper uzlet, ahol ne arulnanak mosott, atszitalt homokot gyerekeknek. Ilyen nekunk is kell! Hetvegen tehat megvettuk a nagy kek muanyag teknot, aminek fedele is van, hozza ket zsak homokot (min. 30 kg) es hazabicikliztunk a rakomannyal, majd mindent kiraktunk az erkelyre. A homok tenyleg olyan mint a legselymesebb feher homokos tengerpartrol... csak nehany palmafa hianyzik. Gordi mar haromszor jatszott benne azota, leginkabb azon dolgozik, hogy lehetne a homokot a nagy teknobol minel gyorsabban kiuriteni, es erdekes mod nem szeret beleulni, inkabb kuvulrol hajol bele. Es biztos a dolog varazsabol levesz, hogy ezt vegre engedjuk, nem ugy mint a viragcserep eseten :) Mar most elevezi nagyon, jovore viszont biztos sztar lesz mar a homokozo! Meg nehany rendes jatekot kell bele szereznem...

Az utolso amit az ember Angliabol hazalatogatva var, az az, hogy egy hetig tarto eso fogadja. Az otodik napnal tartottunk vasarnap, es a delelott meg akadt egy egy esomentes ora, igy gyorsan nekivagtunk a nagyvilagnak, hogy kimozduljunk. Az uticel nem volt messze, a Feneketlen-to es a szomszedos jatszoter. Megetettuk a kacsakat (es a galambokat meg az aranyhalakat), Gordi gyakorolta kicsit a jarast az uj szandaljaban, majd betertunk a szuper oriasi jatszoterre, reszben, hogy Gordi vegre homokozhasson is. Eziranyu erdeklodeset ugyanis eddig a viragcserepben elte ki, aminek se mi, se a noveny nem orult, de Gordit nem lehetett eltantoritani ettol. Pedig a vegen mar razta a kis mutatoujjat, hogy nem szabad, majd belemarkolt a viragfoldbe :). Szoval, mig mi hintaztattuk a sajatunkat, figyeltem a nagyobbakat, meg a szuloket, es megprobaltam elkepzelni milyen lesz Gordival mondjuk ket ev mulva. Zomeben apukak voltak (az anyukak gondolom a vasarnapi huslevest keszitettek otthon), es a vegen mar vigyorogtam, hogy mast se hallok, csak "Tamara, gyere le onnan!", "Bencike, ezerszer megmondtam, hogy ne hajolj ki a csuszdabol!", "Kata, ne rohangaljal igy!". A vicces kavalkadnak egycsapasra vege lett, amint szemerkelni kezdett az eso, elokerultek az ernyok es esokabatok, es a tiltakozo nyafogo gyerekeket hazatereltek az apukak mind egy szalig. Ket perc alatt kiurult a jatszoter es egyedul maradtunk. De egy Anglian edzodott csalad csak nem menekul el fejvesztve egy kis esotol?  

Mult penteken, dacolva az idonkent szemerkelo esovel, nekivagtunk vegul otthon az allatkertnek. (Legjobb valasztas volt, pentek delelott, rossz idoben, gyakorlatilag senki nem volt rajtunk kivul!) Igy kenyelmesen lehetett setalni, Gordi gyakorlatilag az egesz allatkretzeset a Mama karjabol elvezte vegig.

Gordi miatt persze igyekeztunk olyan allatokra koncentralni, amik eleg nagyok, latvanyosak, es legfokeppen mozognak, hogy elvezze o is. Szoval nem a hullohazban kezdtunk :) inkabb a klasszikusokat kerestuk: vizilo, elefant, zsiraf, orrszarvu, majmok...stb. Hogy mi vitte megis Gordinal a palmat? Hat persze hogy a takarmanyszallito elektromos kisauto! :) (Ezert utana hetvegen a kozlekedesi muzeumba mentunk...) De termeszetesen nagyon tetszettek neki az allatok is, vihogott mikor majdnem a zebra orrahoz ert a racsnal, figyelte a zsirafokat, az azsiai vadkutyak abszolut kedvencek voltak (tizenot rokaszeru allatt ugrandozott, cikazott a kifutoban, meg jo hogy imadta oket!). Az oroszlan epp egy kecskevel baratkozott , de erdekes modon ez Gordi egyaltalan nem erdekelte, elbuvolten vizsgalt egy kis futoegeret helyette, illetve talaltunk egy faragott oroszlanszobrot, az nagy moka volt. Megneztuk a fokakat a medencejukben, hihetetlen kecsesen usznak! Kozben sorra kerultek az emuk, medvek, voros pandak, tigrisek, farkasok, pingvinek, pelikanok, a hobagoly (ez meg tetszett az ifjusagnak nagyon, ugyanis a bagoly epp a gondozojat kergette ki a ketrecbol, eleg latvanyosan), vegul eljutottunk a majmokhoz, mar mar lecsukodott Gordi szeme a faradsagtol, de a gorillak kedveert meg felelenkult, a legkisebb, Gordi szabasu kicsi kulonosen erdekelte, de vegul ugy dontott, hogy az uvegfal sarkaban a piszok meg ennel is erdekesebb... Ekkor inkabb mar hazaindultunk, meg a trolin elaludt. Szuper allatkertezes volt, alig varom, hogy jovore lehessen ujra menni!

Hetvegen Gordi lekunyeralta a Mama capuccinojarol az osszes tejhabot. Mutatott, nyammogott, kapott egy kanalkaval, aztan megeggyel, aztan megint... Ritkan ilyen fegyelmezett :) de ezt most nagyon akarta.

Ez a honap valahogy elszallt, ketyeg az ora az elso szulinap fele. Megint nagyobb lett, ugyesebb, gyorsabb es a honap hozott egy ujabb fogat, igy hat fogacskaval buszkelkedhetunk. Nezzuk csak.

Mozgas. Volt egy het stagnalas jaras teren, de most ujult erovel vagott neki, kitartoan probalkozik, masfel-ket metert is megtesz tipegve, es ami nagy ujdonsag, hogy nem csak akkor indul neki, ha mi kitart karokkal varjuk es biztatjuk, hogy jojjon, hanem maganak talal feladatot, ellepked a szektol a szekrenyig, az agytol az ajtoig... Termeszetesen a fo kozlekedesi mod azert meg mindig a nagykezlab. Ujdonsag, hogy kapaszkodas nelkul is fel tud allni, azaz a szoba kozepen segitseg nelkul, ugyis hogy guggolasbol felegyenesedik, es ugy is, hogy negykezlab kinyujtja a labat, aztan felemeli a felsotestet. Tehat eleg jo az egyensulyerzeke. Es vegre megtanult lemaszni az agyrol es a kanaperol szabalyosan, elaraszol a szeleig, megfordul, lehasal, leteszi az egyik labat, es mikor az a foldre er akkor leteszi a masikat is. Ez nagy haladas! A finommozgasa is erezhetoen alakul, finoman lapoz, ujsagot is tud (ha akar), az ujjaval probal koroket irni, ahogy mutatom neki, hogy milyen a kerek alakja a kepen, megnyomja a gombot az utcan a zebranal es bekapcsolja a kavefozot. Es allandoan mozog, ALLANDOAN!

Kommunikacio: A multkor taglalt "miauuu" azota tagabb ertelmet nyert. Mar nem csak a macskak miau, hanem barmilyen allat, a kacsak is :) Kivetelt a kutyak kepeznek, akik rovid vakkantasszeru "ho-ho-ho" hangra hallgatnak. Az autoknak berreg. Nekem meg "mamamama"-zik. Azthiszem. Es elhangzott vegre egy teljesen igazi szo is, bar egeszen biztos vagyok benne, hogy jelentes nem tarsul hozza, csak ismetelgeti, mert jo a dallama es sokat hallja. Ez pedig a "hinta", bar sokszor inkabb csak "hnntaaa" vagy neha egeszen "hangya"-nak hallatszodik. Emmatol tanulta el szerintem, mert Emma enekelgeti gyakran, hogy hinta-palinta, es en is raszoktam, hogy csak ugy dudolgatom itthon. Gordi meg utanozza, raadasul a megfelelo dallamra. Nagyon vicces :) Ezt aztan tovabbfejlesztettuk, szinten Emma hatasara, aki az utolso sornal, mikor az jon, hogy "elkapjuk a ..." vigyorogva kiabalja, hogy "pacsir-TAAAAAT". Most ott tartunk, ha en idaig jutok a notaban, akkor Gordi is kiabal, hogy "DAAAAA" es vigyorog :) Igaz, hogy a "pacsir" reszet nem varja meg a szonak, de ez reszletkerdes, dolgozunk rajta. Ezeken kivul sok a babaduma, leginkabb cernahangon sikitja, hogy "tatata-tattatta", mindezt vagy a legnagyobb boldogsaggal az arcan, vagy epp meltatlankodva, mikor hogy. Amugy mutatja amit szeretne, es ha nem talaljuk el eleg hamar, akkor merges. Mutatja a poharat az asztalnal, ha szomjas (gyakoroljuk, hogy a kezebe kapja az egeszet, es tenyleg egyre kevesebbet ont magara), es legyintessel jelzi, ha nem azt a falatot keri amit nyujtunk fele. Az ablakbol kiszurja, ha galamb ul szemben valamelyik hazteton, es amig nem helyeselunk, hogy tenyleg madar van ott, addig megall az elet.

Alvas. Ezt inkabb majd egy kulon posztban, vagy posztokban. Dolgozunk az ugyon, mert kicsit besokalltam a faradsagtol. Nem, nem alussza at az ejszakat, tegnap ugyan volt egy negy oras nyugis szakasz (khm, ez nalunk nagyon jonak szamit!), de negytol fel nyolcik pontosan 30 percenkent ebredt. Nekem ez kicsit sok... Arrol nem is beszelve, hogy a napkozbeni alvasok az elmult masfel hetben teljesen kiszamithatatlanna valtak, az altatas meg minden mercevel nezve kesz tortura. Tudom, hogy jon a foga, mindig nyalas, harapdalj a kezet es mindent amit er, es hogy ez nem konnyu idoszak neki, de akkoris.

Eves. Nem panaszkodhatunk, megjott az etvagya. Gyakorlatilag mindent eszik amit mi, legfeljebb nem olyan formaban. Altalaban minden etkezesnek van kanalas verzioja, es kezzel csipegetheto resze is. Szereti a fuszeres kajakat, barmilyen porkolt vagy paprikas dolog nyero nala. Husidarabokat csipegeti ha ele teszuk az asztalra, zoldsegek inkabb kanalrol mennek eredmenyesen, a halat szereti. Egyre gyakrabban tiltakozik, hogy ha mast adunk neki mint ami a mi tanyerunkon van, ha valamibol van kicsi meg nagy darab, akkor neki a nagyobb kell, de sose tomi a szajaba az egeszet. Ha tobb kajadarab van elott eaz asztalon, akkor lesopri, szoval egyszerre csak egy darab teszta vagy husicafat lehet elotte. Gyumolcsokkel hadilabon all, pureben barmit, gyumolcslevet barmit (mondjuk nagyon meg akarta kostolni a grapefriutot, de azt a fintort filmezni kellett volna :)), de darabos gyumolcsot csak kortet, es neha szolot, afonyat vagy almat. Banant nem hajlando. A sajtot szereti, de csak ha olvadt formaban van a kajaban, amugy nem hajlando dolgozni vele, szopogatja aztan kikopi. Egyebkent is sokszor van, hogy ha valamit kap, az elso falatot kitolja a szajabol, gondolkodik, de utana hajlando rendesen enni belole. Ugy latszik ilyen megfontolt eves teren...

Jatekok. Konyvek lapozgatasa, es mindenfele kepek mutogatasa, kisautok tologatasa berreges kisereteben barmilyen mennyisegben, szivacs epitokockak kavarasa a dobozban, forma beillesztgetos kirako (shape sorting), es sok sok maszkalas, fogocska, lepcson maszas.

Erzelmek. Nagyon bujos, nagyon tud olelni, odadugni az arcat, vallunkhoz simulni. Most par napja megint extrem anyas kedveben van, es reggel kepes attol sirva fakadni, ha kimaszok az agybol, pedig a szobaban maradok. Idegenekkel nehezen oldodik, es a tul intenziv kozeledesre tartos ellenszenvvel reagal. De ha valaki megtartja a kello tavolsagot eloszor, es nem nyomul, akkor elobb-utobb Gordi kezdemenyez, kivancsian, mosolyogva, baratsaggal. Akiket viszont jol ismerunk (Annaek, Kristofek, Hannahek...) azokat izgatottan udvozli nagy mosolygassal.

Kihagytam valamit? Biztos, de most probald meg a gyereket osszesuriteni egy posztban :) 

Ma eletem egyik legintenzivebb napja volt azthiszem. Kolcsonkaptam Dorkat (hogy a mamaja elsosegely tanfolyamra mehessen, hogy regisztralhasson nannykent, es hogy aztan kolcsonadhassam neki en Gordit), szoval ma ket babam volt, reggel kilenctol delutan fel otig egyedul voltam veluk. Dorka pont egy honappal fiatalabb Gordinal (sulyra tobb :)) igy abszolut korosztalyos merkozest vivtak ma, es abszolut jol viselte, hogy felig-meddig idegenkent velem marad, nem volt siras, nem volt nyugosseg.

A napot egy kiados jatszassal kezdtuk, masfel ora alatt a ket gyereken harom kakis pelust csereltem (eloszor csereltem kislanynak pelust, es meg kell mondjam meglepett, hogy errol a gyerekrol hianyzik valami...), egy kicsit civakodtak a kis betonkeveron, es a zenelos majmon, de aztan szepen elvoltak egymas mellett. Fell 11 korul almosodni kezdtek, en meg teblaboltam, hogy hogy altassak el ket gyereket egyszerre? Barmelyiket hagyom egyedul, az nem bir ki tiz percet nyekerges nelkul, akkor meg a masikat nem tudom elaltatni... Igy befekudtunk mind a harman az agyba, Gordit magamhoz huztam, hogy szopizzon, Dorkat meg Gordi melle fektettem, egyik kezzel simogattam a buksijat, masikkal tartottam a cumisuveget neki. Zsenialis terv, volt egy perc, hogy mindketten az alom szelen szuszogtak csukott szemmel, Gordi mar nem kalimpalt a labaval, es Dorka sem tepkedte Gordi gatyagumijat, en meg mar veregettem gondolatban a vallamat... mikor Gordi (ki mas?) felpattant vigyorgva, mire Dorka szeme is kinyilt, es mindketten ujult erovel keszultek a jatekokra vetodni. Ennek fele se trefa, gondoltam, bedobaltam minden szukseges cuccot a hatizsakba, Gordit a hatamra kotottem, Dorkat a kezembe kaptam es lementem kinyitni a babakocsit. Mert aludni kell, faradt babakkal nem mukodik a vilag. A mult heten vettunk egy ikerbabakocsit, pont azert, hogy a Kriszta tudjon majd kettojukkel kozlekedni, de ez most meg nalunk volt, igy beraktam a ket gyereket. Nagyon helyesen ultek egymas mellett! Babakocsis tapasztalataim a nullahoz kozelitenek, igy az ikerkocsi tologatasa igazi sokk volt. Eloszor is meglepoen nehez (20 kilo gyerek, meg a kocsi, meg a cuccok, en nagyon leizzadtam), nagyon szeles, es egyaltalan, nem vagyok hozzaszokva, hogy babakocsit tolok az utcan. Kacskaringoztam a parkban, hogy ne nagyon susson rajuk a nap, enekeltem nekik, Gordi hatradolve relaxalt, Dorka meg elemeben volt, vegul hatrafektettem ot is, hogy el birjon aludni. Az emberek megerto gyenged mosollyal alltak felre, sohajtoztak mellettem, egy anyuka meg oda is szolt csodalattal vegyes hangon, hogy "You must be tired!". Aha, ha mar delben igy nezek ki, az nem tul jo! :) Persze Dorka vegul elalaudt, es persze Gordi meg nem. Mikor vegul Dorka felebredt, jatszottunk kicsit a fuben, ultek mindketten az olemben es szappanbuborekot fujtam nekik (ez nagyon nyalas jelenet volt, nehany turista fontolgatta, hogy megall fotozni, es ereztem, hogy minden elhalado nonek megdobban a szive, hogy talan, megis ikreket szeretne egyszer...) Hazaerve mar mindenki ehes volt, Dorka persze szepen evett es Gordi persze nem :) Futottam nehany kort Gordi altatasaval, teljesen sikertelenul, igy folytatodott az orjonges, en meg lestem az oart es szamoltam a perceket. A ket gyerek nagyon porgott, elvezet volt nezni, ahogy kapcsolatot teremtenek egymassal, fogocskaznak (ezt eleg profin csinaltak, az egyik elbujt a konyhaban, a masik utana indult, mindezt sikitva, mire az elso hirtelen elobukkant vigyorogva, a masik meg megfordult es menekulni kezdett. Rohogve. Mindezt harmincszor, kulonbozo szereposztasban.) Veguk jol elfaradtak, igy megmelegitettem Dorka masik cumisuveget, lefektettem, az agy szelere kuporodtam Gordival az olemben, es szepen elaludtak mindketten. Nagyon bekes volt, es vegre csend, en meg mozdulatlanul ultem a felhomalyban es elveztem a perceket.

Nagyon szep nap volt es faraszto, de igazan egyetlen perc sem volt amikor ugy ereztem volna, hogy most nem tudom mihez kezdjek. Gordi nem viselte igazan jol, hogy osztoznia kell a figyelmemen, de nagyon elvezte a tarsasagot, nagyon elemeben volt, es nagyon kifaradt. En meg sok sok tapasztalattal tobb lettem. Minden tiszteletem az ikres anyukaknak :) 

Vettunk egy szivacs epitokocka keszletet. Tenyleg praktikus, konnyu, hiaba dobalja (egyelore mondjuk nem dobalja, de ez meg kesobb elofordulhat), hiaba esik ra, nem uti meg magat, be lehet vinni a kadba...stb. Pofatlanul olcso volt, es ahhoz kepest meglepoen jo minosegu. Csak a cimkejen az alabbi felirat all:

Hihetetlen, igazabol sokaig bele se gondoltam, de Gordi eddigi elete 11 honapja soran gyakorlatilag sose volt nelkulem. Egyszer egy dokilatogatas erejeig volt fel ora tavollet, mikor ket hetes volt, aztan egy vacsora erejeig, mikor 3 honapos, egy fodrasz erejeig, mikor 4.5 hos (de ez nem is er, mert ezt Alba oleben vegigaludta), egyebkent meg nem voltunk egymas nelkul. Egyaltalan nem. Ez nekem is hihetetlen, hogy mint valami oriasbolygonak, kiseromul szegodott ez a kis holdacska, kering korulottem, neha csendben, arnyekban, neha meg teljes energiajaval tombolva, de mindig itt van, a nap minden perceben, latom legalabb a szemem sarkabol, hallom a hangjat... Es o is lat, o is hall engem... En ezt nagyon szeretem. Mondhatnam, hogy mi mast is csinalnank, mikor mi itt vagyunk, a csalad meg 2000 kilometerre, az itteni barataink tobbsegenek meg vagy van egy ugyanilyen kis csemeteje, vagy eddig csak kepen latott kisbabat, igy vagy en vagy Alba kell legyunk Gordival. De nem mondom ezt, mert ugy tunne, hogy kifogasokat keresek, holott valojaban eddig azert nem voltunk kulon, mert en nem vagytam ra. (Gordi meg gondolom meg sokaig ellenne ebben a szimbiozisban, de az elet azert nem ennyire egyszeru.) Persze jolesett elvonulni par percre a lakas masik sarkaba (az nalunk korulbelul 5 es fel meter :)), de az ajton nem akartam kilepni.

Aztan az elmult hetekben erezni kezdtem, hogy valamit megis tennunk kell, ha masert nem, hat szoknunk kell mindkettonknek az allapotot, hogy nem vagyunk egy lakasban, mert az idill sajnos lassan veget er, es nekem dolgozni kell mennem. Egy darabig emesztettuk harmasban az elhatarozast, aztan ma Alba tettre valtotta a szot, es kiadta a jelszot, anya vasarolni megy. Egyedul. Gyerek kipihent, jollakott, semmi nyug, en felkaptam a biciklissisakot, bucsupuszi, integetes, es elmentem. Mar ultem fel a biciklire, meg hallottam a zokogast. Jaj istenem... De valojaban tudtam, hogy semmi vesz, negyed ora az egesz, magam is meglepodtem, hogy nem vagyok (annyira) ideges. (A siras addig tartott, mig el nem tuntem a sarkon, utana jot jatszott a ket pasi.) Azert reg nem vasaroltam ilyen kapkodva, reg nem szaguldottam igy a bicajjal, es mikor a boltban felsirt egy gyerek, azonnal megfeszultek az izmaim, ugrasra keszen kaptam fel a fejem, mikor rajottem, hogy most nekem ezzel semmi dolgom, ez nem az en gyerekem. Hazaertem, az ablakban integettek, szegeny Gordi megint elsirta magat mikor beleptem a haz ajtajan, mert o csak azt latta, hogy megint eltunok a latoterbol, pedig mar epp elokerultem. Duplan szedtem a lepcsofokokat, a nyakamba ugrott, vigyorgott mint aki epp nyert a lotton, es ket perccel kesobb mar beken jatszott. Ez volt az elso lepes, tulvagyunk rajta.

Szombat ejjel sult oldalassal almodtam, igy a szokasos "mi legyen a kaja" problemat vasarnapra megoldottuk. Itt mas stilusban daraboljak, mint otthon, es igaz, hogy nem a leg husban kazdagabb etel a vilagon, de izes (es zsiros) es szaftos, es ujkrumplival szeretem, kulonosen, hogy az ablakparkanyunkrol friss petrezselyem is szedheto hozza... Szoval finom volt mindharmunk szerint, es szerencsere maradt par darab hetfo ebedre nekunk. De a hetfoi ebed nem volt eletem legsikeresebb gyerek etetese, a parolt brokkoli darabonkent ugyan, de mind a foldon vegezte, a karfiol az asztalon szettrancsirozva, a gyerek a fule mogott is zsiros, de lenyelni falatot nem nagyon lattam. Ellenben nekem sem sikerult rendesen ennem a csatater kozepette, de semmi baj, a turelmunket semmikepp sem veszithetjuk el, kulonosen ilyen kritikus percekben... Gordit kivettem az etetoszekbol, megtorolgettem, aztan engedtem dolgara. De nem, visszajott, a terdembe kapaszkodott, megfeszultek az izmai, vinnyogott, jol van kicsim, mami szeret, gyere, ulj az olembe. Es amint felemeltem, hatarozott mozdulattal megragadta a legnagyobb bordacsontot a tanyerombol, marokra fogta es szopogatni kezdte rola a hust, nagy nagy elegedettseggel, ficankolas nelkul. Egy darabig idegeskedtem, hogy de a vegen a porc, meg mi van ha leharap a sules soran megpuhult csontbol egy darabot...stb, de osemberbebink magabiztosan ragicsalt, mintha ez lenne a vilag legtermeszetesebb dolga. (lehet hogy az?) Valjek egeszsegere! (es en is be tudtam fejezni az ebedemet :))

Par hete uj kedvenc helyet talalt maganak Gordi, es a ciposszekrenyke tetejen levo kosarkaban turkal azota, ha minden mast megunt. Altalaban egyenkent kipakolja a tartalmat (kulcsok, biciklilampak, kesztyuk es egyeb elfeledett aprosagok), es ledobalja a foldre. Ezt probaltam meg a minap videon megorokiteni, de o leragadt a lakaskulcsom csorgetesenel, majd annyira belemerult, hogy kozben az egesz kosarat lerantotta, ami aztan ot rantotta magaval. Kicsit ciki, de nem birom megallni rohoges nelkul ha vegignezem :) Igazi kandi kamera filing...

Nem, nem a labamat utottem be (illetve azt is, van is rajta egy nagy lila folt, de most nem errol van szo), hanem azthiszem ez Gordi elso... khm... mondjuk "szava". Vagyis az elso olyan hangsor, ami valami konkretabbat jelol, altalaban helyesen hasznalja, magatol is, nem csak mondja utanunk, megha rajtunk kivul masnak valoszinuleg fel sem tunik, hogy az altalanos baba gagyogas kozepette elhangoztt valami... khm... "ertelmes". Ááááúúúúú! Az elejen magasan kezdve, neha egy rovid "i" vagy "j" hang is kerul az elejere, a vege pedig szepen, hosszon nyujtva. Es ez nem mas, mint a "miáú" macskanyavogas Gordi valtozata. :) Hetfon kezdte, egyszercsak visszanyavogott mikor a jatekcicaval nyavogtunk, nagyon hasonlo hanglejtessel mint mi. Ennel sokkal komolyabb, hogy masnap az utcan lattunk egy cicat, es mielott barmit mondtam volna, ramutatott (szepen, mutato ujjal, ahogy kell), es azt mondta "Ááááúúúúú". Tehat osszekapcsolta a jatekcicat az igazival, es nyavogott egyet. Azota idonkent csinalja magatol, mikor a kezebe veszi a cicajat itthon, de persze mikor a nagymamaknak akartunk bemutatot tartani a skypeon, akkor edesen vigyorgot, de veletlenul sem adott ki hangot. Ma viszont be nem avatott ember elsore rajott, hogy ez nyavogas...

Mivel egy bo hete szepen mutat a mutatoujjaval, jol lehet vele jatszani olyat, hogy en mondom, o meg mutatja. Sokszor elegge meglep, hogy miket tud... Tudja a lampat, kavefozot, novenyt, ablakot, erkelyt, mosogepet, tuzhelyet, a konyvben mutaja a kep sarkaba rajzolt kis legyet (zumzum), buszt, autot, babat, apat, anyat, porszivot. Sot, a mosogepet es a tuzhelyet, egy olyan konyhaban is elsore helyesen meg tudta mutatni, ahol korabban sosem jart es nem mutattam meg neki elotte, hogy mi hol van! Egeszen el voltam amulva, ez nagyon meglepett. Amiben nem biztos azt nem mutatja, csak arra forditja a fejet, esetleg arra integet a kezevel. Az ajtoval peldaul egeszen gondban van, de ezt meg is ertem, igy neha a szekrenyajtora mutat, neha a bejarati ajtora, neha az erkely fele. Par napja a legujabb jatek, hogy o mutat, es en mondom (hogy o pontosan mit var a mutatas utan nem tudom, de elegedettnek tunik azzal, hogy en mondok egy szot. Illetve, ha kozben hajol is, tudom, hogy el akar erni valamit, ilyenkor odamegyek es elveheti amit akar. Hacsak nem a nagykes az az edenyszariton :))

Mar joideje magabiztosan all egyedul, akkor is ha a kezeben jatekot tart, pakolaszik, figyel valamit. Igy el kezdtunk kiserletezi azzal, hogy ha valahol all kapaszkodva, es egy meterre guggolva hivom, vajon megprobal-e egyedul lepni egyet? Eleinte persze nem, de mult kedden megtort a jeg es Gordi megtette elso egyeduli lepeset, a suto ajtajat elengedve, felem. A moka nagyon tetszett neki, igy szivesen probalkozott a kovetkezo napokban is. Penteken mar ment harom-negy lepes is egyedul, feltartott kezekkel, inogva, terpeszben, de vigyorogva, ahogy egy kisbabanak kell. Aztan szombaton elesett, bar maga az eses emlitesre sem volt melto, napjaban sokszor van ilyen kis leterdeles egy mereszebb mutatvany utan, most raadasul kapaszkodott is kozben... De a siras megis nagy volt, es delutan a jatszoteren is tehetett valami rossz mozulatot, nekem az volt az erzesem, hogy a bokaja fajhat, de igazabol ezt semmi sem tamasztota ala. Kicsit kedvet szegte a dolog, es ket napig meg csak alldogalni sem alldogalt szivesen, de mara ujrakezdte a kiserletezest, igaz sokkal ovatosabb, mint korabban. De gondolom ez a rendje a dolgoknak. Kivancsi vagyok mikor lesz ebbol igazi jaras! (Azt a tippet kaptam, hogy 3-4 het az elso lepesektol szamitva...)