Bartók-Pártay Clan

Mar joideje magabiztosan all egyedul, akkor is ha a kezeben jatekot tart, pakolaszik, figyel valamit. Igy el kezdtunk kiserletezi azzal, hogy ha valahol all kapaszkodva, es egy meterre guggolva hivom, vajon megprobal-e egyedul lepni egyet? Eleinte persze nem, de mult kedden megtort a jeg es Gordi megtette elso egyeduli lepeset, a suto ajtajat elengedve, felem. A moka nagyon tetszett neki, igy szivesen probalkozott a kovetkezo napokban is. Penteken mar ment harom-negy lepes is egyedul, feltartott kezekkel, inogva, terpeszben, de vigyorogva, ahogy egy kisbabanak kell. Aztan szombaton elesett, bar maga az eses emlitesre sem volt melto, napjaban sokszor van ilyen kis leterdeles egy mereszebb mutatvany utan, most raadasul kapaszkodott is kozben... De a siras megis nagy volt, es delutan a jatszoteren is tehetett valami rossz mozulatot, nekem az volt az erzesem, hogy a bokaja fajhat, de igazabol ezt semmi sem tamasztota ala. Kicsit kedvet szegte a dolog, es ket napig meg csak alldogalni sem alldogalt szivesen, de mara ujrakezdte a kiserletezest, igaz sokkal ovatosabb, mint korabban. De gondolom ez a rendje a dolgoknak. Kivancsi vagyok mikor lesz ebbol igazi jaras! (Azt a tippet kaptam, hogy 3-4 het az elso lepesektol szamitva...)