Ez kicsit csalas, mert nem is volt harom igazi teljes het, mert kozben egyszer el is utaztunk, de elvileg harom hete visszatertem a munka mezejere. Jelentem faraszto. Ugyanakkor a harmadik het vegere ugy ereztem, hogy juhhe, van egy hely ahol kipihenhetem magam! :) Pillanatnyilag a legintenzivebb erzes ami bennem van, hogy ebedidore mar annyira kikeszulok, hogy a szemem alig tudom nyitvatartani. Nagyon hianyzik a delutani kozos nagy alvas Gordival. Masreszt nem artana, ha vegre tudnek ejjel kicsit tobbet aludni, de ez egy masik es hosszu tortenet. Harmadreszt meg nyilvan elszoktam attol, hogy orakon at szellemi munkat kelljen vegeznem, progarmozni nem lehet ugy, hogy az ember nincs minden billentyunyomasnal esznel. Szoval faradt vagyok, almos, de kezdek belejonni, mar vannak konkret feladatok amiket tudok csinalni, a felvazolt tavlati tervek meg harom embernek adnanak ket teljes evre melot, szoval unatkozni biztos nem fogok majd. A hatekonysagom meg bizom benne hogy idovel meg javulni fog. Erdekes volt megelni magat a visszaterest abbol a szempontbol, hogy mire emlekszem. Egy teljes evig tenyleg semmit de semmit nem csinaltam ezzel kapcsolatban. Es ahogy ujra leultem a gep ele, egy tucat dolgot ugy folytattam mintha egy percet sem hagytam volna ki, nagyon sokminden benne van az ujjamban, billentyukombinaciok, programozasi fordulatok, pikk-pakk mentek gondolkodas nelkul. Masok meg teljesen elvesztek, nehany parancs, techinka, mintha sose lattam volna, botorkaltam a sotetben. Nagyon furcsa, hogy szelektalt az agyam?
Harom het alatt megszoktam, hogy napkozben ott vagyok, magam szamara is meglepo gyorsasaggal szoktam hozza, hogy ez az ido nekem jar, kell, ez feltoltodes., csend van. Igy delutan sokkal kipihentebb anyuka vagyok. Mareszt meg mit keseregjek, hogy nem a gyerekemmel vagyok egesz nap? Dontest meghoztuk, minden jol sult el a vegen, most az a legjobb, ha ennek minden elonyet kihasznalom (meg mindig mentegetem magam?)
Es Gordi? Minden jel arra mutat, hogy o meg nem szimplan elfogadta, hanem rettentoen elvezi a Krisztaeknal toltott idot. Reggel Alba viszi, fel tizre mennek, ez az o kettes idejuk, Alba nagyon ragaszkodik is hozza. Gordi altalaban integet is nekem reggel (en utanuk tiz perccel indulok, addig segitek nekik, hogy idoben elkeszuljenek), siras nincs. Krisztaekhoz erve, altalaban azonnal elfoglalja magat, megy a Krisztahoz, integet Albanak, aztan viszlat. Delelott oriasit jatszotereznek altalaban (eddig nem esett az eso se), jonnek-mennek valamelyik parkban, madarakat etetnek, kutyusokkal baratkoznak. Aztan ebed, Gordi altalaban maganak kanalazza, Kriszta csak a tanyert tartja neki (nagyon halas vagyok neki, hogy igy segiti az onallosagban), aztan alvas jon. Ez a kritikus pont, pillanatnyilag ugy mukodik, hogy Gordit beteszi a babakocsiba, Dorkat meg a hordozoban viszi. Az ikerkocsiba ilyenkor nem lehet tenni oket, mert nem hagyjak egymast aludni. Gordi ot-tiz perc alatt alszik el, Kriszta ot hatul a kertben hagyja, es felviszi Dorkat a kisagyba. Mult heti fejlemeny, hogy odaadtuk a mi ergobaby hordozonkat, es lass csodat, Dorka abban ket perc alatt elalszik! Ennel jobb reklam nem is lehetne egy hordozonak :) Hiaba, na ezekszerint tenyleg kenyelmes a babaknak. Szoval a ket gyerek most egyszerre alszik el, hazaerve Dorkat igyis a kisagyba teszi le, szerencsere erre nem ebred fel, nem zavarja. Az alvasidejuk korulbelul masfel ora, de a Krisztanak mar tobbszor sikerult visszaaltatnia Gordit, tehat mikor a babakocsiban felebredt, bevitte es a kezeben visszaaludt. Szerintem ennel megbizhatobb jele az elfogadasnak nem nagyon lehetne, nem? Delutan uzsonna, es benti jatek jon, en fel negykor erkezem, Gordi rohan vigyorogva, de nem, nem az arcomba nez, szinte ramveti magat es tepi le a felsom, a szemembe akkor pillant eloszor nagy elegedetten, mikor mar a szajaban a cucc. :) A ket gyerek is megszokta egymast, persze egy-egy jatekon civakodas van, de joval kevesebb mint kezdetben, nevetnek egymasra, olelgetik egymast, es mindenben utanozzak a masikat! Sok dolgot meg is tanultak igy egymastol, hangokat, mozdulatokat...