Mint boldog autotulajdonosok, kihasznaltuk a hetvegen, hogy kedvunkre elhagyhatjuk a varos harom kilometeres korzetet es azonnal szoni kezdtuk az utiterveket. Vasarnap delutan tehat nekiindultunk, elso uticelunk a lintoni allatkert volt. Borus, koran sotetedos vasarnap delutan, de langyos ido, es rajtunk kivul szerintem tiznel tobb latogato nem lehetett, igy nagyon kellemes volt. Babakocsit nem vittunk, minek, Gordi ugyse ulne bele, annyira rakapott, hogy a sajat laban kozlekedjen, aztan egy allatkert kulonben is jo terep a maszkalasra. Le a kalappal elotte, ket oran at jott-ment, csak percekre vettuk fel, es akkoris csak azert, mert szerettunk volna hatekonyan a kivant allat iranyaba haladni, o azonnal nyekergett es nyujtozott, hogy tegyuk le. Szoval strammul birta. Az elmult honapokban tobb allatkertben is jartunk (julius - Budapest, szeptember - Barcelona), igy szepen lehetett nyomonkovetni, hogy alakul Gordi es az allatkert viszonya. Csodasan :) Mostmar kepes volt az allatokra figyelni, es nem csak azokra amik a mesekonyvbol ismerosek, nagyok es latvanyosan mozognak, hanem kisebbekre is, peldaul a teknosbekak mellett is nyugton allt vagy fel percig es nezte a lusta mozgasukat. Pedig, lassuk be, akarmilyen kedves allatok is a teknocok, nem szamitanak a leglatvanyosabb allatkerti attrakciok koze. De volt sok-sok szines es hangos papagaj, sok pici ugrandozo majom, mind-mind nagy sikert aratva, a tigris pedig akkora oromsikolyt valtott ki a fiunkbol, hogy a tigris eloldalgott es vissza se jott. De voltak oroszlanok, hoparducok es zebrak, es a baglyok is nem vart izgalomba hoztak Gordit. Levezeteskent pedig volt egy kis jatszoterezes az allatkert piknikezos reszlegen. Szuper kis delutan volt, nagyon buszkek voltunk Gordi kitartasara es orom volt nezni ahogy lelkesedik. Mint mindig.
