Hihetetlen, igazabol sokaig bele se gondoltam, de Gordi eddigi elete 11 honapja soran gyakorlatilag sose volt nelkulem. Egyszer egy dokilatogatas erejeig volt fel ora tavollet, mikor ket hetes volt, aztan egy vacsora erejeig, mikor 3 honapos, egy fodrasz erejeig, mikor 4.5 hos (de ez nem is er, mert ezt Alba oleben vegigaludta), egyebkent meg nem voltunk egymas nelkul. Egyaltalan nem. Ez nekem is hihetetlen, hogy mint valami oriasbolygonak, kiseromul szegodott ez a kis holdacska, kering korulottem, neha csendben, arnyekban, neha meg teljes energiajaval tombolva, de mindig itt van, a nap minden perceben, latom legalabb a szemem sarkabol, hallom a hangjat... Es o is lat, o is hall engem... En ezt nagyon szeretem. Mondhatnam, hogy mi mast is csinalnank, mikor mi itt vagyunk, a csalad meg 2000 kilometerre, az itteni barataink tobbsegenek meg vagy van egy ugyanilyen kis csemeteje, vagy eddig csak kepen latott kisbabat, igy vagy en vagy Alba kell legyunk Gordival. De nem mondom ezt, mert ugy tunne, hogy kifogasokat keresek, holott valojaban eddig azert nem voltunk kulon, mert en nem vagytam ra. (Gordi meg gondolom meg sokaig ellenne ebben a szimbiozisban, de az elet azert nem ennyire egyszeru.) Persze jolesett elvonulni par percre a lakas masik sarkaba (az nalunk korulbelul 5 es fel meter :)), de az ajton nem akartam kilepni.
Aztan az elmult hetekben erezni kezdtem, hogy valamit megis tennunk kell, ha masert nem, hat szoknunk kell mindkettonknek az allapotot, hogy nem vagyunk egy lakasban, mert az idill sajnos lassan veget er, es nekem dolgozni kell mennem. Egy darabig emesztettuk harmasban az elhatarozast, aztan ma Alba tettre valtotta a szot, es kiadta a jelszot, anya vasarolni megy. Egyedul. Gyerek kipihent, jollakott, semmi nyug, en felkaptam a biciklissisakot, bucsupuszi, integetes, es elmentem. Mar ultem fel a biciklire, meg hallottam a zokogast. Jaj istenem... De valojaban tudtam, hogy semmi vesz, negyed ora az egesz, magam is meglepodtem, hogy nem vagyok (annyira) ideges. (A siras addig tartott, mig el nem tuntem a sarkon, utana jot jatszott a ket pasi.) Azert reg nem vasaroltam ilyen kapkodva, reg nem szaguldottam igy a bicajjal, es mikor a boltban felsirt egy gyerek, azonnal megfeszultek az izmaim, ugrasra keszen kaptam fel a fejem, mikor rajottem, hogy most nekem ezzel semmi dolgom, ez nem az en gyerekem. Hazaertem, az ablakban integettek, szegeny Gordi megint elsirta magat mikor beleptem a haz ajtajan, mert o csak azt latta, hogy megint eltunok a latoterbol, pedig mar epp elokerultem. Duplan szedtem a lepcsofokokat, a nyakamba ugrott, vigyorgott mint aki epp nyert a lotton, es ket perccel kesobb mar beken jatszott. Ez volt az elso lepes, tulvagyunk rajta.
