A hetfo rogton nehezitve indult, Gordi ket es fel orat volt ebren ejjel, nem sirt, csak eberen forgolodott, hiaba vetettem be minden trukkot, nem tudott elaludni. Igy a napot kicsit faradtan kezdtuk, mikor megerkeztunk Krisztaekhoz mosolygott, de utana nyugosen bujt az olembe, neha percekre lehetett vele valamit kezdeni, de nem volt igazan feloldodott. Most mit csinaljak, hogy rugalmas is legyek, de tartsam a beszoktatas utemet? Ha szimplan hazamegyunk, akkor elalszik velem, de akkor a mai nap ugrott, pedig nem lehet csak ugy akarmikor meguszni az otthagyast, mindig lesznek faradt, nyugos napok. Tanakodtunk, vegul ugy dontottem, tartsunk egy rovid napot. Szoval otthagytam, az elvalasnal kicsit sirt, de magatol ment at a Krisztahoz. Kivetelesen a haz mellet ultem le, hogy keznel legyek, onnan hallgattam a musort. Par perc nyugoskodes, hallottam, hogy a Kriszta felviszi Gordit, hatha faradt annyira, hogy elaludjon, de akkor Dorka sirt, akkor megint csond, akkor Gordi kezdett ra... ez ment negyed oraig. Tudtam, hogy nehez, egy napot en is vegigcsinaltam a kettovel, es ha ketto nyugos, az nem szimpla ugy. Rossz volt kint varakozni, de nem is rohanhatok vissza az elso nehezsegre. Aztan csend lett, en meg vartam kicsit aztan visszamentem. Negyven percet voltam "tavol". Az emeleten jatszottak, pakoltak a szennyeskosarat, mindket gyerek nyugodtan, Gordi megorult nekem, a nyakamba maszott, es azonal faradtan nyuglodni kezdet, azonnal haza is indultunk. Nem a legjobb napunk volt, a busz elment az orrunk elott, a kovetkezo kesett negyed orat, igy tobb mint 35 percet toketlenkedtunk a melegben, Gordi vegul minden hataron tul volt, a szivem szakadt meg, a buszon elaludt, de tobb megalloban is sirva felriadt, aztan hazafele a sarkon flexszel vagtak az aszfaltot... A vegen en is a siras hataran voltam, azok a legrosszabb percek, amikor ugy erzem kudarcot vallottam, es ez most egy olyan delelott volt, csak szivattam a gyerekem.
Akkor fussunk neki a keddnek, egy kicsit jobb ejszaka utan, de lathatolag azert faradtabban az atlagnal. Erkezes, kis jatek, kis nyugoskodes, jobb mint elozo nap, de nem is olyan mint elozo heten. Legalabb nem sirta el magat mikor elmentem, es mar ez is valami. Egy orara hagytam ott, nem tudom ez mennyi visszalepes, ahhoz kepest, hogy elozo penteken mar masfel oranal tartottunk, de nem akartam merev lenni, ugy ereztem ennyi eleg most (lehet, hogy neki nincs is annyi kulonbseg 60 es 90 perc kozott?). Ahogy visszaertem, hallom a boldog vihancolast, jon-megy, magyaraz, Kriszta azt mondta nagyon jo kis ora volt. Megint mosolyogva zuhant a karomba, hogy aztan egy fel perc mulva nyugosen dobalja magat, sirjon. Ilyet nelkulem nem csinalt, ertem is meg nem is, de mindenesetre nem jo erzes, elbizonytalanit, mintha kessel dofkodnek a szivem, hogy most duhos ram? Oriasit aludt aztan delutan, vigyorogva ebredt. Azthiszem delutan, 5-6 korul is van egy menetrendszerinti nyugosebb idoszak, egy lepest se tehetek nelkule, de ezen aztan tullendul es egesz este nagyon jo fej. Turelem. Megint egy kevesbe sikeres ejjel jott, az altatas katasztrofa volt, igaz utana azthiszem csak fel ot korul ebredt eloszor? Ha ez igaz, akkor oriasi dolog, de sokszor nem tudom biztosan mi tortenik ejjel, mert felalomban intezzuk a tejes ugyeket. Vegul hetkor ebredt, en rogton ideges lettem, hogy cirka nyolc ora alvassal, megint elviselhetetlen faradt lesz, ha ma nem megyunk, kudarc, ha megyunk akkor szinten... Ez sem az en reggelem. Szerencse, hogy egy nagyon nyugodt es racionalis Albert jutott nekem :-). Koran indultunk, hogy meg lehessunk kint mielott bekoszont a faradsag. Gordi elkepeszto jokedvu volt az uton, Krisztaeknal hamar feloldodott, tobbszor odajott hozzam a sarokba megolelni, de utana ment is vissza jatszani, az elozo napok utan alig ismertem ra. Vegul atment a konyhaba matatni, ugy ereztem, akkor most kepes volt kiengedni a latokorebol, elmehetek. Atmentem elbucsuzni tole, megoleltuk egymast, aztan o elengedett siras nelkul, vegul kicsit azert elpityeredett mikor integettem neki az ajtobol, de mire kileptem a hazbol mar nem sirt. Ez nagysagrenddel jobb menet volt, mint a heten eddig barmi. Kriszta pedig fel ora utan irt egy sms-t, hogy vidaman jatszanak, nincs semmi gond. Jaj de jol esett! Masfel ora utan visszamentem, de hallottam az ablakon at, hogy a Kriszta epp karalabelevest melegit nekik, ha bemegyek, Gordi biztos azonnal ram veti magat es akkor az evesnek lottek, igy inkabb vartam meg majd negyed orat. Mikor bementem, szepen ult mindket gyerek az etetoszekben, es az utolso falatokat ettek. Gordi vigyorba valtott, nyujtotta azonnal a karjat, kivettem, nem volt semmi nyugoskodes, el is indultunk hamar.
Csutortokre virradora oriasit aludt, majdnem 11 orat, persze sok reszletben es tobbszor kellett osszebujva aludni vele, valahogy nem akart elengedni, de akkoris kipihentebben ebredt mint barmikor a heten eddig. Erkezeskor minden rendben, ugy keszultunk ez lesz az elso alkalom, hogy megprobalom a delutani alvasra is otthagyni. Minden igyekezetem ellenere idegesebb voltam ezert persze, s bar a hangom bucsuzaskor nyugodt es derus volt szerintem, Gordit nem lehet megteveszteni, a vilagert sem akarta elengedni a nyakam. Ezek nehez percek nekem is, vegul mar az egesz procedura csak nyult, mint a retesteszta, igy vegul atadtam a gyereket Krisztanak, nem udvaroltunk tovabb. Anya integet, gyerek zokog, ajto becsuk, azonnal nema csend. Fel ora mulva Kriszta megint irt, hogy minden rendben, jatszanak. Ha tovabb novelnenk csak fel orakkal az otthagyast, nem lenne gond, de ez az ottalvas minosegi ugras, hirtelen en sem tudom mit csinaljak, a kulon toltott orat megszoktam, de most urra lett rajtam a mi lesz velem ezentul erzese. Tudom eloszor nekem kell hatarozotta es nyugodta valnom, hogy Gordi is elfogadja a helyzetet. Igyekszem.... A tesco kavezojaban ultem, mellettem a mobilom, megis percenkent neztem, nincs-e uzenet, latolgattam futva mennyi ido alatt erek oda. Hulyeseg, nyugi, stramm gyerek, negyedik hete van ott minden delelott, ha nem megy az alvas, Kriszta szol, es akkor majd ujra probaljuk holnap. Pim-pim! Hopp, egy sms, a szivem majd ki ugrik, vernyomas azonnal egekben... semmi baj, csak kapom a jelentest, hogy jokedvuek, volt kaki es most ulnek le ebedelni. Aztan megint jon a hir, szepen ettek, majd hogy az emeleten fogocskaznak, egyik sem almos. Vegul Kriszta felhivott, hogy jokedvuek, sirasnak, nyugossegnek nyoma sincs, de kivinne oket setalni, maradjak a tescoban, nehogy osszefussunk. Majdnem harom oraja hagytam ott Gordit, ez rekord onmagaban is, varjuk az alvast, vagy ennyi eleg volt? Anyuka kisse tanacstalan es idegesebb mint az allamvizsga elott... Vegul kapom a hirt, hogy mindket gyerkoc alszik, megegyezunk, hogy ha felebredt Gordi akkor indulok vissza, jobb ha ebredesnel meg nem vagyok ott, nehogy azt higyje, hogy az alvas vege egyenlo a misztikus megjelenesemmel. Nem egeszen egy orat aludt, ami magahoz kepest kevesnek szamit, de kezdetnek nagyon jo, en meg szinte repultem hozza, negy es fel oraja nem lattam, orulten hianyzott. Kaptam tole egy mosolyt, aztan hozzamtapadt, szopizott, aztan elindult volna a kertbe, de inkabb bujt vissza hozzam, latszolag almos volt meg azert, elindultunk inkabb haza. A buszon nyugoskodott, tekergozott, egeszen addig, mig haza nem ertunk, ahol a bejarati ajtoban szelesen elvigyorodott es azt mondta, apa!. Az Albert ugyan meg nem volt otthon, de azert lelkesen apazott, es egesz este nagyon jokedvu, nagyon sokat dumalo kedvesseg volt. Szamitottam ra, hogy esetleg nagyon bujos lesz, de nem. Ejjel megint jo nagyot aludt, reggel hihetetlen kisimult volt, es a Krisztaekhoz erve is felszabadult, jokedvu, azonnal a hintalora pattant, magatol bujt a Krisztahoz is (ilyenkor mindig mazsas kovek gordulnek le a szivemrol), es egyaltalan nem sirt mikor elbucsuztam. En is nagysagrendekkel nyugdtabb voltam mint tegnap, biztos ezt is erezte. Vegul egyeb okok miatt a delutani alvas elott erte mentem, de igy is ott volt tobb mint harom orat nelkulem, ebeddel, setalassal, mindennel, siras es rosszkedv nelkul. Mar a buszmegalloban elaludt...
Nagyon orulok, hogy a het vegere ennyire belejott a bolcsizesbe, a nyugos ket napon tullendultunk, es az is jo erzes, hogy itthon sem tunik ugy aztan, hogy foggal korommel kapaszkodna belem, nem latom jelet, hogy kulonosen megviselne a kulon toltott par ora. Viszont az elmult ejjeleken nagyon ragaszkodo, akkor viszont nem enged, laba, karja korem fonva, es csak sziv, es sziv, es nem ereszt... Lehet hogy ekkor jon elo valami elszakadasi felelem? Figyelek, meglatjuk...
Vegul egy kis raadas, hogy mit szeretek ezekben a reggeli setakban a Kriszraek fele, azon tul, hogy mindig latunk egy ket kutyat, galambot aminek Gordi visongva tud orulni... hogy mar ismerunk egy csomo idos nenit, akik ilyenkor mennek vasarolni, es mindig integetnek nekunk, es egyaltalan is, mindenki aki szembe jon koszon nekunk :)
