Bartók-Pártay Clan

Vannak kulonbozo lepcsofokok a gyerek-szulo szerelem kialakulasaban, amikor eloszor az emberre ramosolyog a kis hathetes, mikor eloszor kacag igazan, mikor atoleli az ember nyakat, mikor odabujik, jon, olel... Aztan amikor eloszor mond valami szepet... Tegnap Gordi rajott, hogyan is kell szepen es hatasosan mondani..."apa!". Mondanom se kell, Albert olvadozott a gyonyorusegtol. Gordi jott-ment egesz nap, es tiz percenkent odatotyogott az apjahoz, a mellkasara bokott es ahitatos elnyujtott hangon mondta, appppaaaa, aztan ment tovabb. Annyira belejott, hogy estere mar en is apa voltam, nem mintha valaha mondta volna ugy igazan hogy anya (neha volt mar "nya", de csak elvetve, igaz, akkor mutatott is ram), de hat ez mar csak igy szokott lenni :-). Reggel is ezzel a szoval ebredt. Hetfo leven csak en voltam vele, igy nekem mondogatta, hogy apa, hiaba mondtam neki, hogy nem, en az anya vagyok, apa dolgozik, estere is csak odaig jutottunk, hogy a mellkasomra bokve azt mondta, "nya", majd az orromra mutatot es vigyorogva mondta, "appppaaaaa" :-)