Ma eletem egyik legintenzivebb napja volt azthiszem. Kolcsonkaptam Dorkat (hogy a mamaja elsosegely tanfolyamra mehessen, hogy regisztralhasson nannykent, es hogy aztan kolcsonadhassam neki en Gordit), szoval ma ket babam volt, reggel kilenctol delutan fel otig egyedul voltam veluk. Dorka pont egy honappal fiatalabb Gordinal (sulyra tobb :)) igy abszolut korosztalyos merkozest vivtak ma, es abszolut jol viselte, hogy felig-meddig idegenkent velem marad, nem volt siras, nem volt nyugosseg.
A napot egy kiados jatszassal kezdtuk, masfel ora alatt a ket gyereken harom kakis pelust csereltem (eloszor csereltem kislanynak pelust, es meg kell mondjam meglepett, hogy errol a gyerekrol hianyzik valami...), egy kicsit civakodtak a kis betonkeveron, es a zenelos majmon, de aztan szepen elvoltak egymas mellett. Fell 11 korul almosodni kezdtek, en meg teblaboltam, hogy hogy altassak el ket gyereket egyszerre? Barmelyiket hagyom egyedul, az nem bir ki tiz percet nyekerges nelkul, akkor meg a masikat nem tudom elaltatni... Igy befekudtunk mind a harman az agyba, Gordit magamhoz huztam, hogy szopizzon, Dorkat meg Gordi melle fektettem, egyik kezzel simogattam a buksijat, masikkal tartottam a cumisuveget neki. Zsenialis terv, volt egy perc, hogy mindketten az alom szelen szuszogtak csukott szemmel, Gordi mar nem kalimpalt a labaval, es Dorka sem tepkedte Gordi gatyagumijat, en meg mar veregettem gondolatban a vallamat... mikor Gordi (ki mas?) felpattant vigyorgva, mire Dorka szeme is kinyilt, es mindketten ujult erovel keszultek a jatekokra vetodni. Ennek fele se trefa, gondoltam, bedobaltam minden szukseges cuccot a hatizsakba, Gordit a hatamra kotottem, Dorkat a kezembe kaptam es lementem kinyitni a babakocsit. Mert aludni kell, faradt babakkal nem mukodik a vilag. A mult heten vettunk egy ikerbabakocsit, pont azert, hogy a Kriszta tudjon majd kettojukkel kozlekedni, de ez most meg nalunk volt, igy beraktam a ket gyereket. Nagyon helyesen ultek egymas mellett! Babakocsis tapasztalataim a nullahoz kozelitenek, igy az ikerkocsi tologatasa igazi sokk volt. Eloszor is meglepoen nehez (20 kilo gyerek, meg a kocsi, meg a cuccok, en nagyon leizzadtam), nagyon szeles, es egyaltalan, nem vagyok hozzaszokva, hogy babakocsit tolok az utcan. Kacskaringoztam a parkban, hogy ne nagyon susson rajuk a nap, enekeltem nekik, Gordi hatradolve relaxalt, Dorka meg elemeben volt, vegul hatrafektettem ot is, hogy el birjon aludni. Az emberek megerto gyenged mosollyal alltak felre, sohajtoztak mellettem, egy anyuka meg oda is szolt csodalattal vegyes hangon, hogy "You must be tired!". Aha, ha mar delben igy nezek ki, az nem tul jo! :) Persze Dorka vegul elalaudt, es persze Gordi meg nem. Mikor vegul Dorka felebredt, jatszottunk kicsit a fuben, ultek mindketten az olemben es szappanbuborekot fujtam nekik (ez nagyon nyalas jelenet volt, nehany turista fontolgatta, hogy megall fotozni, es ereztem, hogy minden elhalado nonek megdobban a szive, hogy talan, megis ikreket szeretne egyszer...) Hazaerve mar mindenki ehes volt, Dorka persze szepen evett es Gordi persze nem :) Futottam nehany kort Gordi altatasaval, teljesen sikertelenul, igy folytatodott az orjonges, en meg lestem az oart es szamoltam a perceket. A ket gyerek nagyon porgott, elvezet volt nezni, ahogy kapcsolatot teremtenek egymassal, fogocskaznak (ezt eleg profin csinaltak, az egyik elbujt a konyhaban, a masik utana indult, mindezt sikitva, mire az elso hirtelen elobukkant vigyorogva, a masik meg megfordult es menekulni kezdett. Rohogve. Mindezt harmincszor, kulonbozo szereposztasban.) Veguk jol elfaradtak, igy megmelegitettem Dorka masik cumisuveget, lefektettem, az agy szelere kuporodtam Gordival az olemben, es szepen elaludtak mindketten. Nagyon bekes volt, es vegre csend, en meg mozdulatlanul ultem a felhomalyban es elveztem a perceket.
Nagyon szep nap volt es faraszto, de igazan egyetlen perc sem volt amikor ugy ereztem volna, hogy most nem tudom mihez kezdjek. Gordi nem viselte igazan jol, hogy osztoznia kell a figyelmemen, de nagyon elvezte a tarsasagot, nagyon elemeben volt, es nagyon kifaradt. En meg sok sok tapasztalattal tobb lettem. Minden tiszteletem az ikres anyukaknak :)
