Kicsikent kifejezetten utalta az oltoztetest, kesz tortura volt az egesz ugy... Aztan javult a helyzet, a nagy attorest meg par honapja meghozta az, mikor elkezdett segiteni o is, tartja a kezet, a jatekot atveszi a szabad kezebe, hogy a masikat a pulcsiba lehessen dugni, a vallamba kapaszkodva tartja a labat a nadrag le es felvetelenel, tartja a zoknit, es a labat, jelezven, hogy huzzam fel... Nincs itt semmi gond. Mondjuk a vetkozest nem szereti, hazaerve a puloveret altalaban maga leveszi, vagy legalabbis kezdemenyezi a dolgot, de a tobbi neha nehezebb dio... (Furdettem mar ugy, hogy a bodiban ult be a kadba, mert zokogva hatralt es kiabalta, hogy "Nem,nem!" mikor kertem, hogy vegyuk le. Aztan negyed oraval kesobb nagy vonakodva engedte, hogy levegyem, de akkoris a kadban kellett hagyni.) Aztan beleszeretett egy nadragba...

Az egyik karitativ boltban turtam meg nyaron Gordinak egy teli nadragot, barna, narancssarga cernaval varrva, puha, belul finom beles, szuper kis gatya, menon nez ki, ugyan rettento bo volt, igy egy gumit kellett a derekaba varrnom, de aztan keszenallt a bevetesre. Gordi pedig valami oknal fogva beleszeretett ebbe a nadragba. Ha megtalalja, hozza, hogy vegyuk fel, ha meg nem az van rajta, eleg meglengetnem, es mar rohan is, pedig azert ennyire nem szofogado. Ha ez van soron, nem lehet levenni rola, egyik nap mondta Kriszta, hogy a delutani peluscsere meghiusult, mert Gordi nem engedte lehuzni... Minap meg mikor este levettuk rola, addig zokogott, mig nem olelhette magahoz, ugy mosott fogat, hogy fel kezzel fogta, a pizsamaba oltozesnel is szorongatta konnyes szemmel, vegul ugy nyugodott meg, hogy a pizsamajara rahuztam azt is. Nesze, hat most mit lehet tenni? Aztan reggel hogy csodalkozott! :) Ult a kisagyban, mutatott a nadragjara es csodalkozva, kerdon mondogatta, hogy "dadada-dadda". Neha muszaj azert kimosni is :)