Figyelem Gordit, hogy hogy viszonyul az emberekhez, probalom megerteni, hogy mi alapjan valaszt, kire mosolyog es kire nem. De nem igazan ertem. Az oke, hogy eleg rasanditanom es hangosan rohog, elvegre megiscsak egesz nap (es ejjel) ossze vagyunk nove, lehet vele mokazni, incselkedni, es a faradt unatkozos nyekergest is vidam nevetesre csereli, ha sikerul valami furcsa hangot produkalnom. Azt is ertem, hogy Alba a masik sztar, hazajon, megvarja amig leveszi a biciklissisakot, es mintha akkor megbizonyosodna rola, hogy tenyleg az apja az, vigyorog es nyujtja fele a kis mancsat. De a tobbiek?
A mondokazason neha kiszemel maganak valakit, akire szelesen mosolyog es huncutkodik, a kovetkezo percben meg kepes a masik ramosolygo arcon teljesen lesulyto tekintettel atnezni. Az orvosi rendelo varojaban magaba bolonditja mind a harom varakozo felnottet, de a doktorneni lattan legorbul a kis szaja. Az utcan sose mosolyog idegenekre, de ha az ablakbol nezzuk a jarokeloket, akkor a magas, szemuveges ferfiak lattan el szokott vigyorodni (vajon azt hiszi, hogy Alba az?). Ugy szeretnek belelatni a fejebe!
Mindenesetre kifejezetten felni nem fel idegenektol, jol turi az ismerkedoket, igy aztan mult penteken kicsit meglepoen fogadta a vendegeket. Csilla jott at es Ed, Gordi pedig epp nagyon elmelyulten jatszott a foldon a zsirafjaval, igy nem akartam megzavarni es hagytam lent. Hiba volt. Pedig uj helyen mindig nagyon vigyazunk, hogy legyen ideje feloldodni, kicsit megismerkedni a kornyezettel, emberekkel. Szoval a vendegeink rogton odaterdeltek hozza, kedvesen koszontek neki, Gordi pedig csak nezett, nezett, kicsit gondolkodott, majd keserves zokogasban tort ki, mit zokogasban, remult sikitasban, alig vett levegot... Ilyet meg nem lattunk tole. Le se tettem aztan egesz este, az olembol nezelodott eloszor csondben, aztan felbatorodott, Ed kulonosen tetszett neki, ugyhogy vegul volt azert nevetgeles meg huncutkodas.
