Bartók-Pártay Clan

Gordi altalaban nyoszorogve ebred. Szerencsere ez azonban csak addig tart amig ki nem nyitja a szemet (neha ehhez fel kell emelnunk fuggoleges helyzetbe), mert akkor rogton vigyorogni kezd. Sokszor latom ahogy a reggeli felhomalyban felemfordul es furkeszi az arcom. S mikor rajon, hogy ott vagyok, eloveszi a legcsintalanabb mosolyt, neha sikkant is hozza egyet es latszik hogy kitoro oromel koszonti az uj napot. Reggel mindig jokedvu, ilyenkor vidaman tekereg, nezi ahogy reggelizunk, feloltozunk, jokat lehet vele jatszani, turelmesen varja mig bedobok egy mosast... Vakamikor eszik is egyet, aztan az ebredestol szamitott korulbelul ket oran belul elfogy a turelem, kezdetet veszi a vegyel fel mami nyekerges. Neha ilyenkor beteszem a kendobe, de altalaban csak a vallamra veszem, es ugy jarkalunk a lakasban. Megnezzuk a kepeket a falon, csodaljuk kicsit a fuggonyt, fogdossuk a furdoszobaban logo torolkozoket, aztan csokken az erdeklodes, csak nezelodik bekesen. En renduletlenul jarkalok tovabb, eleneklek nehany orokbecsut, mint Fel fel vitezek vagy A part alatt, es erzem hogy a kis fejet nyugtatja a vallamon, nem izeg mozog mar. Ilyenkor belopozok a furdoszobaba es a tukorbol nezem az esemenyeket. Meg nyitva a szeme, de mar nem nagyon lat vele, csak bambul, egyre laposabbakat pislog. A kis keze markolasa gyengul, idonkent le-le csukodik a szeme, egyenletesen szuszog, a karja csuszik le a vallamrol, elernyed az egesz teste, belesimul a karomba. Szeretem nezni a folyamatot, meg eneklek kicsit tovabb, el ne hussanjon az alom, olyan szepseges, csodalom meg par percig. Ovatosan leulok a kanapera, ilyenkor lehet elolvasni a hireket, emailt irni, mig o szuszog a nyakamba. Ha farad vagyok akkor az agyba dolok inkabb es igy alszunk majdnem delig.