Ez a het volt Cambridgeben a lent bumps hete, kedd ota minden nap volt evezosverseny. Minden nap nem vallalkoztam kimenni, de mivel honapok ota nem jartam a folyo azon reszen es leginkabb mert honapok ota nem lattam Albat evezni, szombatra erot gyujtottem. Albaek divizioja delutan kettokor rajtolt (a szabalyok ismertetesetol most eltekintenek, az egy kulon poszt kene legyen, es kulonben sem tolem lenne autentikus az ismerteto :)), ugyhogy egy konnyu ebed utan nekiindultunk. Mar napok ota gondolkodtam hogy legyen, kendo vagy babakocsi, hol szoptassak, mikor induljak, hogy menjek... Mivel a legfrissebb tapasztalatok szerint babakocsiban Gordi nem birja ot percnel tovabb, maradt a kendo, es a part menten egy darabon busszal mentunk, igy legalabb fel ora gyaloglast megsporoltam. Vittuk a vizhatlan piknikezos pokrocot annak remenyeben, hogy kicsit ki lehet majd ulni, gyereket is ki lehet venni a kendobol... De nagyon angolok lettunk, a szemerkelo esoben ultunk a pokrocon, gyerek a kis kendovedo takaroba bugyolalva ult az olemben es ragta a zsirafjanak az egyik labat. Az evezosok nagyon erdekeltek Gordit, de meg ennel is izgalmasabbnak talalta a mellettunk elbiciklizo forgatagot, azt a sok-sok embert akik a kiabalva, biztatva, dudalva es sipolva kovettek a csapatokat. Albaekat pont nem lattuk versenyben, mert a folyo egy korabbi kanyarulataban megbumpoltak az elottuk meno hajot (ez jonak szamit :) ), igy ok kesobb jottek csak, mar boldogan orulve, a sikert szimbolizalo zold levelekkel megtuzdelve (meg mindenkinek jutott egy-egy doboz sor is, a felkezes evezesuk meg nagy ovaciot valtott ki vegig a parton). A kovetkezo diviziot nem vartuk meg, a hidegre valo tekintettel pedig a parton szoptatast is kihagytam. Gordi hazafele elaludt a kendoben, es meg egy vasarlast is hosiesen kibirt mielott hazaertunk volna.
