Egyre nehezebb lefenykepeznem Gordit, vagy legalabbis egyre nehezebb jo kepet keszitenem rola. Egy sajtkukac. Sosem all meg, egy pillanatra sem, reggel meg is mondtam neki, hogy latod kicsim, azert jo felnottnek lenni, mert az ember ebredes utan bir meg nyugton fekudni az agyban tiz percig. Kinevetett :)

A baj ott kezdodik, hogy meglatja a fenykepezogepet a kezemben, es akkor nekiindul, nagyon szeretne megfogni (es nyilvan megnyalni is, de idaig vegkepp nem fajulhat a helyzet). En meg menekulore fogom. Ha sikerul elkapnom egy pillanatot, mikor valamiben el van merulve, vagy epp ul, akkor eselyem van egy kepet keszitenem, amin jo esetben csak a kalimpalo keze lesz homalyos, ha epp nem tekereg a fejevel is. Ha szeretnem, hogy mosolyogjon a kepen, akkor kedvesen szolitanom kell, garantaltan felem fog fordulni es mosolyogni is fog... meg meg is latja a fenykepezogepet es elindul. Ezert van olyan sok etetoszekes kepunk, mert ott be van kotve! :) Szerintem meg emberrol nem keszult amugy ennyi homalyos kep, es miota ilyen mobilis, tucatjaval keszulnek a fotok amin mosolygo babaarc helyett egy kepbol eppen kimaszo popsi lathato.

Ugyhogy probalok akkor videozni, legalabb az legyen, de ilyenkor meg kepes egeszen lemerevedni, es egy lepest sem tesz elore, vagy elso mozdulataval sikerul elore nem latott veszhelyzetet kialakitania, igy a filmforgatas rogton veget is er. De ime, itt egy egesz jol sikerult darab, a vegen kedvesen odamaszott hozzam, felkapaszkodott az olembe, es termeszetesen a fenykepezogepet szerette volna :)