Az egesz ugy kezdodot, hogy volt ket nehez hetunk, neha olyan ejszakakkal, hogy 40 perc volt a maximum alvas, amitol elegge kimerultem, es kicsit el is bizonytalanodtam, hogy biztos oke-e hogy otszor, hatszor, tizszer szoptatok egy ejszaka. Persze volt itt betegseg, elso fog, maszni tanulas, biztos mind mind felzaklatnak egy babat... Halogattam a dolgot, vegul Alba irt a health visitorunknak, aki olyasmi mint otthon a vedono. Raadasul a mi nenink szoptatasi tanacsado, es eddig nagyon nagyon szimpatikus volt, ugy segitett ahogy nekunk kellett, tamogato volt es figyelmes, gondoltuk megkerdezzuk o mit gondol. De o jaj, hatarozatlan ideig szabadsagon van, igy a helyettese valaszolt, felhivtam, visszahivott, masnap reggel jon is. Orultem, eljen, mukodik a rendszer, milyen jo, jon Susan, biztos kedves, fiatal, felkeszult...
Es akkor megerkezett a nem fiatal, nem felkeszult es "angolosan kedves" Susan, nekem meg emelkedni kezdett a stressz szintem. Szepen meghallgatott, elmondtam oszinten a ketsegeimet es elveinket, kerdezett par dolgot (de a gyerekrol semmit), aztan elohuzta a vastag dossziet a taskajabol, egy adag tajekoztatot nyomott a kezembe es szornyen lehordott. Na persze csak ugy angolosan, de eleg varatlanul ert. Kioktato hangon es lesulyto pillantas kisereteben alltam a kereszttuzet. Hogyhogy nem eszik meg rantottat? Es halat? Es lencset sem adtam? (nem, nem adtam, borsot kapott, de o csakazertis a lencsevel eroskodott) Egy ekkora (7 honapos) gyereknek napi ot etkezese kellene legyen, tehentej reggelire, sajtos piritos tizoraira, es adjak neki tesztat es fishpie-t (egyike az angol klasszikusoknak, hat nem a konyhamuveszet csucsa...) egyaltalan, tul sokat szoptatom, egy honap mulva mar nagyjabol idoszeru lenne az elvalasztas, mar most at kene allni napi ket szoptatasra, reggel es este, es sokkal rendezettebb eletet elni. Na, ezt jol megkaptam. Ekkor batortalanul felbeszakitottam, hogy tucatnyi ajanlas attanulmanyozasa utan arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy ez nem egy egyszeru tema, es peldaul a magyar ajanlas, ahol barataink es csaladunk elnek, sokkal szigorubb mint az angol, azert nem kap meg par dolgot, mert probalok lavirozni a nagy kaoszban... erre elkomorult es annyit birt mondani, hogy nekem kell eldontenem mennyi konfliktust vallalok fel a csaladommal. Mi van? Hogy jon ez ide? Ja, hogy a problema lenyegi reszehez nem tud hozzaszolni... kellemetlen. Es ekkor meg mindig mertem tole kerdezni, nem tudom miert, ott helyben kicsit lenyomott biztos, es en ereztem magam alavalo szar anyanak. Szoval, szerinte kell a gyereknek kinalt ivovizet elotte felforralni? Nezett ram mint a hulyere, minek? Mikor mindent a szajaba vesz, maszkal a foldon... felesleges. Majd adott egy ujabb kis fenymasolt tanacsado lapocskat ami reszletesen taglalja, hogy egy eves kor alatt minden kanalat, talat, poharat sterilizaljunk, az etetoszeket, asztalt, eloket fertotlenitsunk minden etetes elott es utan, es minden kajat forrpontig melegitsunk. Koszonom a segitseget, lenyeg a kovetkezetesseg.
Ekkor attertunk vegre arra amiben eredetileg tanacsot kertunk volna, az alvasra, bar ekkor mar minden bizodalmam elszallt. Felve vallottam be, hogy bizony cicin alszik el, de azt mar nem mertem elarulni, hogy aludhat az olemben delelott, illetve delutanonkent osszebujunk a nagyagyon es egyutt alszunk. Belesett a haloszobaba es rancolta a szemoldoket, hogy a kisagy a mi agyunknak van tolva... igen, sajnos nincs meg egy szobank, nem tudjuk hova attenni a gyereket. Mar ha akarnank, de ezt nem kerdezte. Babakocsiban elalszik? Hat, ize, az van, hogy nem hasznaljuk a babakocsit, kendo van, de abban elalszik... Nem jo. Mar megint testkontaktusban van az a gyerek, hat mit csodalkozom. De szerencsere van megoldas, ketto is! Mindkettoben hagyjuk a gyereket sirni, egyik esetben lehetunk mellette, sot eleinte simogatni is lehet, a masik esetben ki kell jonni a szobabol. Remek, a talalkozas elejen azzal kezdtem, hogy egy dolog nem erdekel minket, a sirni hagyas, mert az minket nem. De higyjem el, egy ora siras es elalszik! Es szigoruan nezett ram, ellentmondast nem turoen. Ugy ereztem magam mint amikor altalanos iskolaskent Hilda neni beigerte az igazgatoi intot, mert eltevedtunk a tajfutason. Szarul. Gordi ekkor kezdett nyusziteni az olemben, huzogatta a polom, de ha megszoptatom, a nyanya biztos kiborul, tan meg rosszul is lesz, hogy mit muvelek, hat errol beszel, elrontom azt a szerencsetlent, igy csak kapaszkodtunk egymasba es idegesen teblaboltam a szobaban. Ja, merthogy a kis hethonaposok mar furfangos kis joszagok akik szivatjak a szuleiket, most kell megmutatni ki az ur a haznal, nem szabad gyengenek lenni.
Oszinten megmondom, hogy letaglozva alltam ott, szegyelltem magam es bologattam, hogy igen, igerem, minden mas lesz ezentul, es szorongattam tovabb Gordit. Osszezavarodva alltam, minden onbizalmam elszallt es nem jutott eszembe semmilyen pozitiv gondolat, nagyon csalodott voltam. Aztan a nyanya elment, vitte magaval a 30 evvel ezelott leragadt nezeteit. En meg szepen lassan kezdtem megemeszteni amit mondott, es egyre rosszabbul ereztem magam, hogy ugye egy pillantra sem fordult meg komolyan az eszemben, hogy en ezt komolyan veszem? Ledoltunk delutan aludni, oszebujva, egyutt, en a siras hataran, buntudattal, de magam sem tudtam, hogy azert mert elrontottam mindent a gyerekkel, vagy azert mert nem kuldtem el a not tiz perc utan. Aztan megbeszeltunk mindent Albaval, konzultaltam a Mamaval, kikerdezgettem az anyukakat korulottem, elolvastam ujra azokat a cikkeket amiket mervadonak tartok es aludtam ra harmat. Azthiszem mar ujra a helyere kerult minden. Jovo heten irok neki egy emailt, hogy koszi megegyszer a segiseget, inkabb megse jojjon ellenorizni hogy hogy haladunk.
