Mar tul voltunk a szokasos sotetben szopizason, mar volt egy nyugos siros kor, mert az erkely elotti udvaron valami lampat gyujtottak es fenyesebb volt a szoba a szokasosnal (igy tettunk egy pokrocot a karnisra), aztan raadasszopi a kedelyek megnyugtatasara, aztan jott a musor... Gordi ilyenkor felelenkul altalaban es magyaraz egy kicsit a sotetben, hadonaszik, felkacag neha, aztan elcsendesedik es csak forog, idonkent vadul atoleli a nyakam es puszilgat, amitol elerzekenyulok es meg kell zabalni, aztan kerem, hogy aludjunk, aztan forgolodik megint, keresztben fekszik, aztan pakolgatja az alvocicat, aztan megint kerem aludjunk... Egy ponton meghatoan kedves volt ma este, felnyalaboltam es visszafektettem rendesen a kisagyba, mert teljesen atrendeztuk mar a forgolodasban a terepet, es udvaroltam neki, hogy te edes tundernyul, ..., dragasagos kismajom... Mire elkezdte olyan majmosan, ahogy szokta, hogy "uh-uh-uhu", mosolyogva mondtam neki, hogy de a kismajmok is alszanak am! Erre megmerevedett es elkezdett horkolast utanozni, ahogy jatek kozben szoktuk, ha valaki alszik. Erre rohognom kellett, hangosan, mire kacagva ramvetette magat (ekkor volt negyed 11, egy bo oraja volt mar lampaoltas), es ugy nevetgeltunk osszebujva a sotetben. Aztan megfordult, es egy perc mulva aludt. En meg most is vigyorgok.
Altatni probalok
2011.11.22. 00:07 | gesztenyecico | Szólj hozzá!
Címkék: alvás gordon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bartok-partay.blog.hu/api/trackback/id/tr13402396
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
