Gordi egy eves, de ehhez nem csak az erzelgos anyai csopoges tartozik, hogy jaj, mar hogy elrepult az ido, es jaj mar milyen nagy, hanem eletelt egy ujabb honap, megint illene osszeszednem, hogy hol tart Gordi.
Szoval tizenket honap, ja hogy elrepult az ido! :) Gordi rendesen jar, az otthoni latogatas, a nagyobb terek jo motivacio volt neki, es a honap soran szepen eljutott oda, hogy mar alig alig maszik, ha jaras kozben elbotlik, vagy lehuppan, mar nem maszik tovabb, hanem ujra felall es megy tovabb. A batorsaga is egyre nagyobb, ha kint setalunk elrantja a kezet, hogy ne fogjam, igy persze a hetvegen megvolt az elso nagy hasraeses, a feje koppant az aszfalton (na nem nagyon, mert eloszor letette a kezet, csak hat meg mindig fejnehez, ugyhogy tovabbdolt es kopp), volt siras, nagy horzsolas meg pup. Negy nap telt el azota es szinte nyoma sincs mar... Szoval setalgatunk az utcan is, egyre tobbet, nagyon elvezem, minden haz ajtajan be akar kopogni, minden kis szemetnel leguggol es fel akarja venni persze, es valahanyszor elmegy egy auto mellettunk, megfordul es menne o is arra, ugyhogy nem haladunk hatekonyan, de meg nem is ez a cel. Csak uj tavlatok nyiltak felfedezes teren. Tehat jar, ugyesen maszik le az agyrol, kanaperol, uj pozt fedezett fel, lehajol, leteszi a kezet es atkukucskal a laba kozott, ezt nagyon elvezi :) Probalkozik a labda eldobasaval, ha nem ejti a hata moge, akkor sikerul harminc centire dobnia.
Evessel nincs gond, minden ami paprikas az tovabbra is johet, az allando vesz kaja, amit mindig megeszik az tovabbra is a joghurt, de csak egy bizonyos marka, otthon, Pesten, naturjoghurtot nem nagyon akart elfogadni... Nagyon erdekli az evoeszkoz hasznalat, probalkozik a kanalazassal, de az alap, hogy kisvilla van a kezeben es mi arra tesszuk a falatokat (aztan vegul kanalazzuk a szajaba, mert egy ponton megunja termeszetesen). Ujdonsag, hogy az uj kedvenc a banan, megeszi az epret, paradicsomot, oszibarackot, sargabarackot es a gorogdinnet is, sot, a Mama kovaszosuborkajat nem lehetett kivenni a kezebol! Tegnap megette elete elso palacsintajat is. Ja, es iszonyu edes, megfujja a falatot mielott a szajaba veszi :)
Alvas ugyben meg ados vagyok, azt majd kulon megirom, tenyleg. Napirendunk mint olyan nem letezik mar hetek ota, bizonyos ejszakai alvas frontokon eloreleptunk, hogy aztan masokon meg vissza, aztan az egeszet visszakavartuk, es most kicsit olyan mitha sok kuzdelem aran ugyanott tartanank mint ahonnan indultunk. Megvan hogy mit kerek karacsonyra! :D
Beszed teren a nyavogos "auuuu" tartja magat, es ujra szukul a kor, most megint macskakat, oroszlanokat jelent, meg kicsit joker is, ha valami ismeretlent lat. Kutyusoknak liheges jar, meg vakkantas szeru "uh, uh", a majom meg azt mondja, hogy "uhuhuh" (olyan majmos kialtassal, tenyleg jol csinalja!). Ha van kedve, akkor tatog a halacska, es a vonatnal suttogja, hogy "hu, hu" a sihuhu-bol. Ket hetig volt egy igazi szava is, a felsomet lehuzva suttogta bele a dekoltazsomba, hogy "cicciciiiii", ez hosszas kiserletezes erdemenye, elotte volt titi, meg cöcö is. De ezt most abbahagyta teljesen. A hinta megmaradt, sot, ertelemmel tarsult, akkor is mondja, ha kepen lat hintat, meg akkor is, ha jatszoter mellett megyunk el (akkoris, ha nincs hinta ott :)), es leginkabb azt mondja, "hntao" (i nelkul). Tegnap este belekapaszkodott a szennyestartoba, azt razta, billegtette nagy beleelessel es kiabalta kozben, hogy "Hintyao!" es vigyorgott. Amugy utal hintazni. Alakul a baba szo is, neha magatol mondja, hallottam tole ezt a sajat tukorkepe kapcsan is, es parszor mar utanozta ahogy elnyujtva mondom, hogy "abbbaaaa" (apa). Mondogatja, hogy mamama, de az a gyanum, hogy ez nem en vagyok, hanem a hamham, mert a gyumolcsoknek eloszeretettel kedveskedik igy a kosarban. Egyszer szep tisztan utanam mondta, hogy "nyam, nyam", aztan soha tobbet. Es mivel most mindent tesz a fulehez es telefonosat jatszik, mindig mondom neki, hogy hallo, hallo, amit neha ugy utanoz, hogy ado, ado :) Tegnap Alba takaritott, igy a vezetekes telefonunk lent maradt foldon, reggel Gordinak persze elso dolga volt, hogy odament, felvette a kagylot, szabalyosan a fulehez tette, nyomkodta a gombokat es gagyogott. Persze vegul meg is kostolta, de ez termeszetes. En meg csak amulok es vigyorgok, hihetetlen hogy miket les el es utanoz!
Pakol, pakol es pakol, a mosasban nagy segitseg mar, csak hamar leragad egy zokninal, es akkor ugyanazt a darabot rendezgeti, hol kiveszi, hol beteszi a mosogepbe, ma pedig vegul a mosogep es a konyhapul rese koze tuszkolta be, majd dolgavegezetten tovabballt. Szereti a konyveket, neha leul mar ugy, hogy maganak mutogatja a kepeket, es kozben magyaraz is hozza ("dadadadddaaa"), minden aminek kereke van, az tovabbra is abszolut meno, es ma eloszor percekig lekototte, hogy gurigattuk egymasnak a labdat a szonyegen. Ez olyan jo dolog mar!
Olel, odajon kitart karokkal totyogva, ha a hordozoban van is sokszor erzem, ahogy szoritanak a kis karjai. Puszi helyett harap, rohogve elvezi, az orrom a fo celpont, igy boszen tanitgatom a pusziadast, egyelore odaig jutottunk, hogy mult heten egyszer egy fel orat cuppogott a levegobe. Neha pedig sikerul megsimogatnia engem, ezt szeretnem ha tobbet es ovatosabban csinalna, foleg mas gyerekekkel.
