Penteken delelott elmentunk a health visitorhoz (forditsuk az egyszeruseg kedveert vedononek, megha nem is pont olyan), megmerte Gordit, pontosan az atlagnak megfelelo a sulya, 7.60 kg. Kerdezte, hogy erdeklodik-e mar az etelek irant, figyeli-e ahogy eszunk, es mikor meseltem a bananos es kortes probankat, nagyon orult, azt javasolta, ne varjunk, ket het mulva fel eves lesz, hasznaljuk ki hogy most erdeklodo. Hat akkor belevagunk, gondoltam.
Atsetaltunk aztan az Annaekhoz, es mivel Aliznak pont egy kis sutotok keszult, mi is kaptunk egy darabot, hogy meglassuk egy kis pepet lenyalogat-e Gordi a kanalrol vagy az ujjamrol. A kisfiam a vart modon lelkesen csapott le a kanalra, tomte a szajaba, ragogatta, szopogatta, majd elegedetten kihuzta a szajabol. Csakhogy a sutotok meg mindig a kanalon maradt, hogy ezt hogy csinalta? Taktikat valtottam es az ujjamra tettem egy pici tokot, a gyerek hammm! majd epp mosolyodott volna el, mikor rajott hogy valami a szajaban maradt. Elfintorodott es bizonytalan nyammogas utan a mini falatnak egy reszet lenyelte, a masik reszet sikerult a nyelvevel kitolnia a szajabol. En meg kozben jokat vigyorogtam.
De ez csak a foproba volt, az igazi nagy kezdes ideje ma jott el, leteritettuk a nejlont a szonyegre, kozepere tettuk a pihenoszeket (meg nem vettuk meg az etetoszeket), beleultettuk Gordit, nyakaba tettuk a partedlit, valasztottam egy szep edes piros almat, lereszeltem es odaultunk mindketten ele. Ket kiskanal a kezemben. Az egyikre tettem egy icipici almapepet es a szaja ele dugtam, de ott engedtem, hogy megmarkolja es - mint minden mast - a szajaba tomje. Ugyanaz a mutatvany, mint tegnap, nyammog, ragicsal, majd kihuzza a szajabol a kanalat es azon meg mindig ott az alma. Hat jo. A kanalat hagytam nala, a masikba tettem egy pici almalevet, es a kis gyanutlan babamnak a szajaba csorgattam. Azt a fintort! Mintha ecetet eroltettem volna bele, tobbet ki se nyitotta a szajat, kizarolag azt a kanalat volt hajlando a szajaba venni ezutan ami az o kezeben volt, azt is ugy hogy almadarabka meg veletlenul se jojjon le rola. Mi azert boldogon vigyorogtunk, eloadtuk neki a "hmmmm, mennyire finom, anya es apa is szereti" musorszamot, de kifejezetten szemrehanyo pillantast vetett rank, kifejezve, hogy ot holmi szineszkedessel nem lehet megvezetni.
Hogy teljes legyen neki az elmeny, vegul eletartottam a talat es engedtem, hogy az ujjaival pancsoljon kicsit az almapureben, titkon remelve, hatha lenyalja a kezet utana, de nem. Igy lassan veget ert a parti, megtorolgettuk a kezet es homlokat (mert oda azert jutott kaja), levettuk az eloket, amibe ket kezzel belekapaszkodott es ragni kezdte. Felcsillant ekkor a remeny, de nem, kizarolag az almafoltok kozotti reszt nyalogatta. Megpuszilgattuk, gratulaltunk neki a fel korty almalehez es megigertuk, hogy holnap ujra probalkozunk.
Boldog vagyok, de kozben eszembe jutottak az elso hetek, a feszulo mellek, fajo mellbimbok, a masfel orankenti (vagy gyakrabban) szoptatasok, es hogy akkor milyen hihetetlen messzinek tunt, hogy egyszer mast is fog kostolni. Vartam nagyon. Aztan belejottunk, megtanultuk, es most nezem hogy milyen nagyra es erosre nott mar, csak tolem, csak belolem, es buszke vagyok, meg kicsit elerzekenyult, hogy valami uj kezdodik...
