Anna kezdemenyezesere mar ketszer voltunk az Arbury konyvtarban szerda delelotti mondokazos foglalkozason (rhymetime). Mult heten nagyon sokan voltak, alig talaltunk helyet magunknak, de tegnap kenyelmesen odafertunk mi is a nagy szonyegre. A foglalkozas vezetoje egy nagyon helyes lelkes idosebb neni, aki enekel, mutogat, jatszik, szetosztja a csorgoket... A dalok kb olyanok mint a "Csip csip csoka...", "En el mentem a vasarba fel penzzel...", azzal a nehezitessel, hogy en az "Old McDonald had a farm"-on kivul egyetlen angol gyerekmondokat vagy dalt sem ismertem. De semmi vesz, ezek azert nem a Shakespeari irodalmi magassagukrol hiresek, szoval eleg hamar fel tudtam venni a fonalat, Gordit meg egyelore maximalisan lekoti, hogy az olembol ulve nezheti a tobbi a babat es kozben kitartoan ragogathatja a kedvenc gumijatekat.
Most szerdan azert mar kicsit aktivabbak voltunk, Gordit lelkesen emelgettem minden "jump" kialtasnal, es o ezt szeles mosollyal jutalmazta. Aztan csak latom, hogy egyre fokozodik a hangulata, vigyorog, es minden emelesre raadasul halk nevetes hallatszik a hatam mogul. Megfordultam, es lattam, hogy az egeszen pici babas anyukak a hatam mogott ulnek, melyen alvo babajukat ringatva es elvezik, ahogy Gordi szorakoztatja oket. Vagy viszont :) Hiaba, akinek ennyire ellenalhatatlan mosolya van...
Aztan az Annaval es kicsi Alizzal megint jo kis babas-mamas napot tartottunk.
