Az olaszok nagyon kedvesek... es imadjak a gyerekeket. Ezt eddig is tudtam, de a valosag minden varakozasomat felulmulta :) Lehet hogy a dolgot meg kicsit fokozta, hogy kendoben hordozom Gordit, marpedig sok hordozott babat nem lattunk, igy a kettonk kompoziocioja mar onmagaban sok embert megallitott az utcan, na meg ugye, egy ennyire cuki babaval nem nehez elbuvolni idegeneket :) Szoval senki sem felejtett el megallni, odaintegetni, mosolyogni, vagy odakialtani, hogy "Ciao bello!". Napjaban tucatszor kellett elmeselnem, hogy hivjak, mennyi idos, honnan jottunk... igy ez eleg hamar ment olaszul is, tekintve, hogy angolul nem nagyon beszelt senki. Mar masodik nap regi ismeroskent udvozolt minket a szemelyzet is, a barbol a kavefozo nenink a het vegen pedig egy kindertojast is adott ajandekba, hiaba mondtuk hogy egyelore sem a csokit, sem a jatekot nem kaphatja meg Gordi belole. A buszon a mellettunk allo megpuszilgatta a pucer labat, a pincernok megcsipkedtek a pofijat, es nem csak nok, de idos bacsik, sot fiatal sracok is benne voltak a mokaban... marpedig a teraszon koktelozo, belott seroju, napszemuveges sracokbol azt se neznem ki, hogy eszreveszik, hogy van a kornyeken egy baba, nemhogy nekialljanak integetni meg bohockodni Gordinak, mikor eszreveszik, hogy a gyerek vigyorog. Merthogy Gordi furdott a figyelemben, a vallam folott kukucskalost jatszott, nevetett, vidaman sikkantgatott, nyujtogatta a kezet, ezzel fokozva az olaszok tularado lelkesedeset. Ritkan esett meg, hogy rezzenestelen arccal bamulta a kozeledot, vagy szegyellosen a nyakamba furta az arcat.
Gordi elvezte hat az uj helyet, egyetlen aprosag hianyzott csak, amirol sose gondoltam volna igy lesz. Egy darab szonyeg. Hogy valami kis puhabb es nem csuszos feluleten maszkalhasson. A szobankban parketta volt (abbol a kemeny mu kivitelbol), mindenutt masutt a szallodaban kopadlo. Mezitlab hideg, zokniban meg a cipocskeben csuszik, ha pedig elesik, akkor a feje a kovon koppan. Az aszfalt durva, felserti a kezet es a terdet, oda megse tehetem le. Marad a fu. Csakhogy ez nem Anglia, hogy minden masodik sarkon legyen egy puha zold pazsitos park! Alig talaltam zoldet, es ott is kiszaradt szuros gaz boritotta a talajt (mas a klima), igy a kendot leteritve azert leultunk, de Gordi egy probalkozas utan visszahuzodott es nem tette ra a mancsat tobbet. A part egy reszen viszont talaltunk csomo jatszoteret, ott a salakos boritasra letettem egy kicsit, de ket meter utan sirva megallt es nyujtotta a kezet, hogy vegyem fel. Meg volt egy probalkozasom, mikor talaltam egy olyan partszakaszt, hogy nem betontomb hatarolta a tengert, hanem rendes kavicsos part volt. Itt maszni meg se probalt, de azert lelkesen markolaszta a koveteket, de itt en adtam fel, mert masbol sem allt a dolog, minthogy Gordi felvesz egy kovet en meg kiveszem a kezebol, mielott meg a szajaba tenne es kitorne vele a fogat/lenyelne. Viszont neki fokozodott a mozgashianya, igy lesz ami lesz, a szallodaban utnakeresztettuk. Es tepert mint a szelvesz :) A terde kicsit csuszkalt a marvanyon, de ettol csak meg gyorsabban szedte a kis kezeit, labait. A konferencia vacsoran pedig az egesz hatalmas teraszt bejarta, kozben az osszes resztvevovel megismerkedett, a vegen mar azt ereztem, hogy a fel tarsasag Gordit fenyekepezi, o meg nagy sikongatasok kozepette csak ment es csak ment... a nadragja allapotat viszont nem reszleteznem :)
