Minden picit is nagyobb gyerekprogramon van nehany gyerek, aki nem fer a borebe, jon, megy, rendezkedik, mindekihez odamegy, mosolyog, megfogja mas anyukak hajat es mas babak cipocskejet probalja ragni. A mondokazos foglalkozason is vannak ilyen babak, persze ott kicsiben megy meg a moka. Akik odakusznak a mondokas nenihez, es a plussallatokat kiveszik a taskajabol, akik habozas nelkul megrohannak mas babakat, ha valami erdekeset vesznek eszre a kezukben, akik a mamajukra hatra sem pillantva rojak a felfedezo koreiket. Azt hiszem ezek a gyerekek lesznek kesobb azok, akik a Halasz Jutka koncerten onkent mennek fel a szinpadra, akik a Mikulas unnepsegeken keszsegesen atvennek minden gyerek ajandekcsomagjat, es akik a babszinhazban bekiabalnanak a fohosnek, hogy "Vigyazz, a fa moge bujt!". En nagyon nem vagyok ilyen, gyerekkent lapitottam, nehogy egy pillanatra is a kozeppontba keruljek, es Alba sem ez a tipus.

Bezzeg Gordi... :) Egy honapot hagytunk ki a mondokazasbol, es azota a maszo onbizalma nagyon megnott, es ugy tunik a szeparacios szorongasat is elfujta a szel. Ma pedig, mint a honap elso csutortoken, a kozponti konyvtarban exra foglalkozas volt, ahol szerencsere nem voltunk nagyon zsufoltan, igy a nagy szonyegen maradt kozepen eleg hely... Gordinak. Az elso perctol kezdve elemeben volt, vigyorgott, vidaman rikoltzott, egyaltalan nem zavarta, hogy enekelunk korulotte. Idonkent sikerult elkapnom az egyik labat, ezt valamiert nagyon viccesnek talalja, es hangosan kacagott, a tobbi anyuka nagy szorakozasara. Aztan nekiindult, megprobalta megkostolni egy masik kisfiu vizes poharat, megtalalta az egyik anyuka csizmajat, egy kislany rozsaszin nyuszijat (ezt nyitott szajjal vetodve kaparintotta meg, a nyuszinak eselye sem volt), vegul pedig a veszkijaratot is, ahol diadalittasan megpihent vegre a szurke ajtonak tamaszkodva. Kozben megragta a demonstarcios barany fulet, es megprobalt ket csorgot es egy konyvet megszerezni mas babaktol. Mindezt boldogan, vigyorogva, kedvesen, sikongatasok kozepette. Abszolut uralta a szonyeget, en meg fogocskaztam vele, kozben konnyesre rohogtem magam, hogy mennyire tunder. Nem aggasztotta egy percig sem, hogy minden mondoka vagy dal utan visszarangatom az olembe, egy oleles utan ujult erovel vetette bele magat a felfedezesbe.

Mondokazas utan meg maradtunk kicsit, leramolt egy egesz sor konyvet es a mese DVD-k pakolgatasaban is elen jart. Vegul pedig a gyerekreszt megunva nekiindult a nagy konyvtarnak, es csak ment, ment elore... Nagyon felszabadult volt, nagyon baratsagos, es nagyon elveztem nezni. Kivancsian varom mi lesz par ev mulva a babszinhazban :)