Eltelt a masodik bolcsis het is, es lassan, de alakul a dolog. Hetfon, mikor elbucsuztam Gorditol es kileptem az ajton, nem is volt igazi siras, inkabb csak keservesen felkialtott, de aztan nem volt vele semmi gond, fel ora utan orult nekem, ahogy kell. A kedd nem volt ennyire zokkenomentes, Gordi es Dorka felvaltva sirtak tiz percen at, a vegen mar egymast belehergelve. Erdekes, hogy egyebkent is mennyire erzekenyen reagalnak egymasra, ha az egyik megijed valamitol, akkor a masik is bujik. De mire megjottem, mar nem volt gond, azthiszem Gordi ehes is volt, azert nem volt a jokedve csucsan. A szerda kimaradt a heten, csutortokon mentunk ujra, es Gordi mar pontosan tudta mi fog kovetkezni, amint megmoccantam, jott oda hozzam, kapaszkodott, nyekergett, szopizni akart, mikor vegul ideje volt, hogy elmenjek kicsit, alig lehetett meggyozni, hogy menjen at Kriszta olebe (vegul az gyozte meg, hogy a Kriszta megigerte, hogy megkeresik a cicat egyutt :)). Majd negyven percet voltam tavol, mikor visszaertem a konyhaban jatszottak, nem is mentem be rogton, elveztem inkabb ahogy hallom a kacagast. Ugy megnyugodtam, ez nem volt egy konnyu elmenetel ezzel a siros elvalassal. Vegul Gordi bejott a szobaba, nagyon megorult nekem, majd az olembe maszott es ott elkezdett nyugoskodni megint, rangatta a polomat, igy szopizot egy kicsit, de azthiszem ez csak az ujraegyesules nyomatekositasa miatt kellett neki, mert egy perc mulva otthagyott csopogo tejjel es ment vissza a konyhaba a Krisztaval jatszani. Negy-ot percenkent odajott az ajtoba megnezni, hogy ott vagyok-e, vigyorgott, aztan ment vissza. Ez jo jel, nem? Vegul Kriszta meg is tizoraiztatta, szepen evett, en meg csendben ultem a masik szobaban es nagyon boldog voltam. Ma korabban indultunk, reggel megint mondtam, hova megyunk, mit fogunk csinalni, erre azonnal odatotyogott hozzam, belemkapaszkodott es banatosan nyekeregni kezdett. Pontosan erti ezekszerint, hogy mi a helyzet! Ez egyreszt jo, latom az ertelmet nyiladozni, tudom, hogy erdemes errol beszelgetnunk, eri, felfogja a helyzetet, masreszt meg a szivem szakad meg. Megerkezeskor mar mindig vigyorog nagyon, viszont amint leteszem, kapaszkodik a terdembe. Ilyenkor kicsit megingok... de ma kis olelgetes utan gyorsan feloldodott, es ma eloszor sikerult megvalositanunk, hogy csak ultem a sarokban es en nem jatszottam, csak ott voltam, neha ramnezett, de vidaman elvolt. Aztan atvonult magatol a konyhaba, ott jatszottak tovabb (vannak kis edenyek, meg pakolgatjak a hutomagneseket), tehat otthonosan mozog, szerintem ez azt is jelenti, hogy relative biztonsagban erzi magat. Jo, jo, de nekem el kene menni... megfordult a fejemben, hogy elosonjak, de nem komolyan. Az szornyu becsapas lenne, mi lenne, ha atjonne a szobaba lecsekkolni engem, es en varatlanul nem lennek ott? Akkor vegkepp nem tudna mi a helyzet, jogosan felhetne, hogy nem tudja mikor es hova tunok el. Igy viszont kimentem a konyhaba, vallalvan a zokogo peceket, mondtam Gordinak, elmegyek kicsit, erre azonnal sirni kezdett, belemcsimpaszkodott, erosen, egy cicas oraval lehetett csak meggyozni, hogy menjen a Krisztahoz. Nem segit, hogy ilyenkor Dorka is azonnal razendit, de az o helyzete se konnyu, allitolag miutan en elmegyek Gordi egy tunder, Dorka meg nyugoskodik. Szegeny, neki meg szoknia kell, hogy a mamaja nem csak az ove, es hogy a jatekait is egy masik baba is nyuzza. Mire kileptem az ajton mar nem sirt egyik sem. Ugy tunik jol erzi magat, csak az elvalas elegge sokkolja, es ez az egy perc nem javult, sot, egyre jobban erti a helyzetet, egyre jobban kapaszkodik. Ezt ertem teljesen, de amig a maradek idoben, ilyen biztatoan onallo, addig remelem nem teszek benne nagy kart. Amikor visszaertem (egy orara noveltem a tavolletet), azonnal dorgolni kezdte a szemet, megvolt a szokasos ujraegyesulos szopi is, aztan jatszott meg kicsit mielott elindultunk. Itthon minden a regi, egyedul annyi valtozast erzek, hogy erzekenyebben reagal, ha eltunok a szeme elol, peldaul a furdoszobaba. Amugy is rovid porazon tartott mindig :) de most nagyon resen van.
A heten meg egy elmenyem volt, ahogy a szabad fel oraimat toltom, mar latasbol ismerek egy-ket childmindert (gyerekvigyazot), es volt amelyik lattan oszeszorult a szivem. Szegeny gyerekek masfel oran at a babakocsiba kotve, jatek, konyv es figyelem nelkul bambulhattak maguk ele a jatszoter szelen, mig a no a padon egy masikkal csevegett. Gondolom a szulo mit sem tud errol, a gyerekek meg... hat Gordi biztos uvoltott volna vegig, ezek lehet hogy mar beletorodtek? Vagy csak epp nem olyan fajtak, ezert meg lehetett tenni veluk ezt? Szomoru voltam ahogy neztem oket, halat adtam a sorsnak, hogy nekunk a Krisztaval van dolgunk, es kicsit filozofalgattam magamban azon, hogy mekkora bizalom tulajdonkeppen egy idegenre hagyni a gyereket, abba bizva, hogy ott ellatjak, torodest kap, stimulalo kornyezetben (a szeretetet mar meg sem merem emliteni), ugy, hogy egy egyevestol sose fogja az ember megtudni, hogy mit is csinalt egesz nap...
