Szombat ejjel sult oldalassal almodtam, igy a szokasos "mi legyen a kaja" problemat vasarnapra megoldottuk. Itt mas stilusban daraboljak, mint otthon, es igaz, hogy nem a leg husban kazdagabb etel a vilagon, de izes (es zsiros) es szaftos, es ujkrumplival szeretem, kulonosen, hogy az ablakparkanyunkrol friss petrezselyem is szedheto hozza... Szoval finom volt mindharmunk szerint, es szerencsere maradt par darab hetfo ebedre nekunk. De a hetfoi ebed nem volt eletem legsikeresebb gyerek etetese, a parolt brokkoli darabonkent ugyan, de mind a foldon vegezte, a karfiol az asztalon szettrancsirozva, a gyerek a fule mogott is zsiros, de lenyelni falatot nem nagyon lattam. Ellenben nekem sem sikerult rendesen ennem a csatater kozepette, de semmi baj, a turelmunket semmikepp sem veszithetjuk el, kulonosen ilyen kritikus percekben... Gordit kivettem az etetoszekbol, megtorolgettem, aztan engedtem dolgara. De nem, visszajott, a terdembe kapaszkodott, megfeszultek az izmai, vinnyogott, jol van kicsim, mami szeret, gyere, ulj az olembe. Es amint felemeltem, hatarozott mozdulattal megragadta a legnagyobb bordacsontot a tanyerombol, marokra fogta es szopogatni kezdte rola a hust, nagy nagy elegedettseggel, ficankolas nelkul. Egy darabig idegeskedtem, hogy de a vegen a porc, meg mi van ha leharap a sules soran megpuhult csontbol egy darabot...stb, de osemberbebink magabiztosan ragicsalt, mintha ez lenne a vilag legtermeszetesebb dolga. (lehet hogy az?) Valjek egeszsegere! (es en is be tudtam fejezni az ebedemet :))
