Ezzel a tudositassal ados vagyok mar egy ideje. Gordi par napos kora ota vagyam volt, hogy pici kezet, pici labat valahogy megorokitsuk. De hogyan? Akarmibe nem nyomom bele a kezet, ossze se festekezhetem, a korberajzolas sem olyan egyszeru mint amilyennek tunik, meg az nem is ugyanaz... A bolti "babakez lenyomat" keszleteket meg pofatlanul draganak talaltam, nem akartam ennek a biznisznek tamogatoja lenni. Voltak sikertelen probalkozasaim soliszt gyurmaval (abba megiscsak bele merem nyomni a kezet, es elvileg kiszarad), de itt mar a gyurma megfelelo allaganak elereseben megbuktam.
Agyag. Hat persze! Mi sem egyszerubb ha az embernek olyan nagypapaja van mint nekem! A karacsonyi unnepek alatt egy ebed utan jutott eszembe az otlet, es mivel a Nagypapa minden kiserletben benne van, rogton bele is vagtunk. Puhara gyurt es kinyujtott egy darab agyagot, Albat odaallitottam fotoripirternek, a Nagy, az Edit neni es en pedig Gordit probaltuk rendezgetni, tartani, meg torolgetni a kezet mielott a szajaba veszi. Eleinte nem nagyon ment a dolog, en nem nyomtam eleg batran a kezet az agyagba, aztan a Nagypapa is puhabbra gyurta, de vegul csaladi osszefogassal kidolgoztuk a sikeres modszert. Persze Gordi is rajott kozben a dolog izere es amint az agyaghoz ert a keze, azonnal belemarkolt, ezzel nem igazan segitve a tervet. Vagy egy tucat lenyomat keszult a tenyererol es a talparol is, mire mindannyian rabolintottunk, kesz.
A kesz kiegetett lenyomatokat a Mama hozta ki par hete, gyonyoruek. Majdnem harom honaposak mar, es hihetetlen nagyot nott a keze es a laba is. A haloszobaban az agy folott tettuk ki a falra, nehany fenykep melle. Jo ranezni. Konzervalja kicsit az idot, igyis annyit nosztalgiazom mar most, hogy milyen picike volt... Koszonjuk szepen!
