Eltelt egy honap... vagyis elrepult, nagyon gyorsan, azt se tudom hova lett, csak ugy huss...! Volt itt mindenfele izgalmas (jo es rossz is) az elmult honapban, es Gordi termeszetesen nagyott nott. Ujabb par vodor tejet nyelt el, de mostmar valami kis egyeb is van benne, talan ket kortenek meg egy fel almanak megfelelo zoldseg es gyumolcsmennyiseg? Na, ez azert tulzas. Aludni nem alszik tobbet, sot neha az az erzesem, hogy visszafele haladunk, de ezt mindig rakenem valamire.
Van egy foga es tobb helyen is duzzadt az inye, szerintem egy het es meglesz a masodik is. A haja szokebb, a szeme pedig meg mindig kek. Es kezd egyre jobban kirajzolodni a sajat kis karaktere, mar nem csak ugy elvan es en teszem vele a dolgokat... Tanulnom kell, hogy milyen, hogy o hogy szeret lenni, aludni, hogy tobbszor van melege mint nekem, hogy nem szereti ha a kaja a szaja korul szet van mazolodva, hogy mikor hagyjam kuzdeni, es mikor adja fel. Nagyon nehezmenyezi ha befejezem a kezmosasat - azaz elobb elfarad a karom abban ahogy tartom a mosdo felett, minthogy o kijatszana magat a vizsugarral. Tobbet sir mint regen. Nem tudom eldonteni, hogy mostanra lett akarta, lettek szandekai, es ha az elet nem ezek szerint zajlik akkor sirassal jelez, vagy pedig a lazas betegseg ota lett erzekenyebb, es nehezebben birja a "rosszat", legyen az ehseg vagy faradsag, vagy csak az, hogy a gumizsiraf messzebb van mint szeretne. Vagy mindketto? Elkezdett felni dolgoktol, hirtelen hangoktol, jobban mint regen. Nem rajong a porszivoert, nagyon figyeli, de ha nem tartja valamelyikunk a karjaban sir tole. Kezdi erteni azt, ha valaki elmegy, nez Alba utan ha kimegy a szobabol, reggel pedig hosszan figyeljuk az ablakbol ahogy elbiciklizik. Egyre tobbszor veszem eszre, hogy zavarja ha nem lat engem, ha nyugos en kellek neki, nyujtja a kis kezet, kapaszkodik, nem akartja hogy letegyem pelenkazashoz, szoptatas kozben fel-fel nez, hogy itt vagyok-e (en vagyok-e a mell vegen...). Ugyanakkor kezd kifejezetten humorerzeke lenni, nevet azon ahogy Alba bohockodik a szines kis labdakkal, mikor pedig veletlenul elejtette, hangosan rohogott, elobb a labdat nezve, majd Albat. Nevetett azon, hogy egyik este a terdemet csapkodtam bohockodva-nevetve, kicsit csiklandos mar az oldala, es seta kozben jol lehet vele huncutkodni olyan aprosagokkal, hogy az orrommal csiklandozom az arcat (a kendoben pont oda tudok hajolni menet kozben). Sokat tanult terrol es idorol, pontosan nez utana a leesett targyaknak, jo helyen keresi az elgurult poharat, amit csak epphogy er el, azt maga ele huzza (az egesz jatekosdobozt is), apro dolgokkal, mint egy kupak vagy ruhacsipesz is egyre ugyesebb, de meg mindig nem nagyon tart ket kulon dolgok a ket kezeben. De vegre elindult elore, hetek ota tarto hatramenetbol tegnap delutan elore kapcsolt, ugyan meg csak 20-30 centi a tav amit megtesz, de elore halad, arra amerre akar, lihegve-vigyorogva nagyon lelkesen. Szabalyosan teszi a macsait elore, a labaval meg inkabb nyusziugras szeruen koveti a testet, de ez majd csak finomodik. Megkapaszkodik, felterdel, igyekszik nyujtogatni a labat, probalgatja a testet, orom nezni.
Csak igy tovabb kisfiam! :) (Csak egy icike piciket aludjunk tobbet!)
